A Le Monde c. napilap robbantotta ki négy évvel ezelőtt a Nicolas Sarkozy akkori államfőt is érintő állítólagos adócsalási és illegális pártfinanszírozási botrányt. Az ún. Bettencourt-ügyben a L,Oréal kozmetikai birodalom örököse, Liliane Bettencourt és lánya között évekig jogi vita folyt Európa egyik legnagyobb vagyonáért. A családi viszályban perdöntő, de illegális módon készült hangfelvételekből a sajtóban publikált részletek alapján merült fel a gyanú, hogy a legjelentősebb franciaországi adózó feltehetően a volt elnök, Sarkozy mellett 2007-ben több volt kormánytag választási kampányát is szabálytalan módon támogatta pénzügyileg. A tényfeltáró cikk megjelenése után a Le Monde azt állította, hogy informátoruk azonosítására a francia elnöki hivatal titkosszolgálati szerveket használt fel. Az Elysée-palota cáfolta a vádakat, a lap viszont feljelentést tett ismeretlen tettes ellen.

Ahogy arról az MTI is beszámolt, a rendőrség akkori központi vezetője, Frédéric Péchenard elismerte, hogy ő adott utasítást a kémelhárításnak annak megállapítására, hogy ki szivárogtatta ki az ügyben elrendelt kihallgatások jegyzőkönyveit Gérard Davet-nak, a lap munkatársának. Bernard Squarcinit az újságírók forrásvédelmére vonatkozó törvény megszegése és illegális adatgyűjtés, valamint hivatali titokkal való visszaélés gyanúja miatt helyezte az ügyészség vád alá. A kémelhárítás volt vezetője beismerte, hogy megszerezte az ügyön dolgozó újságíró mobiltelefonjának a híváslistáját, és az alapján azonosította az informátort. Azt állította, hogy a nemzeti érdekek védelmének céljából akarta megakadályozni az ügy kiszivárogtatását. Ezt azonban a bíróság nem fogadta el indokként.

A híváslista alapján a titkosszolgálat megállapította, hogy David Sénat, az igazságügyi minisztérium főtanácsadója adta át a Bettencourt-ügy nyomozati anyagát a Le Monde-nak. Noha a tisztviselő tagadta, hogy ő volt a lap informátora, Párizsból a dél-amerikai Francia Guyanába helyezték át, az ellene indított nyomozást azonban később megszüntették.

A titkosszolgálati módszerek bevetésére valószínűleg azért kerülhetett sor, mert az újságírói forrásokat szigorú szabályok védik a francia jogrendszerben, így a Le Monde munkatársát nem kötelezhették volna informátora felfedésére. A büntető eljárások során ugyanis Európában egyedülálló módon abszolút titoktartási joggal rendelkeznek az újságírók. A 2010. január 4-én módosított Sajtótörvény (Loi sur la liberté de la presse du 29 juillet 1881) 2. §-a elismeri a források titokban tartásához fűződő jogot és tiltja annak közvetlen vagy közvetett módon történő megsértését, kivéve, ha azt közérdek indokolja és a vizsgált intézkedések feltétlenül szükségesek és arányosak a törvényes cél eléréséhez. A jogszabály ugyanakkor hozzáteszi, hogy a jogsértés egyetlen esetben sem kötelezi az újságírót forrása felfedésére, a tanúkihallgatás során is visszautasíthatja az erre irányuló kérelmet, és jogosult eldönteni, hogy felfedi forrását vagy titokban tartja.

Az ügyészség öt ezer eurós (1,5 millió forintos) bírság kiszabását kérte, a bíróság azonban súlyosabb ítéletet hozott. Személyes adatok törvénytelen módon való megszerzése egyébként háromszáz ezer euróig terjedő pénzbüntetéssel vagy öt év szabadságvesztéssel szankcionálható. Patrick Maisonneuve, a vádlott ügyvédje fellebbezett az ítélet ellen.