A kérelmező egy portugál televíziós csatorna hírműsorának tudósítója volt. 2005 novemberében egy portugál televíziós csatorna esti híradója a kérelmező újságíró által készített tudósítást közvetített egy büntetőeljárásról, amelyben egy 18 éves fiatalembert lopás miatt ítéltek el. A riport azt állította, hogy a vádlottat jogellenesen ítélték el. A tudósítás a tárgyalóteremben készült kép- és hangfelvételt is tartalmazott, amit feliratoztak, a tanúk és a bírák hangját pedig digitálisan eltorzították.

A riport sugárzását követően a bíróság vezetője feljelentést tett azon az alapon, hogy az újságíró nem kapott engedélyt arra, hogy a tárgyalás felvételeiből részleteket közöljön. A kérelmezőt 1500 euró pénzbírságra ítélte. Az indokolás szerint a tárgyalásról készült felvételek sugárzása nem volt lényeges a riport szempontjából, és az újságíró jogászként tudatában volt annak, hogy a tárgyalás felvételeinek jogosulatlan továbbítása tilos volt. A kérelmező alkotmányjogi panaszát az Alkotmánybíróság 2011 februárjában elutasította. A testület szerint a bírósági tárgyalásokról készült hangfelvételek terjesztésének bírói engedélyhez kötése nem volt helytelen és túlzott megoldás. Ez nem a sajtószabadság gyakorlásának, hanem csupán egy bizonyos módjának a korlátozása volt, a hangfelvétel közreadását érintette.

Az EJEB leszögezte, hogy a bíróságok tekintélyének és pártatlanságának fenntartása nem jelenti azt, hogy a bíróságok elé kerülő ügyek kérdéseit ne lehetne előzetesen vagy egyidejűleg megvitatni, legyenek azok szakfolyóiratok, az általános sajtó vagy a nagy nyilvánosság. Figyelembe kell azonban venni, hogy mindenkinek joga van az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésében meghatározott tisztességes eljárás garanciáinak élvezetére, amely a büntetőeljárások esetében magában foglalja a pártatlan bírósághoz való jogot. Az újságíróknak szem előtt kell tartaniuk, hogy a folyamatban lévő büntetőeljárásokról szóló tudósítások, kommentárok nem tartalmazhatnak olyan kijelentéseket, amelyek szándékosan vagy sem, de befolyásolhatják a vádlott tisztességes eljáráshoz való jogát, valamint alááshatják azt a közbizalmat, amit a bíróságok a büntető igazságszolgáltatásban élveznek.

Az EJEB leszögezte, hogy a közvéleménynek általában jogos érdeke fűződik ahhoz, hogy tájékoztatást kapjon a büntetőeljárásokról. A Miniszteri Bizottság Rec (2003)13. számú ajánlása a büntetőeljárásokkal kapcsolatos médián keresztül történő tájékoztatásról is hangsúlyozza a büntetőeljárásokról szóló tudósítások fontosságát, és a közvélemény tájékoztatását.

A hazai bíróságok úgy ítélték meg, hogy a kérelmezőnek tapasztalt, jogi ismeretekkel rendelkező újságíróként tudnia kellett, hogy a tárgyalás felvételeinek közreadása előzetes bírói engedélyhez volt kötve. Ugyanakkor a kérelmező a felvételt nem illegálisan szerezte meg, illetve a bírák és a tanúk hangját eltorzították, megakadályozva, hogy a nyilvánosság azonosítsa őket. Az EJEB arra is rámutatott, hogy a riport tudósításának idején a kérdéses ügyet már eldöntötték, és nem tudták alátámasztani, hogy a hangfelvétel közzététele negatív hatással lett volna az igazságszolgáltatás megfelelő működésére.

Az EJEB ezért azt vizsgálta, hogy a hazai hatóságok megfelelő egyensúlyt teremtettek-e a véleménynyilvánítás szabadsága és a tanúvallomást tett személyek magánélet tiszteletben tartásához fűződő joga között. E tekintetben fontos, hogy a tárgyaláson részt vevő egyik érdekelt fél sem nyújtott be panaszt. Az EJEB szerint a 10. cikk alapján a tárgyaláson résztvevők „beszédhez való joga” nem részesül ugyanolyan szintű védelemben, mint a jó hírnévhez való jog. Nehéz belátni, miért kellene megakadályozni a tárgyalásról készült hangfelvételek közreadását, amikor a tárgyalás nyilvános volt.

Ami a kiszabott szankció arányosságát illeti, bár a pénzbíróság összege mérsékeltnek tűnik, ez nem csökkenti annak elrettentő hatását. E tekintetben az elítélés ténye sokkal fontosabb, mint a kis mértékű büntetés. Mindezek alapján az EJEB kimondta, hogy a kérelmező elítélése nem felelt meg „nyomós társadalmi szükségletnek”, és a 10. cikket megsértették.

A Bíróság annak ellenére állapította meg a 10. cikk megsértését, hogy a portugál büntetőeljárási törvény egyértelműen tiltja a bírósági tárgyalások felvételeinek előzetes engedély nélküli továbbítását, amit a kérelmező megszegett. Ennek egyik oka, hogy a hazai bíróságok nem foglalkoztak az előzetes engedélyezés követelményének indokaival, hanem azoknak a jogait helyezték előtérbe, akiknek a hangját közreadták. Szem előtt tartva azt, hogy a tárgyaláson résztvevők hangát digitálisan megváltoztatták, a jogaikba való beavatkozás korlátozott volt, ezért talán nem meglepő, hogy a többség a 10. cikk javára ítélt.