A Bizottság a szakértői csoporttal együtt széleskörű nyilvános konzultációt kezdeményezett az álhírekkel kapcsolatban, melynek során minden Uniós tagállam állampolgára elmondhatta a véleményét a kérdésről. Mindemellett a tagállamok médiapiaci szereplőit, újságírókat, tudományos szakembereket és médiahatóságokat vagy egyéb média-szabályozó szerveket is célzottan megkerestek a témával kapcsolatban. A március elején zárult konzultációra 2986 válasz érkezett, melyek túlnyomó része magánszemélyektől származott. A legtöbb válasz Belgiumból, Franciaországból és az Egyesült Királyságból érkezett, de Romániából, Szlovákiából és Litvániából is szép számmal válaszoltak.

A válaszadók 99 %-a találkozott már álhírekkel, legtöbbjük állítása szerint naponta lát valamilyen álhírnek tekinthető bejegyzést közösségi oldalakon vagy az online médiában. Ennek ellenére a közösségi oldalakat találták a legkevésbé megbízható hírforrásnak, a többség szerint továbbra is a hagyományos média és a hírügynökségek a legmegbízhatóbb hírforrások. A konzultációban résztvevők szerint a politika és a bevándorlás kérdésköre a leginkább érintett az álhírekkel kapcsolatban, és ezzel párhuzamosan a jelenség legsúlyosabb következményének a választások és a bevándorlás-politika kedvezőtlen befolyásolását találták. 

A szakértői csoport végül március 12-én tette közzé végső jelentését, melyben összefoglalják a konzultáció és a tárgyalások eredményeit. A jelentés kiemeli, hogy a valóban kezelendő probléma nem az álhírek jelensége, hanem az online dezinformáció terjedése. A jelentés kifejezetten kerüli is az álhír (fake news) kifejezés használatát, ugyanis az véleményük szerint félrevezető lehet, hiszen nem fedi le a valótlan vagy félrevezető információk komplex problémáinak kérdéskörét. Nem csupán hírek manipulálásáról vagy hamis hírek megszövegezéséről van szó ugyanis, hanem hamis közösségi profilok hálózatáról, kommentelésről, twittelésről vagy más olyan online tevékenységekről is, amelyek elősegítik a félrevezető vagy hamis információk terjedését.

A jelentés definíciója szerint a dezinformáció „olyan hamis, pontatlan vagy félrevezető információ, amelyet nyereségvágyból vagy szándékos károkozás elérése érdekében készítenek, tesznek közzé vagy terjesztenek. Ez a tevékenység fenyegetést jelenthet a demokratikus folyamatokra és értékekre, de akár a közélet egy specifikus részét is érintheti, mint például az egészségügy, tudomány, oktatás vagy gazdaság.”. Ezen definíciós körbe azonban nem tartoznak bele azok az online tevékenységek, amelyek egyébként jogsértő cselekmények (pl. rágalmazás, becsületsértés, gyűlöletbeszéd) és jelenleg is tagállami vagy Uniós szabályozás tárgyai, valamint azok a dezinformációs tevékenységek sem, amelyek szándékosak ugyan, de nem félrevezetőek, mint például a szatirikus vagy parodisztikus írások.

A jelentés óva inti a Bizottságot a problémát leegyszerűsítően kezelő megoldásoktól, és kiemeli, hogy a cenzúra minden formáját (akár állami akár magánszektori) kerülni kell. Ehelyett egy probléma-alapú, rövid távú megközelítést javasol, melyet kiegészít egy hosszú távú felvilágosító program, és egy meghatározott időközönkénti értékelési – és szükség esetén új eszközök alkalmazására irányuló – folyamat. Utóbbival kapcsolatban a jelentés javasolja egy független interdiszciplináris központ létrehozását, mely folyamatosan figyelné a dezinformáció aktuális helyzetét, fejleményeit és a megoldási mechanizmusok hatékonyságát. A végső cél ugyanis az uniós állampolgárok „immunissá” tétele a dezinformációval szemben, vagyis hogy a társadalom nagy része képes legyen egyből különbséget tenni az álhírek és a valódi hírek között.

A jelentés által javasolt fellépés tehát 5 részből áll:

1. Átláthatóság. A jelentés szerint különösen fontos, hogy átláthatóbb legyen egyrészről az anyagi vagy támogatói háttér (hogy ki az adott platform tulajdonosa, hogy szponzorált tartalomról van-e szó, hogy az információ terjesztésében részt vett-e valamilyen algoritmus vagy bot) másrészről pedig az adott információ forrása, értve ez alatt, hogy mennyire megbízható a hírforrás, milyen újságírói biztosítékokat vagy tény-ellenőrző folyamatokat alkalmaznak, és hogy honnan szerzik információikat.

2. Médiatudatosság fejlesztése. A társadalom médiatudatosságának fejlesztése elengedhetetlen a dezinformációkkal szembeni hatékony fellépés érdekében, melyet már az iskolai oktatásba is be kell építeni.

3. A felhasználók és az újságírók helyzetének megerősítése. A platform-üzemeltetők feladata, hogy olyan eszközöket és alkalmazásokat fejlesszenek, melyek erősítik a felhasználók tudatosságát és pozíciójukat a tartalom feletti kontroll megértése és elsajátítása érdekében. Ezzel párhuzamosan pedig az újságírók helyzetét is erősíteni kell, oktatási programokkal, innovációs eszközökkel és az újságírói sztenderdek terjesztésével és betartatásával.

4. A média fenntarthatóságának és sokszínűségének megőrzése. A minőségi és oknyomozó újságírás támogatása Uniós és tagállami szinten, anyagi forrásokkal és jogi jellegű garanciákkal egyaránt. 

5. A megoldási mechanizmusok monitorozása és értékelése.

A jelentés mindezek mellett javasol egy 10 pontból álló alapelvi kódex elfogadását is, melynek rendelkezései kötelezőek lennének az online platformokra nézve. A 10 pont a fenti javaslatok magatartási szabályokba öntött változatai, melyek konkrét kötelezettségeket keletkeztetnének a platformok üzemeltetői számára. Ezek között olyan kikötések szerepelnek, mint például a szponzorált tartalmak egyértelmű megjelölése, a felhasználók jogainak kiszélesítése, a hír-rendező folyamatok átláthatóvá tétele vagy a tény-ellenőrző oldalak egyszerűbb elérhetősége. A jelentés szerint a Bizottságnak létre kellene hoznia egy többoldalú koalíciót a dezinformáció ellen, melynek keretein belül további konkrét javaslatokat lehet megfogalmazni, majd 2019 tavaszán felülvizsgálni az addig bevezetett intézkedések hatékonyságát.

Az álhírek feltartóztatására tett kísérlet folyamatának tehát még csupán az elején tartunk. A jelentésből is kitűnik, hogy már magának a problémának a pontos definiálása sem egyszerű feladat, nem beszélve a lehetséges megoldási javaslatok hatékonyságának meghatározásáról. A jelentés, és a benne foglalt javaslatok azonban bíztató képet festenek a jövőt illetően, és előre vetítik, hogy közös európai fellépéssel lehetséges lehet a dezinformáció elterjedésével szembeni hatékony fellépés.

Papp János Tamás