A Médiatudományi Intézet immár több mint egy évtizede végzi értékrend és médiafogyasztási kutatásait a Kárpát-medence négy (Erdély, Felvidék, Kárpátalja, Vajdaság) legnagyobb magyar közösségében. A reprezentatív mintán készülő, kérdőíves felmérések azonban ennél is messzebb vezetnek visszafelé az időben, hiszen olyan, korábbi felmérésekre támaszkodhatnak, amelyek alapjait még az 1990-es években vetettük meg. A már említett, értékrendre és identitásra vonatkozó kérdések mellett, a kezdetektől kiemelt kutatási téma volt az anyanyelvű média és általában a médiafogyasztás. Elmondhatjuk tehát, hogy folyamatos, azonos módszertannal és kérdőívekkel felvett adatsoraink vannak azokról az évtizedekről és folyamatokról, amelyek révén a még kizárólagosan uralkodó klasszikus médiumok kora a mai – sok tekintetben talán ijesztő – valós/virtuális, komplex világgá alakult. Eredményeinkből már több alkalommal adtunk ízelítőt ezen a blogon is a korábbi években, összehasonlító elemzéseink és kiadványaink pedig teljes terjedelmükben elérhetőek honlapunkon. Most csupán egyetlen momentumot emelünk ki 2023. évi kutatási körünk dokumentációjából.

Egy ábrát mutatunk, amely azt a ritka alkalmat illusztrálja, amikor a kutató úgy érezheti, tetten érte a valóságot, azaz leleplezett valamely elméleti mechanizmust működés közben. Az alábbi grafikon egy ilyen pillanatról tanúskodik. Amikor éppen sikerül a „csipesszel megfogni a lángot”. Sokszor tesszük fel magunknak a kérdést, kutatóként és magánemberként is, hogyan és miért lett egyszerre ilyen kaotikus a világ, amikor is nem csupán az egyes hírek és információk hitelessége kérdéses, hanem maga a valóság és a fikció közötti különbség is nehezen definiálható. A technikai eszközök szédítő iramú fejlődése, a manipuláció egyéb eszközeinek bővülése és finomodása önmagában még nem lehet magyarázat, hiszen joggal feltételezhetjük, hogy ezekkel párhuzamosan a leleplezésükhöz szükséges eszköztár és tudás is fejlődik. Ezzel szemben azt tapasztaljuk, hogy a káosz növekszik, egyre inkább uralja a világot és mindennapjainkat. Álhírek és manipulált, relativizált „igazságok” vesznek körbe minket és meghatározzák nem csupán szemléletünket, kedélyünket, reményeinket, hanem mindennapjainkat is.

Nagyon röviden a lényeg: a kérdőíves felmérésünk során a fenti kérdéseinkre adott válaszokból az tűnik ki, a fogyasztók több mint háromnegyede találkozik a neten, a szociális médiában hamis információkkal, (70,1 és 77,1 átlagpont között), ennél is többen nyilatkoztak úgy, hogy az információk ellenőrzésére van szükség (78,7–79,8 átlagpont), ezzel szemben csak a fele megkérdezett állította, hogy valóban szokott, ellenőrzési céllal utána nézni a fogyasztott híreknek, információknak. Ez kérem – ha úgy tetszik – maga a tetten ért Nagy Mechanizmus, egy rendkívül frappáns válasz arra a kérdésre, miért olyan a világ, amilyen… Vagy azt is mondhatjuk, a grafikonon csak egy apró momentum látható ebben a témában, csak egy parányi adalék, ami hozzájárulhat a bonyolult mátrix megértéséhez. (Már, ha van bennünk igény, szándék és belátás a megértéshez vagy annak kísérletéhez.)