Nem meglepő, hogy amikor az első szabad országgyűlési választás két fordulója között robbant a hír, hogy az MSZP eladott hét megyei lapot az Axel Springer német lapkiadó vállalatnak, nagy felháborodás keletkezett. Formailag az ügylet úgy nézett ki, hogy a Springer nem a lapokat vette meg, hanem egyszerűen átigazolta az újságírókat, és kis névváltozással új lapokat hozott létre, a régi lapokat mintegy kiüresítette, és „természetesen” az előfizetőket is átvette, akik szinte észrevétlenül egyik napról a másikra az „új” lapot találták reggel a postaládájukban. Ennek eredményeképpen a Springernek lett hét, jogi szempontból teljesen új lapja, az MSZP-nek pedig ott maradt hét „üres” médiuma. Az Axel Springer Kiadó magyar leányvállalatának ügyvezető igazgatója, Bayer József azt hangsúlyozza, hogy ők nem tettek mást, mint új lapokat alapítottak.

A többi megyei lapot – a Pest Megyei Hírlap kivételével – az országgyűlési választásokat követően, de még a korábbi állampárti vagyont zár alá vevő törvény elfogadása előtt pályázat útján értékesített az MSZP német, osztrák, angol és francia befektetőknek.

A megyei lapok ilyen módon végrehajtott privatizációjára [l. Paál Vince (szerk.): A magyarországi médiaháború története, 33-36.] így emlékezett vissza Fabriczki András, az MSZP akkori pénztárosa: „A magamfajta közgazdász is kiszámíthatta, hogy ha a megyei lapok formailag is az MSZP tulajdonában maradnak, akkor a számára kedvezőtlen politikai változás esetén [ti. a választások elvesztése esetén – P. V.], a hatalom új birtokosai elveszik tőle az újságokat.

Meg kellett szabadulnunk a megyei napilapoktól, hogy ne hozzuk politikai ellenfeleinket kedvező kommunikációs helyzetbe.” (Zöldi László: „Nem sajtóprivatizációra kaptam megbízatást, hanem pártgazdálkodásra.” Az MSZP első kincstárnoka a megyei lapok eladásáról. Beszélgetés Fabriczki Andrással a spontán magánosításról. Magyar Média, 2000/2. 69.) Fabriczky utóda, Máté László szintén részt vett a privatizációban: „Ezekre a lapokra rá akart tenyerelni a Csurka: tudomásunk volt róla, hogy készül egy ilyen parlamenti indítvány. S akkor én kidolgoztam a privatizáció javaslatát, amit a pártelnökség elfogadott. […] Ebből szanáltam a pártot.” (Idézi Bossányi Katalin: Felszabadítási háborúnk, avagy butaságom története. A Magyar Hírlap részvénytársasággá szervezése (1989–1990). In VERŐ László (szerk.): Kísérlet. Budapest, Héttornyú Kiadó, 2000. 91.)

A megyei lapok privatizációja okozta hatalmas politikai botrány kapcsán többen is azon a véleményen voltak, hogy ezek a lapok nem az utódpárt, hanem a nemzet tulajdonát képezték. A privatizáció törvényességének felülvizsgálatára a választások eredményeként megalakult országgyűlés parlamenti vizsgáló bizottságot is létrehozott, amely azonban anélkül fejezte be munkáját, hogy érdemben „fogást talált” volna a lapeladási ügyleteken. (Debreczeni József: A miniszterelnök. Antall József és a rendszerváltozás. Budapest, Osiris, 1998. 285.)

Az Axel Springer és a többi nyugati médiakonszern abban a pillanatban hatolt be a rendszerváltással elfoglalt ország sajtópiacára, amikor sem a szükséges jogi, politikai, sem a piaci kontroll nem működött.