A közszolgálati műsorszolgáltatás noha nem képezi az EU audiovizuális politikájának részét, mégis közvetve a versenypolitikája jelentős hatással van a tagállami médiapolitikára és szabályozásra. Az uniós versenypolitika a tagállami közszolgálati rendszerek finanszírozására mint állami támogatásokra tekint, így a Bizottság annak EU versenyjoggal való összeegyeztethetőségét vizsgálja, mely vizsgálat érinti a közszolgálati misszió tartalmát (közszolgálati feladatokat), utóbbiak finanszírozásának arányosságát (feladatarányos finanszírozás), és a feladatok terjedelmét (az új szolgáltatások bevezethetőségének kérdését). Ez a bizottsági vizsgálódás a kereskedelmi médiumok európai térhódításával indult el, hiszen a műsorszolgáltatás Európában korábban állami monopólium volt, és jellemzően nonprofit céllal végezték, így csak a kereskedelmi szolgáltatással duálissá bővülő médiarendszerben jelentkezett kérdésként, hogy mennyiben torzítják a belső piaci versenyt a kialakuló audiovizuális médiapiacon a közfinanszírozású médiaszolgáltatók.

A digitális technológia és így az internet előretörésével az vált fő kérdéssé, hogy a korábban csupán műsorszolgáltatást végző közszolgálati intézmények mennyiben indíthatnak ettől eltérő, új, a digitális korszaknak megfelelő szolgáltatásokat közszolgálati missziójuk teljesítése érdekében, hiszen ez a hasonló piacokra belépni kívánó és abba invesztáló kereskedelmi szolgáltatók érdekeit sértette. A 2009-es bizottsági közlemény már ennek a problémafelvetésnek a birtokában készült.

A belga ügy végeredménye egyrészt emiatt érdekes, mivel a 2011-ben, a francia nyelvű nyomtatott sajtót képviselő piaci szereplők panaszára indított eljárásában a Bizottság éppen a RTBF a közszolgálati feladat-meghatározását, illetve új szolgáltatások bevezetésének körülményeit vizsgálta. Míg az elsővel kapcsolatban azt állapította meg, hogy nem egyértelmű, addig a második tekintetében pedig azt, hogy az új szolgáltatások bevezetését megelőző vizsgálat túl szűk körű.

Ennek megfelelően Belgium módosításokat hajtott végre az RTBF-fel kötött szerződésen, melynek eredménye egy kiszélesített hatályú ex-ante vizsgálat lett, amely alapján az új szolgáltatás bevezetését megelőzően egyrészt egy előzetes konzultációt kell tartani az érintett szereplők bevonásával, másrészt egy független értékelést kell elvégezni mind a bevezetendő szolgáltatás közszolgálati természete, mind pedig annak piaci hatása tekintetében.

Ugyanebben a szerződésben a módosítás során tételesen felsorolták az RTBF által végezhető új médiaszolgáltatásokat is. Így a panaszosok által kifogásolt rádió és televíziós médiaszolgáltatásokhoz kapcsolódó írott, on-line hírszolgáltatást is. Ami lényeges, hogy az ebben a listában nem szereplő, lényegesen új szolgáltatások esnek a jövőben majd a fent említett előzetes eljárás hatálya alá. Emellett a feladatarányos finanszírozás (túlkompenzáció elkerülése) intézményi ellenőrzésére is megoldást talált Belgium.

A belga ügy szabályozástörténetileg is érdekes, hiszen több, mint másfél évtizeddel ezelőtt az Európai Bíróság előtt csapott össze a Bizottsággal Belgium, szintén a közszolgálati RTBF-fel is kapcsolatos szabályozási rendszer (műsorszolgáltatások előzetes engedélyezése) kapcsán. Akkor a fő kérdés az volt, hogy a pluralizmust milyen szabályozói eszközökkel biztosíthatja az állam. Noha a Bíróság a kulturális politikai érvet elismerte, úgy találta, hogy Belgium nem mutatta meg részletekbe menően, hogy az előzetes engedélyezés szükséges és arányos korlátozás volt a Francia Közösség területén az audiovizuális média pluralizmusának fenntartásához. Az ügy további érdekessége még, hogy a kialakított szabályozási rendszer a francia nyelvű közösség nyomtatott sajtójára is vonatkozott, azaz éppen arra a szektorra, amely a jelenlegi eljárást elindította a Bizottság előtt.