Rudd, az ausztrál munkáspárt volt vezetője, a múlt hónapban került hatalomra, korábbi kezdeményezéseiben többek között az internetes cigarettareklámokat kívánta korlátozni, valamint a dohányzás elleni kampányra több mint 27,8 millió ausztrál dollárt költött. A miniszterelnök egyik legfőbb célkitűzése továbbra is a dohányzásellenes kampány folytatása. Egy nemrég történt esemény azonban törekvését hiteltelenné teheti: a napokban fia, Marcus egy fényképet tett közzé a Facebookon, amelyen barátaival szivart szív - írja a Telegraph. A közzétett fotóhoz a politikus gyermekének barátai kommenteket fűztek, egyikük például illetlen szavak kíséretében Charlie Mansonhoz hasonlította a fiút. Az ügyből botrány kerekedett, a munkáspárt és Rudd népszerűsége pedig az eset miatt csökkent.

Felmerül a kérdés egy ilyen eset kapcsán: lehet-e az ilyen fotó közérdekből nyilvános, vagy a politikus gyermekének saját döntése, hogy magánemberként hogyan él és mit tesz közzé egy közösségi portálon? Lehet-e arra hivatkozni, hogy az így közzétett fotó a gyermek sérthetetlen magánszférájának része? Lehet-e közszereplő egy politikus gyermeke?

Az ilyen és más hasonló esetek megítélésekor számításba kell vennünk többek között a hagyományos demokratikus nyilvánosság intézményeit, így a sajtószabadság kiemelkedő értékét, és a nyilvánosság elleni védekezésként a magánszférához való jogot is, amely megilleti a politikusokat, a közhatalom képviselőit és a közszereplést egyéb módon magára vállaló személyeket is. (Az már persze más kérdés és könnyen vita tárgya lehet, hogy mely események, információk érintik az adott személy közfeladatának ellátását, és válnak ezáltal a nyilvánosság számára megismerhetővé.) Ugyanakkor az is tény, hogy a közszereplőknek el kell viselniük az élesebb kritikát, mert a véleménynyilvánítás köre esetükben szélesebb határok között mozog, mint más személyeknél. Magánéletük jobban ki van téve a nyilvánosságnak, a nyilvánosságra hozatal szükségességét pedig a közönség tájokozódáshoz fűződő joga indokolhatja. A közéleti személyiségekre, különösen a politikusokra vonatkozó bizonyos tények számot tarthatnak az állampolgárok érdeklődésére, és ezért jogos, hogy az olvasók, akik egyben szavazók is, ezekről a tényekről tájékoztatást kapjanak.

Egy közéleti szereplőről közzétett fotó kapcsán azt kell megvizsgálni, hogy az érintett fotó mennyire tekinthető közérdeket érintő kérdésnek. A közzététel jogszerűségének megítélésében számít továbbá az érintett személy minősége, azaz hogy közszereplőnek, vagy magánszemélynek minősül-e. Egy egyszerű magánszemélyről szóló tudósítás nyilvánvalóan nagyobb valószínűséggel nem tart számot olyan érdeklődésre, mint egy közszereplőről készült hír, azonban a közszereplők magánéletéről való tudósításnak indokoltabbnak kell lennie az egyszerű kíváncsiságnál. Ha elfogadjuk, hogy Marcus Rudd egy politikus gyermeke, és magánélete nem kapcsolódik édesapja tevékenységéhez, akkor azt is elismerjük, hogy magánélete nem eshet a közszereplőkre vonatkozó, a magánélet határait szélesebben értelmező megítélés alá, és privát szférájának védelmére az általánosan alkalmazandó szabályok irányadók. Ugyanakkor, ha a fiú részt vesz – még ha nem is elsőszámú emberként – édesapjának kampányában, és személye nem ismeretlen a sajtó számára sem, akkor őt közszereplőnek tekinthetjük.

