A történet nem egy amerikai blockbuster forgatókönyvi alapja, nem Kondor Vilmos következő krimijének külföldi történetszála, hanem a valóság. A rendszergazda Edward Joseph Snowden .  A jogász, Maximilian Schrems . A titkosszolgálat az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség  (NSA), a cég pedig a Facebook . A történet főbb vonalakban a következő: Snowden tavaly leleplezte az NSA világméretű adathalászati üzelmeit, Schrems pedig azon van, hogy bebizonyítsa, hogy a Facebook is nyakig   benne van az ügyben. Snowdent saját hazájában bíróság elé akarják állítani, ezért elhagyni kényszerült az Egyesült Államokat, Schrems pedig sorra indítja a pereket közösségi oldal ellen.

A történethez nem kell túl sokat hozzátenni, hogy sikerfilm vagy bestseller krimi legyen belőle, de sajnos egyelőre mindez az információs társadalom valósága és csak nagyon kevesen tudnak róla úgy, hogy értik is, miről van szó.

Sokan nem is emlékeznek például, hogy amikor regisztráltak a Facebookra, akkor elfogadták a felhasználási feltételeket. Dereng ugyan valami, hogy be kellett klikkelni egy négyzetet, hogy „elfogadom”, de hogy ezzel a kattintással vállalták, hogy a Facebook az általuk feltöltött fotókat és videókat felhasználja , azt már biztosan nem gondolják. Pedig így van. Mégpedig bármikor. És arra, amire csak akarja.

Egészen biztos, hogy az emberek jelentős csoportja azzal sincs tisztában, hogy ha a közösségi óriás megszerzi az adataikat, azt aztán mire használja fel. Valójában ennek csak a fantázia szabhat határt: felhasználhatja például marketinges és hirdetési célokra, de akár pszichológiai kísérletekhez is.

És valóban nemrégiben futótűzként terjedt a hír, hogy a Facebook csaknem 700 000 embert tett ki  egy kísérletnek , amelynek lényege az volt, hogy tudtuk nélkül manipulálták az üzenőfalukat: az egyik csoport tagjainak az ismerőseik által közzétett megosztások közül főleg a negatív tartalmakat mutatták, a másik csoport tagjai pedig az átlagosnál több pozitív megosztást láttak. A teszt során arra voltak kíváncsiak, hogy a több szomorú posztot olvasók nagyobb eséllyel lesznek-e szintén szomorúak, ők maguk is több negatív hangulatú állapotfrissítéseket osztanak-e meg.

Ez azonban mind semmi. A legnagyobb botrány mégis az, hogy erős a gyanú – és nem más mint Maximilan Schrems gondolja ezt –  hogy az amerikai közösségi oldal az adatvédelmi szabályokat és felhasználói magánszférához való jogát azzal is megsértette,  hogy az elősegítette az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) PRISM nevű megfigyelőprogramjának működését úgy, hogy átadta egyes felhasználói adatait az ügynökségnek.

Schrems pere pedig az évvel ezelőtt kipattant világméretű NSA kémkedési botrányhoz kapcsolódik, amit Edward Snowden leplezett le. Tettének megítélése máig sem egyértelmű. A botránykrónika első etapjában bűnözőként tartották számon a fiatal rendszergazdát, de most – ahogyan ezt nemrégiben az intézet blogján is megírtuk  – egyre inkább teret nyer az a vélekedés, ami szerint a fiatal informatikus nemcsak lángész, hanem hős is, aki a felhasználók oldalán küzd az igazságért, és az adatok, valamint a magánszféra védelméért. Nem más állítja ezt, mint az ENSZ emberi jogi biztos asszonya.

Snowden fiatal osztrák kollégája Európában segíti elő céljainak elérését azzal, hogy nemrégiben csoportos keresetet indított Ausztriában a Facebook ellen a felhasználók magánszférájának megsértése miatt, tetemes – fejenként 150 ezer forintnyi összegnek megfelelő – kártérítést követelve Mark Zuckerberg cégétől, aki egyébként honfitársa Snowden-nek, de egy évvel fiatalabb nála, és a Forbes 2014-es felmérése szerint a világ 21. leggazdagabb embere. A Schrems keresetéhez 25 ezren csatlakoztak a világ 100 országából, és a szóban forgó felperesi lista már le is zárult. Ám ez nem jelenti azt hogy csökkenne az érdeklődés, további 20 ezer ember jelentkezett azóta, és felhasználóként, vagy érdekelt félként most is bárki regisztrálhatja magát.