Kép: AFP

A közigazgatási bíróság előzetes rendelkezése (Az.: VG 27 L 369.16) döntő jelentőséggel bírhat az újságírók információszerzésének módját illetően. A rendelkezés ugyanis kimondja, hogy Angela Merkelnek nyilvánosságra kell hoznia, 2016-ban a média mely képviselőivel, milyen helyszínen, milyen informális eszmecserét folytatott, és milyen négyszemközti megbeszélései voltak újságírókkal. Nem kell elárulnia a rendelkezés értelmében, hogy miről beszélgetett az egyes újságírókkal négyszemközt, és azt sem, hogy mit mondott nekik.

A „Tagesspiegel” szerkesztője, Jost Müller-Neuhof keresetében utóbbiak kiadását is kérte, de azt a bíróság elutasította. A beszélgetések tartalmát nem kell megadni, mert az a sajtójogilag védett információs jogon túlmegy, a bizalmas találkozók értelmét és célját megsemmisítené, és ahhoz vezetne, hogy csak uniformizált „tömeg-sajtótájékoztatók”-ra kerülhetne sor.

A szövetségi kormány nézete szerint azonban már ez az előzetes rendelkezés is beavatkozás a sajtószabadságba (Alaptörvény 5. cikkely). A bíróság azonban máshogy értékeli a helyzetet. Itt ugyanis – mondja a bíróság – nem forrásvédelemről van szó, hiszen az informátor már előre ismert, sem pedig a beszélgetés résztvevőinek magánszférájáról. Az újságíróknak tudomásul kell venniük, hogy megnevezzék őket mint háttérbeszélgetések résztvevőit.

A bírósági rendelkezésnek az volt az előzménye, hogy Müller-Neuhof az általa elvárt formában nem kapta meg a szövetségi kancelláriai hivataltól a kért adatokat. Őt különösen a menekültválsággal, a Brexit-tel és az AfD-vel kapcsolatos háttérbeszélgetések adatai érdekelték volna. Mindez érinti a média és a kormány „összejátszását”, ami sokszor kritika tárgya, hiszen a sajtó és a politika kapcsolatáról és a tájékoztatás hitelességéről van szó.

Felmerül a kérdés, hogy a kancellárnak a bíróság által kimondott tájékoztatási kötelezettsége, ami persze a kabinetje valamennyi tagjára és munkatársára is vonatkozik, nem megy-e túl messzire. Azok a háttérbeszélgetések, amelyekre különböző médiumok újságírói meghívást kapnak, vagy az olyan ad hoc beszélgetések, amelyeket például Merkel repülőútjai során újságírókkal szokott folytatni, nem titkos megbeszélések, amelyeknek az lenne a célja, hogy titokban megállapodjanak valamiben vagy, hogy elhallgassanak valamit. Ha ezeket a beszélgetéseket „élőben közvetítenék”, akkor ezek az információs csatornák nem létezhetnének. Nem lenne bizalmi szóváltás, ami nem keverendő össze az összeesküvéssel. Nem lenne olyan, hogy „négy szem közt” vagy, hogy „maradjon köztünk”.

A rendelkezés nem jogerős, a német szövetségi kormány fellebbezést nyújtott be.