Médiaháború Anno 1990. I. – Amikor kormány eskütétele helyett a kupadöntőt adta a Televízió
Huszonöt éve, hogy az állampárti diktatúra időszaka után megtartott első szabad parlamenti választások eredményeképpen Antall József vezetésével a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt konzervatív-keresztény világnézetű koalíciója alakíthatott kormányt. A média és a kormány viszonya már a legelején borúsan indult.
A kormány 1990. május 23-ai eskütételét a Magyar Televízió nem közvetítette élő adásban, helyette a tévénéző a Bajnokcsapatok Európa Kupájának (BEK – a Bajnokok Ligája elődje) döntőjét élvezhette, és láthatta, ahogy az AC Milan 1-0-ra diadalmaskodik a Benfica FC felett. A választó polgár aztán csak a meccs után felvételről nézhette meg a kormány eskütételének történelmű jelentőségű eseményét.
Kétségtelenül barátságtalan lépés volt ez a Televízió vezetése részéről az új kabinet irányába. (Vö. A magyarországi médiaháború története. 74–83.) Persze a kép teljességéhez hozzátartozik, hogy Televízió akkor csak két csatornával rendelkezett, közülük is az MTV2 nem volt fogható az ország egész területén. Az eredeti program szerint az eskütételre még a labdarugó-mérkőzés kezdete előtt sor került volna, de az országgyűlési események a tervezetnél hosszabbra nyúltak, így a két nagy érdeklődésre számot tartó esemény „összecsúszott”. A Televízió irányítói dönthettek volna úgy, hogy a mérkőzést sugározzák később felvételről, vagy pedig mind a parlamentben történteket, mind pedig a sportrendezvényt egy időben, élőben, egyiket az egyik, másikat a másik csatornán. Bármelyik megoldást választották volna, mindegyik esetben jelentős számú néző lett volna elégedetlen, hiszen a 2. csatorna korlátozott vételi lehetőségei miatt sokan maradtak volna le az általuk favorizált televíziós műsor élőben való „élvezetéről”.
Ha figyelembe vesszük azt is, hogy az országban nem uralkodott az állampolgárok elsöprő többségét átható rendszerváltó hangulat (az első szabad országgyűlési választásokon a szavazásra jogosultaknak csak mintegy 65%-a vett részt), talán még az is kijelenthető, hogy a mérkőzés közvetítésének száműzése későbbi időpontra vagy a 2. csatornára, összességében nagyobb morgolódást váltott volna ki. (Hiszen, ki látott már olyat, hogy a fél világ által élőben végig szurkolt BEK-döntőt csak felvételről, esetleg már az eredmény ismeretében nézze meg az ember?!)
A Televízió vezetése a BEK-döntőt választotta. Ezzel kifejezte azt (vagy legalábbis úgy is lehetett éretelmezni), hogy nem ilyen választási eredményre számított, bizalmatlanul, sőt – talán nem erős a kifejezés – ellenszenvvel tekintett a kormánykoalícióra. A hazai elektronikus média és a nyomtatott sajtó nagy részének szíve sokkal inkább az ellenzéki szerepre kárhoztatott Szabad Demokraták Szövetségéért (SZDSZ), a Fiatal Demokraták Szövetségéért (FIDESZ) és az állampárt utódjáért, a Magyar Szocialista Pártért (MSZP) dobogott.