Világunkat az idők kezdeteitől fogva átszövi a művészet, legyen az bárhol, bármikor, bármilyen formában. Ha kimegyünk az utcára, bekapcsoljuk a rádiót, televíziót, böngészünk az interneten, gyakran akaratlanul is, szerzői alkotásokba, szerzői joghoz kapcsolódó szomszédos jogi teljesítményekbe (előadásokba, hangfelvételekbe, filmekbe, rádió-, vagy televízióműsorokba,adatbázisokba) ütközünk.

Mára már jól működő jogi mechanizmusok hatják át a teljes rendszert, a kultúrából iparágak nőttek ki: az alkotóknak műveik, teljesítményeik után díjazás jár, jogaik gyakorlása érdekében és – amennyiben szükséges – a megsértésével szemben pedig akár a jogosultakat tömegesen képviselő közös jogkezelő szervezetek is felléphetnek.

Az említett közös jogkezelők munkáját igen bonyolult szabályok foglalják keretbe, amelyek a polgári jog speciális területén, a szerzői jogon belül egy ma már elkülönült szegmensben, sőt 2016-tól kezdődően önálló törvényben kerülnek szabályozásra.

A szerzők tanulmányának célja, hogy bemutassák, a közös jogkezelés mai rendszerét a 2016. július 28-án hatályba lépett szerzői jogok és a szerzői joghoz kapcsolódó jogok közös kezeléséről szóló 2016. évi XCIII. törvény tükrében. Felvázolják a közös jogkezelés történetét, elemzik a jogkezelési reformot megalapozó irányelvet, részletesen foglalkoznak az átültetéskor felmerült kérdésekkel, koncepciókkal, megoldandó feladatokkal, összevetik az elkészült, törvényt az irányelvvel, valamint a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény közös jogkezelő szervezetekre vonatkozó hatályon kívül helyezett részének tartalmával. Az összehasonlítás során bemutatják az új törvény rendelkezéseit, nóvumait, szemügyre veszik a korábbi szabályokhoz mért legfontosabb változásokat, feltárjuk az új törvény okozta gyakorlati problémákat, amelyekkel a közös jogkezelő szervezeteknek meg kell küzdeniük. Összességében górcső alá veszik, hogy az irányelvben megfogalmazásra került legfontosabb célkitűzéseket hogyan valósította meg a jogalkotó a Kjkt. keretein belül.