A XXI. század elején az internet elterjedése szinte az egész fejlett világot egyetlen nagy faluvá változtatta. Ahogyan azonban természetessé vált az, hogy a világ eseményeiről szinte a következő pillanatban hírt kapunk, úgy ritkult fokozatosan az emberek közötti személyes kommunikáció. Hiába élnek az emberek soklakásos toronyházakban, fogalmuk sincs róla, ki a szomszédjuk, mivel foglalkozik, miben szorul segítségre, vagy éppen miben lehetne ő a segítségére. A közösségi oldalak elterjedésével pedig a távoli ismerősök közötti személyes beszélgetések sokszor nehézkessé váltak, az emberek sokszor elidegenedtek egymástól.

A Nextdoor.com helyben élőket célzó közösségi portált – amely ma több mint 53.000 szomszédközösséget tömörít az Egyesült Államokban  - alapítói 2010-ben indították el Kaliforniában, mivel alapállásuk szerint a szomszédság az egyik legfontosabb és leghasznosabb közösség egy ember életében. Céljukként azt fogalmazták meg, hogy világszerte erősebb és biztonságosabb szomszédkapcsolatokat létrehozni. Megfogalmazták az általuk legfontosabbnak tartotta értékeket, amelyek között szerepel a közösségbe történő befektetés, a jó szomszédság, a nyitott kommunikáció és a tulajdonosi szemlélet. Az alapítók szerint a felhasználók különböző kérdésekben működnek együtt, így például sok helyen megszervezik az éjszakai őrjáratot, lenyomozzák a megbízható bébiszittert, megkeresik az elérhető legjobb szobafestőt, illetve keresik az eltűnt kutyát, új tulajdonost keresnek a kinőtt biciklinek és nem utolsósorban jobban megismerik egymást. Az üzenetek küldése nyomán pedig lassanként új ismeretségek születhetnek. A Nextdoor nyilvántartása szerint a hálón napi ötmillió üzenetváltás zajlik.

Hasonló start-up kezdeményezések Európában is vannak, hiszen az ilyen alkalmazás segítségével a nehezen kapcsolatot teremtő személynek sem kell kinyitnia az ajtaját, vagy felemelni a telefonkagylót, mégis élvezheti a kisközösség előnyeit. Franciaországben a Ma-residence.fr elnevezésű haló volt az első ilyen célú honlap, ami egyébként a fenti amerikai példa mintájára készült. Alapítója kiemeli, hogy a kisközösségben való részvétel arra is jó alkalom, hogy olyan emberekkel is kapcsolatba kerüljön a felhasználó, akivel egyébként addig nem szimpatizált. Mint elmondta, elképzelhető, hogy az a szomszéd, aki jó gyermekfelügyelőt keres majd neked, nem biztos, hogy azonos azzal, akivel szívesen meginnál egy sört. Ahhoz azonban, hogy egy kisközösségi háló valóban célszerűen működőképes legyen, időre van szükség. Sokan, ha be is jelentkeznek egy csoportba, és olvassák is az üzeneteket, hosszú idő után döntenek az aktív részvétel mellett. Mások pedig egyszerűen összekeverik a közösségi csoportot egy panaszirodával, így újra és újra a nagy zajra vonatkozó észrevételeiket osztják meg.

Magyarországon a miutcánk.hu a fentiekhez hasonló kezdeményezés, amely saját magát olyan közösségi oldalként  és közösségépítő platformként definiálja, amivel megismerhetjük a környezetünkben élőket és felismerhetjük a jó szomszédságban rejlő lehetőségeket. Az alapítók a célok között a pazarlás a környezetszennyezés visszaszorítását is megfogalmazzák, kiemelve, hogy a kisközösségi kommunikáció által időt, pénzt és energiát lehet spórolni úgy, hogy ráadásul a környezetre is kedvező hatást gyakorlunk.

Meg kell azonban jegyezni, hogy bizonyos mértéken felül a túl sok információ egyfajta paranoiát is előidézhet: például, ha az ember túlságosan jól értesült a közvetlen környezetének eseményeiről, különösen arról, hogy a szomszéd utcában hány betörés történt. Bár tény, hogy a félelem is alkalmas arra, hogy szövetségbe tömörítse a szomszédokat.