Van-e eltérő rendelkezés a közszereplőkre vonatkozóan Ausztráliában? Hogyan értelmezik az ausztrál jogforrások a magánszféra (privacy) fogalmát? Az ausztrál Privacy Charter preambuluma szerint „egy szabad és demokratikus társadalom megkívánja, hogy az egyének autonómiáját tiszteljék és korlátozzák mind az állami, mind a magánszervezeteket ezen autonómiába való behatolásától […]. A magánszféra egy alapvető érték, mely biztosítja az emberi méltóságot és más olyan alapvető értékeket, mint az egyesülés szabadsága és a szólásszabadság […]. A magánszféra egy alapvető emberi jog, arra minden személy indokoltan formálhat jogot.” A Privacy Act (1988) a személyes adatok kezelésére vonatkozóan fogalmaz meg szabályokat. Ha valakinek a sajtó sérti a magánéletét, az Ausztrál Sajtótanácshoz (Australian Press Council) fordulhat. A Sajtótanács Magatartási Kódexe kifejti, hogy a közszereplők szükségképpen feláldozzák a magánélethez való jogukat, ahol a közérdek az alapos ellenőrizhetőséget kívánja meg. Ugyanakkor a közszereplők mégsem vesztik el teljesen a privátszféra védelméhez való jogukat. A magánszféra megsértésének összefüggésben kell állnia a közszereplő közfeladatával, közérdekű tevékenységével.

A kritikusok szerint azonban a Sajtótanács nem képes hatékonyan fellépni, már csak azért sem, mert tagjai és vezetői a sajtó világából verbuválódtak. Az ausztrál médiahatóságnak (ACMA) sincsen igazából hatékony eszköze, csupán a médiaszolgáltatók által létrehozott önszabályozó kódexek magánszférát védelmező rendelkezéseit vizsgálhatja felül, többek között, ha az érintett médiaszolgáltató nem válaszol, vagy válaszát a panaszos nem tartja megfelelőnek. Azonban az ausztrál jogalkalmazók szerint a médiaszolgáltatók által elfogadott kódexek sem képesek a média világától függetlenül, megfelelő és hatékony védelmet nyújtani az egyén privátszférájának.

A Privacy Charter, a Privacy Act rendelkezése és a Sajtótanács működése mellett számos más törvény (Summary Offences Act 1988, Surveillance Devices Act 1998, Crimes Act 1900) is védelmezi a magánélet egyes részjogosultságait, továbbá Ausztrália több nemzetközi egyezmény részese is, amelyek tiltják a magánszférába való illetéktelen behatolást (így például elfogadta a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát, amelynek 17. cikke biztosítja a magánélethez való jogot). A közszereplők személyére és tevékenységére, valamint magánéletére vonatkozóan egy-két jogforrás, önszabályozó kódex említést tesz, nincsen ugyanakkor egységes mérce, a bíróság esetről esetre ítélkezik. A fent említett jogforrások, kódexek megléte ellenére sem létezik egy általános „tortja”, vagy általánosan kifejezett törvényi védelme a magánszférának, amely alapján valaki biztosra mehetne a bíróságok előtt, ha úgy érzi, hogy magánszféráját megsértették.

Annyi bizonyos, hogy a Murdoch-sajtóbirodalomhoz tartozó News of the World lehallgatási botránya és számos más, a magánszférát sértő eset, továbbá a jogszabályi és az alkalmazási gyakorlatban lévő hiányosságok, a magánjellegű adatokkal való visszaélések indokolttá teszik, hogy Ausztrália is levonja a tanulságokat. Korábban Brendan O’Connor miniszter is megerősítette, hogy az államnak nincs olyan általános törvénye, amely védené az emberek magánéletét. Azonban arra is utalt, hogy a jövőben lehetővé válik, hogy a vétkes sajtóorgánumot bíróság előtt vonják felelősségre egy általános, kiszámíthatóbb törvényi szabályozás alapján.  Ahogyan Nagy-Britannia, úgy Ausztrália is eljutott oda, hogy magasabb szintű garanciális szabályokra van szükség. A változások 2014-re várhatók.

A fentiekben említett esethez kapcsolódóan pedig megjegyezendő, hogy egy politikus gyermekének magánéletével visszaélni és azt felhasználni akár politikai, akár más célzattal, nem csupán jogi, hanem erkölcsi kérdés is. Ugyanakkor, ha a politikus gyermeke önszántából lép a nyilvánosság elé, és támogatja a szülő által vallott politikai célokat, akkor azt is vállalja, hogy magánélete iránt nagyobb a közérdeklődés.