A két előd ugyanis meglehetősen erős aktivitást mutatott az alapjogok, ezen belül is a véleménynyilvánítás és média szabadságának a tagállamokkal szemben történő érvényesítésének terén. Ennek a célnak az elérése érdekében egy akadémiai és civil háttér megteremtésével, az Európai Parlament egyes képviselőinek megnyerésével próbáltak támogatást nyerni a piacot és a versenyt előtérbe helyező tradicionális bizottsági feladatkörtől eltérő, jogvédő szerep megteremtéséért.

A jelenlegi Juncker-bizottság médiaügyekkel (értsd ezalatt jelenleg: Content and Media) is foglalkozó főigazgatóságának (DG Connect) missziós nyilatkozatában az összekapcsolt digitális piac megteremtése áll a középpontban, ami a hagyományos bizottsági feladatnak tekinthető. A prioritások között ugyanakkor megtalálható a véleménynyilvánítás, a tájékozódás és a média szabadsága, és a médiapluralizmus is.

A gyakorlati megvalósításból azt láthatjuk, hogy a Bizottság egyrészt az AVMS irányelv felülvizsgálatával a gyorsan változó technológiai és piaci környezetre kíván reagálni. Ezt úgy kívánja elérni, hogy az irányelv módosításának folyamatába minél inkább bevonja a tagállamokat, illetve az érintett szereplőket. Erre bizonyíték, hogy nagy szerepet játszanak a módosítás előkészítésében a tagállami szabályozóhatóságok, illetve emellett számít a piaci szereplők és egyéb érintettek véleményére a most júliusban útjára indított konzultációban.  A felülvizsgálatról tehát azt mondhatjuk, hogy az a hagyományos bizottsági tevékenységi körbe esik.

A bejegyzés elején feltett kérdés megválaszolásához – azaz, hogy az említett felülvizsgálat mellett milyen hangsúlyt kapnak a szabadságjogok – talán közelebb jutunk, ha a vonatkozó, 2015-ös bizottsági munkaprogramról és a hozzárendelt költségvetésről június közepén hozott bizottsági határozatot tekintjük át.

A határozat két fő részre bontható: az első része foglalkozik azokkal a feladatokkal, melyek a médiaszabadság és médiapluralizmus kérdéskörét érintik, a második része pedig az AVMS irányelv fent jelzett felülvizsgálatához kapcsolódó finanszírozást tárgyalja.

Az első rész megvalósítására 1,5 millió eurót irányoz elő a Bizottság. Ez az összeg egyrészt egy olyan médiaszabadság központ (European Centre for Press and Media Freedom) felállításának finanszírozását célozza, mely monitorozza és feltárja az újságírói tevékenységet ért sérelmeket a tagállamokban, illetve a csatlakozás előtt álló államokban.

Másrészt pedig a korábbi bogbejegyzésünkben említett médiapluralizmus-monitor általános alkalmazása lehetőségeinek feltárását várja a Bizottság egy tanulmánytól. Az akadémiai szféra által kidolgozott mérő eszköz ugyanis nem vált puha jogi (soft law) eszközzé (azaz nem jelent meg bizottsági közlemény formájában sem, mint azt korábban tervezte a jelenlegi Bizottság elődje). Az utóbbi azért fontos tény, mert a közlemények sok esetben kötelező érvényű szabályozás alapjaivá válhatnak az EU-ban. A határozatból kiderül az is, hogy a tanulmánynak többek között arra is javaslatot kell tennie, hogy az említett cél eléréséhez (általános alkalmazhatóság) esetlegesen milyen szabályozási lépéseket kell/lehet tenni.

A fenti tényekből tehát arra juthatunk, hogy a Juncker-bizottság nem adta fel elődjének azon törekvését, hogy valamilyen módon alapjogokat érvényesítsen tagállamaival szemben. A 2015-ös költségvetéssel kapcsolatos határozatból az kitűnik ki, hogy Bizottság által felkért szakértők által 2013-ban felvázolt lehetőségek közül kettő maradt ’életben’: médiaszabadság-központ létrehozása és a médiapluralizmus-monitor alkalmazása.

Mindkettő a transzparenciát szolgáló monitoring eszköznek tekinthető, melyek közül – kétség kívül – a médiapluralizmus-monitor az, mely egy átfogó értékítéletet tud a tagállamok médiarendszereinek működésével kapcsolatban megfogalmazni. A kérdés az, hogy mennyiben lehet uniós szabályozással kötelező eszközzé tenni alkalmazását és esetlegesen ehhez milyen jogkövetkezmények járulhatnának? Ugyanis effektív alkalmazásához jelenleg a szabályozási háttér hiányzik. Felmerül továbbá az is kérdésként, hogy mennyiben szeretné egyáltalán a Bizottság, ha ez a feladat kompetenciáján belül maradna? Ez a kérdés azért fogalmazódott meg bennünk, mivel a költségvetésről szóló határozatban javaslatot vár arra is a Bizottság az említett tanulmánytól, hogy miként finanszírozható a médiapluralizmus-monitor EU költségvetés nélkül?