Médiatanács,
Médiatudományi Intézet

Bár az elhúzódó és szövevényes válság kapcsán Ukrajnáról nap mint nap olvasunk híreket, viszonylag kevés információnk van, hogyan csapódik le mindez a kárpátaljai magyarok mindennapjaiban. Különösen igaz lehet ez olyan speciális területeken, mint a kisebbségi média működése. Vajon milyen hatással van a kiélezett válsághelyzet az amúgy sem túl irigylésre méltó helyzetben lévő kárpátaljai médiára és nem utolsó sorban a médiamunkásokra, az újságírókra? Erről kérdeztük Kovács Elemért, a KárpátInfo hetilap munkatársát:

A napilapként megjelenő Kárpáti Igaz Szó kritikussá vált az aktuális kijevi és kárpátaljai hatalmat illetően, a legnagyobb kárpátaljai magyar hírportál, pedig közvetve bár, de alig titkoltan oroszbarát irányvonalat vett fel.

Hosszabb csendes időszak után úgy tűnik, pörgősebb ősz köszöntött a határon túli magyar médiavilágra. Több olyan eseményről is beszámolhatunk, amely az együttműködés, a hatékonyság, a képzés ügyét hivatott szolgálni a határon túli magyar közösségek és az anyaország között, főként a tájékoztatás, a média viszonylatában.

Manapság sokan dobálóznak könnyedén, súlyos szavakkal. Az anyaországban, így kampányidőszakban, különösen nagy divatja van az ellenfél hangzatos megbélyegzésének, a címkézésnek. Nem számít, ha a bélyeg túlzó, netán kiderül, hogy teljesen igaztalan: a kabátlopás gyanúja a gyorsan pergő médiatűzben már éppen elegendő. A hír felröppen, ha elég nagyot szól a címlapokon, a néhány nap múlva megjelenő kisbetűs cáfolat már senkit sem érdekel. Valahogy így van ez a délvidéki magyar médiahangulattal is: a hangulat nyomott, sőt, sokan diktatúrát kiáltanak.

A romániai médiavilág igazi csatatér, kis és nagy birodalmak feszülnek egymásnak a gazdasági előnyök és a vélt, vagy valós politikai befolyás megszerzéséért. Maguk a médiumok a megélhetés kényszerében vergődve szépen betagozódnak valahová és teszik, amit lehet. Az erdélyi magyar sajtó nyilván a méreteikben szerényebb érdekeltségek rendszerében keresi a boldogulást, de már felületes betekintés esetén is kitűnik, mennyire szövevényesek a viszonyok.

Nemrég írtunk a román rendőrség túlkapásairól, amikor is Erdélyben, nevezetesen a csíksomlyói búcsú helyszínén könyveket koboztak el, illetve hogy ugyanezekben a napokban Szovátán elhurcoltak egy magánterületen felállított szobrot. A kampány névleges célpontja az a Wass Albert, aki bár egyre népszerűbb az erdélyi és a szélesebb magyar olvasóközönség körében, egyszersmind időről-időre a román hatóság célkeresztjébe kerül, mint állítólagos, háborús bűnökért elítélt személy. Az újra felmelegített, a múltban már többször lejátszott forgatókönyv elemei már ismertek, a médiában és a társadalomban azonban valóban fellángolt a polémia, az indulatok felerősödtek, erősítve azt a gyanút, hogy a kampány valódi célja éppen ez, vagyis a provokáció.

A sajtószabadság nemzetközi napja  többeket is megszólalásra, állásfoglalásra késztetett abban az országban is, ahol a hatalom paranoiás fóbiája az írott szó kapcsán évtizedeken át alapjaiban meghatározta a mindennapi életet. A román sajtó ma kétségkívül összehasonlíthatatlanul más, mint azokban a bizonyos szigorúan ellenőrzött időkben, de vajon a jelenlegi állapot mennyiben felel meg ténylegesen a sajtószabadság elfogadott kritériumainak?

2017. május közepén tették közzé Romániában, A médiapluralizmusra leselkedő kockázatok az Európai Unióban és ezen kívül (MPM) című jelentést, amelyet a Médiapluralizmusért és Sajtószabadságért Központ készített az Európai Unió támogatásával. A kutatáshoz, egységes kérdőív segítségével, 2016 májusa és októbere között gyűjtötték az adatokat. A kutatás legmarkánsabb megállapítása az, hogy a romániai sajtó nem tölti be a korrekt tájékoztatásra vonatkozó, alapvető társadalmi szerepét.