Az új bizottsági struktúra egyik újdonsága, hogy az alelnökök egy-egy kiemelt projekt megvalósításáért lesznek felelősek, ennek sikere érdekében pedig összefogják és koordinálják a projekttel összefüggő szakpolitikákért felelős bizottsági tagok munkáját. Az alelnökök közül is kiemelkedik Frans Timmermans, aki Juncker jobb kezének tekinthető, hiszen ő koordinálja az alelnökök és biztosok munkáját. Emellett ugyanakkor felelős a jobb szabályozásért, a jogállamiságért és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltak biztosításáért.

A kiemelt projektek közül egyértelműen a digitális belső piac megvalósítása mutat szoros kapcsolatot az audiovizuális médiapolitikával, melynek felelőse Andrus Ansip alelnök lett, igaz ez a Günther Oettinger biztos által felügyelt a digitális gazdaság és társadalom szakterületre is.

Visszapillantva a leköszönő Bizottság által folytatott médiapolitikára azt láthatjuk, hogy a médiaágazat gazdasági kérdései mellett egyre hangsúlyosabbá vált a média és alapjogok kérdése, mely érzékenyen érintette a tagállamokat. Ez uniós szinten egyrészről kifejeződött Nelie Kroes a digitális napirendért felelős alelnök és a Vivane Reding jogérvényesülésért, alapvető jogokért és uniós polgárságért felelős biztos szoros együttműködésében, illetve az alelnök által indított, a média szabadságával és pluralizmusával foglalkozó projektben.

A 2010-2014 között regnáló Bizottság tulajdonképpen ebben a tekintetben a korábbi Bizottság (2004-2009) munkáját folytatta, hiszen 2007-ben hirdette meg az akkor információs társadalomért és a médiáért felelős biztosként dolgozó Reding, hogy a Bizottság prioritásként fogja kezelni az európai média átláthatóságának, szabadságának és sokszínűségének kérdését.

Az új, tervezett struktúrában a média gazdasági környezetének javításán van az elsődleges hangsúly, hiszen az ún. digitális belső piac projekt azt célozza, hogy a digitalizáció kínálta határokon átívelő szolgáltatásnyújtás elől lehetőleg minden (hírközlési, adatvédelmi, szerzői jogi stb.) akadály elháruljon, és így a fogyasztók bármilyen tartalomhoz (zene, videó és egyéb szolgáltatások) könnyen hozzá tudjanak férni Európában a határokra tekintet nélkül.

Az Alapjogi Chartában foglaltak érvényesítése, azaz a médiapolitikára vetítve a média szabadsága és a médiapluralizmus (média sokszínűségének) kérdése Timmermans-hoz került, vagyis a Bizottságon belül a legkiemeltebb helyre. Juncker Oettingernek címzett felkérő levélében (Mission letter) arra kéri a leendő bizottság tagját, hogy szoros együttműködésben segítse alelnökét, Timmermans-t a kijelölt feladatai ellátásában, így az alapjogi kérdésekkel összefüggésben, a véleménynyilvánítás, a tájékozódás szabadságának, a médiaszabadság és pluralizmus érvényesítésében. Timmermans mandátuma ebben a tekintetben viszont arról szól, hogy minden bizottsági kezdeményezést és javaslatot aszerint is meg kell vizsgálnia, hogy azok összhangban állnak-e a Charta rendelkezéseivel.

A jelenlegi struktúrából tehát az következik számunkra, hogy a Bizottság inkább saját munkájának eredményeit kívánja alapjogi kontrollnak alávetni, minthogy azt a tagállamokkal szemben gyakorolja. Az alapjogi kérdések ugyanakkor magasabb szintre kerültek a Juncker-bizottságon belül, mint elődjénél, ahol ezt a kérdést Reding személyében biztosi szinten kezelték. Az első Barroso-bizottság által még 2007-ben elindított, majd a második által tovább vitt, a tagállamokkal szemben a média területén folytatott alapjogi aktivizmus továbbvitele ugyanakkor azon is múlik, hogy a területért felelős biztos, Oettinger mennyire nyitott erre.