A lengyelországi Sopotban megtartott, Európa jövőjével kapcsolatos alapvető kérdéseket feszegető háromnapos (2012. szeptember 26–28. között) fórum egyik panelbeszélgetése foglalkozott a közszolgálati média jövőjével. Kérdésfeltevése szokatlan volt, hiszen azt sugallta, hogy az európai lét olyan alapintézménye a közszolgálati médiamodell, amely nélkül az EU nehezen boldogulna.

A panel kiinduló kérdése a „véleményvezér média” kifejezés jelentéskörét vizsgálta. Az európai állami médiamonopóliumok korában a fogalom könnyen azonosítható volt a közszolgálati modellel, illetve azon belül rádiózással és a televíziózással mint a közéletre meghatározó befolyással rendelkező médiumokkal. Akkor a közszolgálat alapos, tényfeltáró tudósításaival, műsoraival kereteket tudott adni és formálni is tudta a társadalmi és politikai diskurzust. Meg tudta szólítani a közélet szereplőit, sőt igen erős és ellenőrzést is gyakorolt tevékenységük fölött, köszönhetően véleményvezér szerepének. A fő kérdés tehát az, hogy mai környezetben ki felel meg ezeknek a feltételeknek, amikor nagyon gyors a hír- és információáramlás, és nem marad elegendő idő egy téma alapos feldolgozására.

Megfelel(het)-e manapság a közszolgálat ennek a kritériumnak, vagy ez csupán egy mítosz? A lengyel példára tekintve, a Telewizja Polska sorsa kísértetiesen hasonlít a magyar párjának, az MTV-nek 1989 utáni történetéhez, hiszen a közszolgálati adó a formálódó demokratikus rendszerben folyamatos politikai vitáknak-csatározásoknak és gazdasági nyomásnak volt kitéve. A gazdasági nyomás a megjelenő kereskedelmi adók felől érkezett, amelyek a hirdetési bevételekért folytatott versenyben lenyomták a tartalom minőségét, ami kihatott a közszolgálati tartalom minőségére is. A lengyel közszolgálatnak továbbá folyamatosan csökkenő finanszírozással kellett szembe néznie, és mindezt háromszor több alkalmazott mellett, mint amelyet a megjelenő kereskedelmi médiumok alkalmaztak.

Így nehéz megfelelni a fenti elveknek. A sokszor modellként emlegetett BBC sikeressége öt főbb tényezőn alapul: politikai kultúra (a politikusok úgy gondolják, hogy „nem elfogadott” beleszólni a BBC ügyeibe); vállalati kultúra (magasan kvalifikált és folyamatos képzésekben részt vevő vezetők); a normák melletti elkötelezettség (folyamatos ellenőrzése annak, hogy az önszabályozás során kialakított normáknak megfelel-e az adott tartalom); elfogulatlanság/pártatlanság a műsorszerkesztésben (azaz elfogadhatatlan az ún. külső pártatlanság, amely esetében a közszolgálat úgy próbálja garantálni a külső, ideológiai pluralizmust, hogy a különböző műsorokat különböző módon elfogult újságírók szerkesztik/vezetik); finanszírozási és szervezeti függetlenség (magas előfizetői szám, szabad rendelkezés a költségvetéssel).

Az egyes országok emblematikus közszolgálati rendszereit (értsd: Német- és Franciaország) elemezve arra jutott a panel, hogy az európai közmédia-rendszer három alapvető tényezőn alapul, melyek mátrixként szolgálnak a közszolgálati rendszer értékeléséhez. Ezek: a közszolgálat finanszírozásának módja, a médiaszolgáltatók és az állami szervek viszonyának természete és a közszolgálati misszió értelmezése.

Végül, de nem utolsó sorban előkerült a civil (internetes) újságírás (citizen journalism) és a professzionális újságírás kapcsolata is. Az első kérdés, hogy mit is értünk-e fogalom alatt? Peter Anderson és Geoff Ward szerint úgy ragadható meg a legjobban, mint az állampolgárok érintettsége adott eseményekkel kapcsolatos információk összegyűjtésében, azokról való tudósításban, azok terjesztésében, kommentálásában. A célja e tevékenységnek a független, megbízható, precíz tájékoztatás szolgálata.

A civil újságíráshoz kapcsolt korábbi víziók, nevezetesen, hogy egy alternatív, polgári, internetes média jön létre, mely a közvéleményre meghatározó befolyást gyakorol, eltúlzott várakozásnak tűnt. Viszont a professzionális újságírással való kiegészítő szerepe mindenképpen említést érdemel. Sőt természetesen léteznek vélemény-vezér internetes műfajok (blogok, fórumok, Facebook-profilok stb.), melyek fő előnye, hogy nem érintette meg őket az elkereskedelmiesedés veszélye, mivel nem is generál hatalmas költségeket működésük, így viszont nem nehezedik gazdasági nyomás az általuk szolgáltatott tartalomra.