Hír
Kárpát-medencei médiakutatás
2013. május 31. 14:20

Beszámoló a Média és identitás című konferenciáról

Média és identitás címmel 2013. május 28-án került sor a Médiatudományi Intézet konferenciájára az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpontjában.

Média és identitás cikktestbe1

A konferencia központi témája a médiafogyasztás és (főként) a nemzeti identitás egymáshoz való viszonyulása volt. A meghívott előadók három fő aspektusból közelítettek a kérdéskörhöz: először az empirikus felméréseket végző társadalomkutatók mutatták be kutatási eredményeiket, majd a téma elméleti kutatói következtek. Végül magyarországi és határon túli közszolgálati médiumok szakemberei tárták fel a mindennapi gyakorlati munkában szerzett tapasztalataikat.

Média és identitás cikktestbe 2

Dobos Ferenc, (B-Fókusz Intézet) a Médiatudományi Intézettel közösen, 2011-ben, a négy legnagyobb határon túli magyar közösség körében (Erdély, Kárpátalja, Felvidék, Vajdaság) végzett, kutatásait mutatta be. A felmérés a felhasználó oldaláról közelített a magyar nyelvű (helyi és anyaországi) valamint részben a többségi nyelvű médiafogyasztáshoz.   Mivel a kutató rendelkezett megfelelő adatokkal 2001-ből is, mód nyílott az összehasonlító elemzésre. Így világosan kirajzolódtak a meglehetősen aggasztó trendek: az anyanyelvi médiafogyasztás általános visszaszorulása a többségi nyelvvel szemben, a kereskedelmi média előretörése a közszolgálati tartalmakkal szemben, generációs törések és így tovább. Általánosnak mondható a közéleti tartalmaktól való elfordulás, ami azzal fenyeget, hogy az egyén egyre kevésbé lesz képes saját anyanyelvén dekódolni azokat az üzeneteket, és hívószavakat, amelyek saját közössége fenntartásához szükségesek. Ugyanakkor valamennyi vizsgált régióban markánsan kimutatható volt az új médiumok, elsősorban az internet robbanásszerű fejlődése, elterjedése.

Kitta Gergely, a Századvég Alapítvány kutatója a fiatal generációk viszonyulását elemezte az új telekommunikációs- és média-technológiákhoz. A fiatal generáció képviselői a legaktívabb internetfogyasztók, ezen társadalmi csoport tagjai másoknál nyitottabbak az új média eszközei iránt, ők az új médiatechnológiák „korai adaptálói” (Rogers), aminek köszönhetően a fiatalok egyben az ezredforduló körül indult digitális paradigmaváltás, az információs kultúra meghatározó formálói. A különböző piackutatások és szakirodalmak általában csak diagnózist adnak erről a jelenségről, de a helyzetkép és a trendek felrajzolásán túl nem beszélnek a fiatalok és az új média közötti erős kölcsönhatások háttérmagyarázatairól. Az értekezések jelentős része a penetrációs és fogyasztási preferencia aspektuson túlmutatóan, mélyfúrásszerűen nem foglalkozik a fiatalság és az új média közötti kapcsolat mibenlétével.

Papp Z. Attila (MTA Kisebbségkutató Intézet) szintén saját kutatási eredményeiről számolt be, amelyek során úgy találta, hogy a média és identitás kölcsönhatása jelen pillanatban inkább egyirányú: jobbára az identitás van hatással a médiára, leginkább az írott sajtóra. A kisebbségi média és a kisebbségi identitás termelésének viszonyrendszere kapcsán rávilágított, hogy a kisebbségi média kerete milyen módon erősíthet bizonyos sztereotípiákat, illetve e sztereotípiák milyen mértékben táplálkozhatnak az anyaországi média tartalmaira. Noha az új médiatérben a határok lebomlanak, a kisebbségi és anyaországi médiumok közötti törésvonalak megmaradnak, és mindez kihat a kisebbségi identitás kontextuális sajátosságaira is.

Povedák István (MTA-SZTE Vallási Kultúrakutató Intézet) Az elmúlt évtizedek során kontinuus identitásrekonstrukciót átélő magyar társadalomban több, korábban egyértelműnek hitt fogalom nyer(t) új jelentéstartalmat. Mindezek közül talán legjelentősebb átalakuláson az ún. magyarságszimbólumok mentek keresztül, melyek szimbolikusan reprezentálják a magyar identitás különféle dimenzióit és szorosan kötődnek a hagyomány, hagyományosság fogalmához is. A „mi a magyar?” kérdés megválaszolása napjainkban egymástól élesen eltérő értelmezéseket nyerhet, megosztva ezzel a szélesebb közvéleményt is egyben. Ennek a folyamatnak egyik meghatározója, hogy az identitást növekvő mértékben meghatározó  tömegmédia milyen módon viszonyul a kérdéskörhöz, kiket, milyen személyeket (sztárokat?) konstruál vagy állít híreinek középpontjába? Az előadás több esettanulmányon keresztül arra a kérdésre kereste a választ, hogy léteznek-e napjainkban össznemzeti megítélésben részesülő, a magyarságot reprezentáló médiaszemélyiségek? Ha igen, kik ők, milyen domináns attribútumokkal bírnak, ha pedig nem, akkor mi ennek az oka?

