A sajtószóvivő szerint azonban a kórterem előtt álló biztonsági őrök láttán zavarba jött, ezért hírszerzési akciója sikertelen maradt. Az esetről nem tájékoztatták a rendőrséget, így valószínűleg a sajtó munkatársának nem kell bíróság elé állnia. Sokan tudják, hogy ki volt az, de egyelőre nem hozták nyilvánosságra a nevét és azt sem, hogy melyik médiaszolgáltatót képviselte.

A hétszeres világbajnok Formula–1-es pilóta továbbra is mesterséges kómában van. Schumacher szóvivője és felesége is azt kérte az újságíróktól, hogy tartsák tiszteletben a versenyző és családja magánszféráját.

A Guardian felhívta a figyelmet egy korábbi brit ügyre (Kaye v Robertson [1991] FSR 62), amely során 1990-ben a Sunday Sport újságírója kórházi dolgozónak adta ki magát annak érdekében, hogy az ismert színészről, Gorden Kaye-ról tudósíthassanak, aki autóbalesetben agykárosodást szenvedett. Kaye mindent próbált megtenni annak érdekében, hogy a sérüléséről készült felvételek napvilágot lássanak. Az újságíró csalárd módon bejutott a kórterembe, és eltulajdonította a képeket, amíg a színész kezelésen vett részt. A színész barátja ideiglenes intézkedés iránti kérelmet nyújtott be annak megakadályozására, hogy a szerkesztőség megjelentesse azokat. A bíróság az ügyben kimondta, hogy az angol jogban nincs tortja a magánélet védelméhez való jognak. Ennek hiányában Kaye már a rágalmazás (libel), rosszindulatú hazugság (malicious falsehood) és megtévesztés (trespass to the person, passing off) tényállására alapozta kérelmét. A Fellebbviteli Bíróság (Court of Appeal) úgy határozott, hogy kizárólag a rosszindulatú hazugság alapján kötelezhető a lap arra, hogy az üggyel kapcsolatban kizárólag olyan következtetéseket vonjon le, amellyel a cikk alanya is egyet ért. A magánszféra megsértése miatt indított ügyeket az utóbbi időben a bizalmas közléssel való visszaélés (breach of confidence) alapján ítélik meg az Egyesült Királyságban.

Az oknyomozó újságíró feladata, hogy felderítsen olyan információkat, amelyeket általában szándékosan eltitkolnak, mert jogilag vagy etikailag elítélhető dolgokra vonatkoznak. Mivel a célja az igazság felderítése, ezért sokszor kényes ügyekkel foglalkozik, és így gyakran a hagyományos újságírói módszerektől eltérő eszközök használatára kényszerül. Ilyen lehet például az, hogy más személyazonosságát jogosulatlanul használja fel a riporter, közérdekű információ megszerzése érdekében. A kérdés csak az, hogy szükség volt-e tényfeltárásra Schumacher esetében? A Forma –1-es pilóta minden bizonnyal közszereplőnek minősül, de közszerepléséhez fűződik-e egy szabadidőben elszenvedett síbaleset és annak egészségügyi következménye? A nyilvánosság tájékoztatása megvalósult-e az orvosok, a sajtószóvivő, a feleség és a család barátja által adott felvilágosítással? Az, hogy a sokak által ismert és szeretett, visszavonult versenyző állapota nagy közérdeklődésre tart számot, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ő egészségügyi adatai közérdekűek lennének. Ha a sajtó és a közvélemény elégedetlen a közölt információ mennyiségével, az piaci keresletet ugyan teremt, de egyben ad-e „felhatalmazást” is az újságírónak arra, hogy törvénytelen módszerekhez folyamodjon? Jogi szempontból, ha a magyar szabályozás alapján vizsgálnánk a kérdést, amely egyébként páratlanul nagy szabadságot biztosít az oknyomozó riportereknek, valószínűleg nem mentesülne a sajtó munkatársa a felelősségre vonás alól, hiszen kétségbe vonható az információ közérdekű jellege és hozzáférhetőségének korlátozottsága.

A jogi felelősségre vonásnál is érdekesebb kérdés azonban, hogy etikailag milyen megítélése lehet egy ilyen álruhás kísérletnek. Arról, hogy kórházi dolgozónak vagy papnak öltözni számít-e nagyobb „vétségnek”, még az etikai kódexek sem szólnak. A más nevén kezdeményezett telefonhívások, a rejtett kamerás felvételek, inkognitóban történő fellépések mind-mind lehetséges módszerei a tényfeltárásnak, ezek sikeressége később az olvasottsági, nézettségi adatokban mérhető, a jó ízléshez való viszonya és „súlyossági foka” azonban csak erkölcsi mérlegre tehető.

A legfrissebb hírek szerint már a kórházi dolgozók hozzáférését is korlátozták Schumacher kórlapjához, eddig ugyanis 1600-an láthattak bele abba a számítógépes rendszerbe, ahol a betegek adatait tartják nyilván, és valószínűsítik, hogy emiatt is kerülhettek nyilvánosságra félrevezető információk. A klinika döntése értelmében kizárólag az őt kezelő orvosoknak van betekintési joga a sportlegenda leleteibe.