A múlt pénteki párizsi támadássorozat feldolgozása okainak és következményeinek feldolgozása még a felnőttek számára is páratlanul nehéz feladat, a gyermekeknek meg szinte lehetetlen. A francia oktatási tárca azonban meglepő gyorsasággal reagált a problémára, hiszen a támadást követő hétfő reggelen 12 millió diák érkezett megválaszolatlan kérdésekkel az iskolába: olyan tájékoztatót adtak ki, amelyen képregényes formában próbálják elmagyarázni a 10 év alatti gyerekeknek a robbantások hátterét.

A tájékoztató – mely egy, a korosztály számára készült újságban jelent meg - azzal a feltevéssel indít, hogy a gyerekek – innen-onnan – értesültek a több mint 130 ember életét követelő szörnyű eseményről, és azzal kapcsolatban rengeteg kérdés merül fel bennük. Megfogalmazása szerint a 2015. november 13-án olyan emberek öltek meg ártatlanokat, akik tele voltak gyűlölettel („des hommes pleins de haine”), és hogy ezek az emberek régóta készültek a támadásra. Elkerülve azt, hogy a felnőtteket mindenhatónak mutassa be, hangot ad annak is, hogy egy hasonlóan borzasztó és erőszakos cselekmény kapcsán mindenkiben rengeteg kérdés merül fel: Miért ölték meg az ártatlanokat? Kik a terroristák? Kell-e félni? Miért beszél mindenki erről? És mi mit tehetünk?

Gyerekek szájából elhangzó kérdések is helyet kapnak: „igaz az, hogy Franciaország hadban áll?” (Julie, 8 éves) vagy „a terroristák bejöhetnek a mi házunkba?” (Antoine, 7 éves). A tájékoztató szerint a terroristák olyan emberek, akik erőszakot és terrort alkalmaznak annak érdekében, hogy gondolataiknak érvényt szerezzenek, olyannyira, hogy ezért akár meghalni is készek. Szó esik arról is, hogy a merényletet iszlám terroristák követték el: olyan emberek, akik a vallásuk nevében cselekedtek, és akik gondolkodásukat mindenkire rá akarják kényszeríteni. Leszögezi azonban, hogy ezeknek a rendkívül agresszív embereknek semmi közük nincsen a muzulmánok túlnyomó többségéhez, akik hitüket csendben élik meg – ez azért lényeges, mert Franciaországban nagy létszámú muzulmán kisebbség él, akikkel a többség napi szinten találkozik.

Arra a kérdésre, hogy miért éppen Franciaországot érte a támadás, a dokumentum azt a választ adja, hogy azért, mert ez egy szabad ország („un pays libre”), ahol mindenki kifejezheti gondolatait és azok szerint élhet. Azzal, hogy a terroristák véletlenszerűen megtámadják az embereket az utcán, vagy egy színházteremben, azt akarják elérni, hogy mindenki féljen, hogy mindenki azt mondja magában: „akár én is lehettem volna”. Fentieket megnyugtatásképp kiegészíti azzal, hogy a köztársaság elnöke, és valamennyi Franciaországért dolgozó ember azonnal reagált a lakosság biztonsága érdekében.

És hogy mi a teendő? Az első dolog, amit érzünk, természetesen a félelem, de fontos, hogy ezt ne tartsuk magunkban, hanem beszéljünk róla, másrészt pedig az, hogy végső soron ne adjuk meg magunkat a félelemnek. „Az erőszakra és az elkövetők őrültségére adott legjobb válasz pedig az, ha az élet továbbra is a normál medrében folyik tovább, és ha úgy állunk ki saját gondolataink mellett, hogy közben tiszteletben tartjuk másokéit.”

A véres támadássorozatot egy távoli országból figyelve figyelemreméltó, hogy az illetékes minisztérium energiát szentelt arra, hogy a legifjabbak tájékoztatását elősegítse és a bennük felmerülő félelmet lehetőség szerint eloszlassa.