Hódi Sándor (pszichológus, társadalomkutató) A globalizáció gőzerővel próbálja maga alá gyűrni a meglévő közösségi kereteket és a velük járó identitásokat. Ennek a folyamatnak az elmélyülése konfliktusok sorozata felé hajszolja az emberiséget. Amilyen erős a nemzeti szuverenitás feladására irányuló gazdasági és politikai nyomás olyan erős a nemzeti önrendelkezésre irányuló törekvés. E kettős hatásra a népek soha nem tapasztalt mozgása figyelhető meg, amelynek során újfajta egyesülési törekvések és megosztottságok jönnek létre. Az egymásnak feszülő eszmék, a fejekben levő zűrzavar következtében soha nem volt még ennyi identitászavarral küszködő ember, mint ma. Ma egész Európa az identitását keresi. Az emberek égető szükségét érzik annak, hogy saját gyökereikhez nyúljanak vissza, ki-ki a maga hagyományaiban, nyelvi kultúrájában keres támaszt gyengülő identitásához. A pszichológus számára az asszimiláció az a mindenkori lakmuszpapír, amely mindennél érzékenyebben jelzi a népek „árfolyam-ingadozásával” járó társadalmi esélyegyenlőtlenségeket, számszerűen érzékelteti egyes népek gazdasági perspektíváját, vagy ellenkezőleg mondjuk a kisebbségi sors kilátástalanságát.

Daru Gábor (Duna Televízió Zrt.) előadásának központjában az identitás tömegmédiában való megjelenése és szerepe állt, a következő aspektusokban: érték és identitáskínálat a tömegmédiumokban; a nemzeti identitás esete a kereskedelmi médiumokkal; a közszolgálati csatornák szerepe a közösségi kohézió erősítésében; a Duna-küldetés múltja és jelene; nemzeti nyelvű világcsatornák.

Kulin Zoltán (Kárpátaljai Megyei Állami Televízió- és Rádiótársaság) elmondta, hogy Ukrajna kényesen ügyel arra, hogy törvényi szinten megfogalmazza a nemzetiségek jogait. Törvény rögzíti a kisebbségeknek az  anyanyelvű írott és elektronikus sajtóhoz való jogát, amit az állam támogat. A kárpátaljai magyarságnak van saját írott orgánuma (igaz nem állami) és elektronikus médiuma is.  A legtöbb működési feltétel, kedvezmény azonban csak deklaratív szinten, papíron működik.  A „papír sok mindent elbír”, mondják, az ország gazdasága azonban nem... Krízisek idején mindig a nemzetiségi nadrágszíj szorul jobban. Ez évtizedes tapasztalat a Kárpátok alján. Hogyan működik Kárpátalja egyetlen magyar elektronikus médiuma? Milyen hatása van a magyar identitás megőrzésére? Milyen a többségi nemzethez és az anyaországhoz fűződő viszonya? Melyek az elvárások vele szemben és melyek a „felnőtté válás” feltételei? A szerző az ukrán közszolgálati média jogi környezetéből, a szaktárca rendelkezéseiből felépülő virtuális valóságot vetette össze egy magyar médiaműhelyben eltöltött több évtizedes tapasztalatával.

Média és identitás cikktestbe 3

Ujhelyi Zoltán (Magyar Rádió Zrt.) Hallgatottság – határok nélkül munkacímmel beszélt a külhoni magyarsággal kapcsolatos témák megjelenéséről és fogadtatásukról a Magyar Rádió egyes csatornáin. A külhoni magyarságról szóló témákat sokan elkapcsolási faktornak vélik, a közönségmérések azonban nem ezt igazolják. A Kossuth Rádió Határok nélkül c. műsora 2012-ben piacvezető volt sávjában, a külhoni tartalmak integrált megjelenése pedig épp a leghallgatottabb műsorokban volt a leghangsúlyosabb. Hol a határ a hallgatottságban a külhoni magyarságnak szánt tematikus műsorokban? Mekkora elérést hoz az integrált megjelenés? Milyen képet rajzol a külhoni magyarságról a befogadó műsorok profilja, az adott csatorna műsorstruktúrája? Az előadó a fenti kérdéseket részletes hallgatottsági grafikonokkal illusztrálta.

Link másolva!

Kapcsolódó anyagaink