Mielőtt megkísérelnénk választ adni, tegyünk néhány óvatos megjegyzést. Az efféle ítéleteket rendszerint külföldi szervezetek, elemző intézmények szokták meghozni, aztán közzé is teszik őket mindenféle összehasonlító táblázatokban és közleményekben. Sok ilyesmit láthattunk már, és például csak a legutóbbi időszak hazánkat érintő, hasonló közleményeit felidézve, némi hümmögést megengedhetünk magunknak. Nyilván érdemes és kell differenciálni az egyes véleménynyilvánítók között, de azt kell látnunk, hogy nem ritka a mérvadónak vagy éppenséggel megkérdőjelezhetetlennek nevezett forrásból származó kinyilatkoztatás, ami nem kis tájékozatlanságra vagy felületességre enged következtetni egy-egy problematikusnak tekinthető kérdéskör kapcsán. Szóval annyi bizonyos, hogy az efféle kinyilatkoztatásokat nem elég elolvasni (netán unos-untig idézgetni!), hanem bizony mérlegelni is szükséges a feltálalt információkat.

Egy másik ország esetében persze az ember mindig kívülálló és nem tehet mást, mint hogy a hozzáférhető forrásokra támaszkodik. Így Románia esetében is a szakosodott, nemzetközi gyökerű, összehasonlító felmérések adódnak a legjobb kiindulópontnak, de okvetlenül figyelembe kell venni egyéb forrásokat is a kép árnyalásához.

Az ActiveWatch Médiafigyelő Ügynökség a sajtószabadság nemzetközi napja, május 3. alkalmából arra figyelmeztet, hogy veszélyben van Romániában a szólásszabadság és a lakosság korrekt tájékozódáshoz való joga. A bukaresti civil szervezet közleményében felhívja a figyelmet arra, hogy a szervezet a 2012. évi, a romániai szólásszabadság helyzetét vizsgáló jelentésben – amelyet május 8-án mutattak be hivatalosan – megállapítja: a romániai sajtószabadságot a hatóságok és az állami intézmények visszaélései fenyegetik, de az is veszélyt jelent, hogy a médiumok tulajdonosai saját gazdasági és egyéb természetű érdekeik képviseletére és érvényesítésére használják fel a médiát a közérdek szolgálata ellenében. Az újságírók státusának gyors ütemű romlása is veszélyezteti a szólásszabadságot, a lakosság érdekei pedig mind jobban sérülnek azáltal, hogy egyre nehezebb az igazi közérdeket szolgáló minőségi újságírást találni a médiapiacon. A médiatulajdonosok vállalatait tömörítő Román Sajtóklub szerint „zsákutcába vezet" a gazdasági válságra való hivatkozással a megszorítások és a leépítések folytatása a médiában. A civil szervezetek a sajtószabadság nemzetközi napja alkalmából tiltakoznak az ellen is, hogy a bukaresti alkotmánybíróság egyik legutóbbi döntése értelmében a parlamentnek ismét be kell vezetnie a büntető törvénykönyvbe, hogy a rágalmazás és a becsületsértés kriminalizálható. Ioana Avadani, a Független Újságírásért Központ ügyvezető igazgatója szerint az alkotmánybíróság döntése visszafordítja Romániát az időben, hiszen 2004-ben és 2005-ben az Emberi Jogok Európai Bírósága többször közbelépett az újságírók ellen indított rágalomperekben, amikor – mint mondta – ezt az eszközt a hatóságok és közszereplők az újságírók ellen használták fel, korlátozva ezáltal a sajtószabadságot.

A közvélemény és a kutatók lényegében egyetértenek azzal, hogy bár a sajtó egészében szabadnak tekinthető, és nincs egy állandó központi hatalom, ahonnan a „passzátszelet fújják”, az egyes médiumokkal (és persze újságírókkal) már más a helyzet. A gazdasági és politikai erő nagyon is megjelenik a sajtóorgánumok hátterében, sokszor arra sem törekedve, hogy különösebben leplezze befolyásoló szándékát.

A sajtószabadság napja alkalmából Traian Băsescu államelnök is üzenetet tett közzé, amelyben a sajtó önszabályozó voltát hangsúlyozta: „Ezen a napon a világ minden tájának újságírói az egyik legfontosabb demokratikus értéket ünnepelik, a sajtószabadságot. Romániában nagy erőfeszítések árán nyertük el a sajtószabadságot, és erősítettük meg azt az utóbbi években. Feltételek nélkül támogattam az erőfeszítéseket, és továbbra is úgy gondolom, hogy a sajtó szabályozásának és ellenőrzésének a céhen belülről kell érkeznie, és nem kívülről.”  Az elnök sok sikert kívánt minden sajtóban működő személynek, valamint „erőt ahhoz, hogy harcolni tudjanak azok ellen, akik gátolni akarják szabadságukban, és saját érdekeiknek akarják alávetni őket.”

A szabadság – és azon belül persze a sajtószabadság – érzékeny lakmuszpapírja a kisebbségek helyzete és vélekedése. A fenti gazdasági és politikai befolyástól az erdélyi magyar orgánumok és újságírók sem mentesek. Ezeknek a jelenségeknek jellemzően számos megjelenési formája és szintje van az egészen kicsi, helyi érdekeltségtől az országos pártpolitika befolyásáig. A kisebbségi újságírás amúgy is – mindig és mindenütt – belső ellenmondásokkal küzd. Folyton-folyvást számon kérik rajta a bátor kiállást, a közösség feltétlen szolgálatát, miközben mégsem veszik tőle jó néven, ha átlép egy bizonyos (nagyon is ködös és definiálatlan) határt, amikor is ez a kiállás már kontraproduktívnak, öncélú hőzöngésnek tűnhet. Annyi azonban bizonyos, hogy a kisebbségi újságíró soha nem távolodhat el úgymond „biztonságos távolságra” ettől a határtól. Ott kell egyensúlyoznia rajta, feszegetnie kell a kereteket, mert ezt várják el tőle a nézők, az olvasók: csak akkor figyelnek rá, ha nem simul bele a középszerűségbe.