Természetesen sem az erdélyi, sem az anyaországi vagy más határon túli magyar média nem maradhatott ki a fellángolt vitából. A hír azonnal szárnyra kelt és újfent napirendre kerültek a régi kérdések: háborús bűnös-e valóban Wass Albert vagy a jelenlegi román hatóságok tovább folytatják azt a koncepciós eljárást, amelyet elődeik még 1946-ban kezdtek?

Az előzményekhez tartozik, hogy Wass Albertet egy rögtönítélő kolozsvári bíróság, az 1946-ban lefolytatott kirakatperek egyikén háborús bűnösnek mondta ki anélkül, hogy az ellene felhozott vádakat bizonyítani tudta volna. A román hatóságok erre hivatkoznak, hiszen ez az ítélet még mindig érvényben van. Az efféle bíróságok ítéletei számos esetben erősen megkérdőjelezhetőek, ám az illetékesek rendre megtagadják annak a pernek az újrafelvételét, melynek során kiderülhetnének a valós tények. És teszik ezt annak ellenére, hogy az Amerikai Egyesült Államok igazságügyi minisztériuma már évtizedekkel ezelőtt kivizsgálta az ügyet, és felmentette a vád alól Wass Albertet, mivel bizonyítást nyert, hogy a kérdéses időszakban jókora távolságra tartózkodott a rá fogott bűntettek elkövetésének színhelyétől. De Kincses Előd ügyvéd is olyan iratokra akadt a pitești-i katonai levéltárban, melyek egyértelművé teszik az író ártatlanságát.

Ráadásul az ügynek vannak időben hozzánk jóval közelebbi fejleményei, előzményei is. A fenti ítéletre való hivatkozással a hatóságok már korábban is folytattak boszorkányüldözést Wass Albert és a műveit népszerűsítő erdélyi polgárok ellen.

Szőke Mária, a Reggeli Újság munkatársa írja:

„A minap eljutott hozzám egy 2004-es peranyag és bírósági végzés, melyet Kolozsváron tárgyaltak. Akkor ugyancsak Wass Albert népszerűsítése miatt jelentettek fel erdélyi magyarokat. Ennek az esetnek a végeredménye az a (168/P/2004. számú) végzés, melyet 2004 júniusában mondott ki a romániai Legfelső Ügyészség, illetve a Legfelső Bíróság melletti Ügyészség bűnügyi és kriminalisztikai osztálya. Ebben pedig az áll, hogy az akkor feljelentett erdélyi magyarok ellen nem rendelik el a bűnvádi eljárás elindítását, mert a nyomozás folyamán kiderült, hogy »Wass Albert nem volt elitélve a béke és az emberiesség elleni bűncselekményekért és háborús bűnökért sem, a Bűnügyi Törvénykönyv 350–360-as cikkei és azon nemzetközi jogi okmányok tartalma szerint, amelyekhez Románia csatlakozott.«”

Felmerül tehát ismételten a kérdés, miért kerül mégis újra és újra napirendre ez az ügy, miért erőltetik olyan kitartóan valakik, akár a hivatalos szervek közreműködésével is a feszültségek fenntartását? Az erdélyi magyar közösség mindenesetre vette a lapot, ha a cél csakugyan pusztán az indulatok felkorbácsolása volt, akkor a háttérből mozgató erők jól számítottak: sikerült tematizálni a médiát, számos cikk jelent meg a témában és a kommentelők sem fogták vissza magukat. Megszólalt a politika, demonstrációkat, tiltakozó felvonulásokat tartottak Erdély-szerte. Mivel médiabalhéról van szó, valószínűleg nem is lesz megnyugtató lezárása. Elég, ha a román nyelvű sajtó kizárólag a negyvenhatos, kétes hitelességű ítéletre hivatkozik és elhallgatja a későbbi fejleményeket, jogforrásokat és a közvélemény máris azzal szembesül, hogy a magyarok ismét balhéznak egy fasiszta, háborús bűnös író miatt, és innen már csak egy lépés az összemosás, a sommás ítéletek és általánosítások ingoványos talaja. Abban pedig jól megterem a sárkányfog-vetemény, a mérges szömörce és újabban a vakságot is okozó kaukázusi medvetalp…