Az NMHH médiapiaci jelentése (továbbiakban: Jelentés) minden esetben elsőként a különböző részpiacok kínálatát mutatja be, azaz először arra a kérdésre keressük a választ, hogy milyen szolgáltatások, médiumok vannak a hazai piacon. Televíziók esetében a műsorterjesztők (DVB-C és IPTV) csatornalistája ad teljes képet a magyar nyelvű csatornákról, tekintettel a számos csatornára, amelyek nem magyar joghatóság alatt vannak letelepedve. A rádiós szolgáltatásokat azonban pályázatok útján elnyerhető korlátos erőforrásokon (frekvenciákon) nyújtják a médiaszolgáltatók, ami a tévével szemben egy jóval körülhatároltabb piac. Nem ennyire könnyen meghatározható azonban az online rádiók piaca, ahol kevésbé kötetlen műsorokkal lehet a hallgatóközönséget elérni, vagy frekvenciaengedélyt nem kapott rádiós szolgáltató igyekszik magának megjelenési felületet találni. Sajtókiadványok esetében nehezíti a meghatározást, hogy a megszűnő kiadványokat nem jelentik be hatóságunkhoz, ezért a nyilvántartást minden évben felül szükséges vizsgálni, szemben az online sajtókiadványokkal, amelyekről piaci mérésekből részletes adatokkal rendelkezünk.

A piacmeghatározásokat minden esetben a keresleti számok bemutatása követi. Televízió esetében a piaci mérést a Nielsen Közönségmérés Kft. (továbbiakban: Nielsen) biztosítja, amely általánosan elfogadott panelkutatás útján határozza meg a csatornák nézettségét. Rádiós és online méréseket a Kantar Hungary Kft. szolgáltat, míg a sajtókiadványok példányszámairól MATESZ-, olvasottsági adatokról NOK adatokat használunk fel. Online méréseknél továbbá még Gémius adatokat is felhasználunk.

A Jelentések kínálati és keresleti számait együtt áttekintve érdekes jelenségeket figyelhetünk meg. A hagyományos médiumoknál (televízió, rádió, nyomtatott sajtó) korosztályokhoz kapcsolódó fogyasztási trendek és az online tér töretlen növekvő jelentősége rajzolódik ki.

A sajtókiadványok csökkenő példányszámai az internet penetráció elterjedésével esik egyidőbe. A MATESZ terjesztési adatai alapján 30 év távlatából rajzolódik ki a nyomtatott sajtó folyamatosan csökkenő jelentősége. „Az elmúlt 10 évben leginkább a gazdasági és közéleti témáktól fordultak el az olvasók, az e körbe tartozó lapok példányszáma a 2013-as mennyiség 40,1 %-ára csökkent” állapította meg a 2023. évi Jelentés. Az életkor előrehaladtával és alacsonyabb iskolai végzettséggel nagyobb érdeklődés mutatható ki a nyomtatott sajtó iránt.

A rádiós piacon a helyi és körzeti rádiók együttesen túlszárnyalják az országos kereskedelmi és közszolgálati csatorna hallgatótáborát, ugyanakkor a fiatalok önálló fogyasztására már egyre inkább a podcastok, online szolgáltatások hallgatása a jellemző.

A médiafogyasztási szokások változásának jelentősége a televíziós piac esetében a legvitatottabb. Míg a televíziós szakemberek egyértelműen azon a véleményen vannak, hogy nem kell temetni a lineáris tévénézést, és valóban, a teljes lakosságot tekintve a legtöbbet tévéző nemzetek csoportjába tartozunk európai összehasonlításban, addig a Nielsen korcsoportos keresleti számaiból és „egyéb” célú képernyőhasználati méréséből kivehető, hogy a fiatalság audiovizuális médiafogyasztása eltérő képet mutat.

A cord-cutting (tévéelőfizetések végleges lemondása) jelenség nehezen kivehető a műsorterjesztők csomagképzése miatt, de az előfizetői számok csökkenése, ha minimálisan is, de megindult.

Véleményem szerint televízió tekintetében az egyik fő kérdés, hogy a szülői házat elhagyó fiataloknak mikor lesz lehetőségük arányaiban olcsóbb netre előfizetni, hiszen a jelenleg őket jellemző fogyasztási trendek, a streaming előfizetések növekvő száma, valamint az egyéb célú nagyképernyő-használat egy idő után éreztetni fogja hatását a televíziós előfizetések számában. A műsorterjesztők – triple playhez képest drága – csak net csomagképzése segíti a lineáris tévéelőfizetések megmaradását. Ugyanakkor az egyéb célú képernyőhasználat – köztük a streaming, a gaming és a videómegosztók – használata is egyre népszerűbb nagyképernyőn. A hazai gyártású műsorok nem biztos, hogy elegendő visszatartó erőt fognak jelenteni a tévéelőfizetések lemondásában az árérzékeny lakosság körében hosszú távon, így több tízéves távlatban mérve jelentősen megcsappanhat majd a lineáris tévé jelentősége is.

A reklámpiacon is egyértelműen látszódik, hogy a reklámbevételek töretlenül vándorolnak át az Alphabet-hez (Google) és a Meta-hoz (Facebook). Az európai piacon a médiacégek növekedéséhez gátat szab a versenyszabályozás, de az amerikai technológiai cégekre ez nem vonatkozik. Gyakorlatilag örülhetünk, ameddig közös európai szinten önszabályozással rákényszeríthetők ezek a cégek bizonyos európai normák betartására. Mindezen folyamatokat összegezve pedig kérdéses a hazai médiaszolgáltatók hosszútávú jövőképe amennyiben nem készülnek fel a változásra. Lehet a fogyasztási szokások változásának mindenki által elfogadott fordulónapján vitatkozni, de a piaci mérésekből álláspontom szerint már körvonalazódik a hazai hagyományos médiának nem kedvező, hosszú távú jövőképe. Kár lenne azonban félni a változástól, hiszen az online tér mindenki számára adott, a szolgáltatók pedig továbbra is rendelkeznek szaktudással, amivel a kiajánló algoritmusokat kihasználhatják.