Az ERT minden szolgáltatásának „ideiglenes szüneteltetéséről” a görög kormányzat minden előzetes egyeztetés, vita, valamint parlamenti megerősítés és koalíciós egyeztetés nélkül, rendeleti úton döntött. A kormányzat a működés beszüntetését többek között azzal indokolta, hogy az intézmény működése átláthatatlan, illetve hatalmas veszteséget termel. A kormány a bezárást az egész közszolgálati szektor karcsúsítása egyik részének tekintette, ami az ERT esetében összesen 2700 újságíró és műszaki munkatárs azonnali elbocsátását jelentette. A kormányzat ezzel párhuzamosan a közszolgálati médiaszolgáltatás gyors, megújított és kisebb stábbal történő újraindítását ígérte.

A görög legfelső adminisztratív bíróság (Symvoulio tis Epikrateias) hat nappal a médiaszolgáltató működésének leállítását követően a kormányrendeletet felfüggesztette, és arra kötelezte a kormányt, hogy intézkedjen az ERT szolgáltatásainak azonnali folytatásáról egészen addig, míg az új közszolgálati intézmény fel nem áll. Ezt követően július 25-én fogadta el a görög parlament az új közszolgálati intézményre vonatkozó törvényt, mely egy konvergens (rádiós, televíziós és internetes) szolgáltatást nyújtó intézményben gondolkodik, és melyet az EBU is üdvözölt.

A görög közszolgálati intézménnyel az elmúlt két hónapban történtek több okból is elgondolkodtatóak. Az egyik legszembetűnőbb ezek közül, hogy egy európai kormányzat adminisztratív eszközökkel szüntetett meg egy olyan szervezetet, mely az európai plurális demokráciák alapintézményének számít. Costas Douzinas véleményében a közszolgálat említett szerepét elemezve arra is rávilágít, hogy a kialakult helyzet a görög kereskedelmi és a közszolgálati médiaszolgáltatók között folyó „háború” következménye. Az ERT ugyanis megpróbált a BBC-modellnek megfelelően neutrális lenni, azaz a kormányzatiak mellett ellenzéki véleményeknek is teret adni politikai műsoraiban, míg a görög kereskedelmi médiaszolgáltatók teljes mértékben a kormányzati propagandáját szolgálják – írja Douzinas, aki úgy látja, hogy a jelzett konfliktus egyben globális jelenség is.

A görög közszolgálati rendszer felszámolása, majd újraindítása, illetve ezek körülményei, kormányzati indokai egy másik problémakörre is ráirányítják figyelmünket, ez pedig a közszolgálati médiarendszerek európai uniós megítélése. Eltekintve attól, hogy Görögország speciális gazdasági helyzetben van, valamennyi európai közszolgálati médiarendszernek előbb vagy utóbb keresztül kell mennie az EU gazdasági normái által meghatározott szűrőn. Az intézmény bezárását kommunikáló görög kormányzat érvelése (racionalizálás, új intézmény elindítása), illetve a már egy évvel ezelőtt szakértők bevonásával kidolgozott, majd most elfogadott törvénytervezet is azt mutatja, hogy a görög kormányzat arra törekedett, hogy közszolgálati rendszerének racionalizálásával eleget tegyen az EU versenyjogi (állami támogatásra vonatkozó) szabályozásának. Kétségtelen, hogy a görög csődhelyzet miatt megkövetelt racionalizálás és az említett versenyjogi teszt következményeiben hasonló erőfeszítést kíván a tagállamtól. A megfelelési kényszer ugyanakkor nem jelentheti azt, hogy az ez irányú uniós kötelezettségeket a közmédia szabadságának és függetlenségének veszélyeztetése mellett kellene megvalósítani.

Ebben a kontextusban válik érthetővé, de nem teljesen elfogadhatóvá az EU egyes intézményeinek reakciója a görögországi eseményekre. Az Európai Parlament egyes frakciói egyhangúlag demokratikus deficitként értékelték a görög közszolgálati intézmény azonnali hatályú bezárását. Az Európai Bizottság ugyanakkor egy igen visszafogott álláspontot tett magáévá. A legfontosabbnak azt tartotta rögzíteni, hogy nem a Bizottság nyomására került sor az intézmény bezárására, hanem teljesen autonóm módon hozta meg döntését a görög kormány. A közleményben ezt követően a döntéssel kapcsolatos megértő és támogató üzenetek kerülnek túlsúlyba, emellett kerül említésre a közszolgálat demokráciában betöltött fontos szerepe, melyet a Bizottság is „támogat”. A bizottsági sajtóközlemény arra a következtetésre jut, hogy a görög közszolgálati rendszer átalakításával vállalt áldozatok tulajdonképpen e demokratikus szerep érdekében történnek.

A Bizottság tehát egyáltalán nem minősítette az európai alapvető értékektől távolinak és elfogadhatatlannak a görög közszolgálati rendszer átalakításának adminisztratív módszerét, ami igen meglepő, különösen a Bizottságnak az elmúlt két évben a médiapluralizmus és médiaszabadság érdekében tett határozott lépései, illetve az ezzel vizionált új bizottsági szerepkör tükrében. Az ügy másik érdekessége e nem koherens viselkedés hátterében keresendő. A bizottsági álláspont számunkra ugyanis azt mondja, hogy a gazdasági érdekek felülírhatják a demokratikus értékeket. Ez az álláspont akkor is nehezen lenne érthető, ha a Bizottság alapvető feladatából, az egységes piac védelméből indulunk ki, és nem veszünk tudomást a média szabadságának védelmében tett erőfeszítéseiről.