A helyi lapok és egyéb médiumok ugyan rendszeresen foglalkoznak a válság aktuális eseményeivel, de jellemzően nem kívánnak az első sorban harcba szállni a régió által kevéssé befolyásolható kérdésekben. Aggodalommal tekintenek viszont a bizonytalan jövőbe, mert sajnos valószínűsíthető, hogy a kárpátaljai magyarság a válság következtében könnyen kerülhet vesztes pozícióba a kisebbségi jogok és a szabad nyelvhasználat tekintetében. Az alábbiakban néhány olyan gondolatot és véleményt szeretnénk megosztani az olvasóval, amelyet a régiót jól ismerő vagy Ukrajnában tevékenykedő újságírók osztottak meg velünk, szubjektív véleményként, informálisan.

Kárpátalja médiahelyzete lényegében olyan, mint korábban, de a Janukovics-rezsim idején létező félelmek, aggodalmak nélkül, és jelentős változás előtt áll az állami televízió és rádió a közszolgálatiság tervezett meghonosítása miatt.

Az állami média továbbra is a regnáló hatalom szócsöve, az aktuális ellenzéki hírportálok ugyanakkor zavartalanul működnek, bírálják az új hatalom lépéseit, láthatóan nem érzik fenyegetve magukat, jóllehet Kárpátalján – egyetlen kivételként – eljárás indult egy orosz nyelvű, ukranofób és szélsőségesen kommunista, uszító újság főszerkesztője ellen, akit őrizetbe is vettek.

A napilapként megjelenő Kárpáti Igaz Szó következetesen kritikussá vált az aktuális kijevi és kárpátaljai hatalmat illetően, a legnagyobb kárpátaljai magyar hírportál, pedig közvetve bár, de alig titkoltan oroszbarát irányvonalat vett fel.

Az újságírók munkáját egyelőre nem korlátozza az új ukrán hatalom, sok korábbi ellenzéki újságíró bejutott a parlamentbe a legutóbbi választásokon. Egyszer ért bántódás, még fizikai erőszak is kárpátaljai ukrán újságírónőt a náci Jobboldali Szektor helyi tagjai részéről. Magyar újságírókat azonban eddig nem korlátozott a munkájukban sem az ukrán hatalom, sem a nacionalista szervezetek.

Figyelemre méltó, hogy az utóbbi hónapokban – vélhetően a súlyos ukrán belpolitikai helyzet miatt – szinte megszűntek a kárpátaljai magyarokat támadó, sértegető írások a kárpátaljai internetes médiában és nyomtatott sajtóban. Ugyanakkor Magyarországot, a magyar kormányt, a miniszterelnököt folyamatosan rossz színben tüntetik fel a nyugati sajtóból átvett anyagok közlésével.

Az ukrán kormánymegbízott, korábban már említett kárpátaljai látogatása tájékozódó jellegű volt. Bár nagy érdeklődés övezte, nem tudható, hogyan alakul az új ukrán kormány nemzetiségi politikája. A polgárháború kitörése liberálisabb, a kisebbségekre nézve megengedőbb nemzetiségi politikát is eredményezhet, de – az ukrán történelemből kiindulva – nagyobb a valószínűsége annak, hogy az országban élő oroszok asszimilálása és ellehetetlenítése érdekében erőteljes ukránosítás kezdődik majd, ami hátrányosan fogja érinteni a kárpátaljai magyarokat is. Ebből a kárpátaljai magyarság már kapott ízelítőt 2007-ben, ráadásul prosperáló gazdasági helyzetben, amikor Viktor Juscsenko elnöksége és Julia Timosenko miniszterelnöksége idején majdnem megszüntették a magyar nyelvű tankönyvek kiadását és a magyar anyanyelvű általános és középiskolai oktatást az orosz nyelv visszaszorítását célul tűző nacionalista kormánypolitika következményeként.

Ugyanakkor Hennagyij Druzenko, kisebbségi ügyekért felelős kormánybiztos egyik szép gesztusa volt, hogy az ukrán kormány nevében bocsánatot kért a kárpátaljai magyaroktól és németektől a háború után ellenük elkövetett bűnökért és ígéretet tett, hogy a magyar kisebbség aggodalmaira figyelemmel lesznek Kijevben.

Hangsúlyozzuk, a fenti vélemények erősen szubjektívek és mi is inkább felsorolás-szerűen, a szélesebb kontextus ecsetelése nélkül közöljük őket, abból kiindulva, hogy frissességük és forrásaik révén jól tükrözik az összetett válság egyes momentumait, ezért feltétlenül számíthatnak az olvasó figyelmére.