Az online platformok a felhasználókkal kötött szerződések és a belső szabályzataik által egyfajta kvázi jogrendszert alakítottak ki, mely mentes az állami jogrendszerekre vonatkozó garanciáktól. A platform egy személyben tölti be a bíró, az esküdtszék és a hóhér szerepét, hiszen egyoldalúan határozza meg a felületén irányadó szabályokat, azokat egymaga értelmezi, és a szankciókat is mindenfajta külső befolyástól mentesen szabhatja ki.

Szankciók tekintetében pedig széles választék áll a platformok rendelkezésére. Figyelmeztetéseket bocsáthatnak ki, az algoritmus segítségével visszasorolhatják a tartalom elérhetőségét, törölhetik a tartalmat, határozott időre felfüggeszthetik, vagy akár határozatlan időre ki is tilthatják a felhasználót a platformról. Mára nyilvánvaló, hogy az online platformok saját belátásuk szerint, esetleges üzleti vagy politikai érdekeik mentén képesek befolyásolni a társadalom számára elérhető vélemények összetételét, így közvetett módon képesek a közéleti viták és a közvélemény befolyásolására is.

Hogy megértsük, hogyan jutottunk el idáig, és értékelhessük a megfogalmazott megoldási kísérleteket, először szükséges áttekinteni az elmúlt negyed évszázad releváns jogfejlődését. Ennek megfelelően a dolgozat felvázolja a platformok felelősségére vonatkozó uniós jogszabályi környezetet és annak fejlődését, azonosítja a hiányosságokat, elemzi az uniós jogalkotás válaszát, bemutatja az online platformok sajátosságait, értékeli az uniós szabályozás irányát. Végezetül összegzi az eredményeket és javaslatokat fogalmaz meg a jövőre.