Az elektronikus médiumok jelentőségéről és a vételi nehézségekről már szóltunk, tegyünk hát említést az írott sajtótermékek kalandos útjairól is a trianoni határokon át. Az újságok, folyóiratok és nem utolsó sorban a könyvek számára a határ a rendszerváltozás éveiig többnyire igazi vasfüggönyként működött. Nem mindenütt és nem mindig egyformán, de folyóiratot és könyvet (netán kéziratot!) átvinni például a román–magyar határon, egészen a kilencvenes évekig nem kis szívdobogással járt. Magánutakon ennek ellenére folyamatos volt a nyomtatott termékek áramlása valamennyi határon oda és vissza, hivatalosan azonban egészen más volt a helyzet. Még az e tekintetben legliberálisabb jugoszláv hatóságok sem engedélyezték például az újvidéki Forum kiadóháznak, hogy könyvcsere programot folytasson az erdélyi magyar Kriterionnal. Magyarországgal még, ellenőrzött tartalommal, eltűrték az ilyen programokat, de az már meghaladta a román és a szerb hatóságok ingerküszöbét, ha két határon túli magyar kultúra látványosan együttműködik.

A csomagban, autóban könyvek, sajtótermékek után matató morcos finánc tehát azonnal nevetséges, anakronisztikus figurává vált, amikor megjelentek az elektronikus adathordozók.  Már az első, kezdetleges, hajlékony floppyk is alkalmasak voltak arra, hogy kockázat nélkül kikerüljenek egy-egy, az adott országban tiltólistán lévő író teljes kötetének kéziratai, fotók, dokumentumok – bármi, amiért korábban a kicsempészést vállaló magánszemélynek sokszor az egzisztenciáját, netán a szabadságát kellett kockáztatnia. Mielőtt pedig a fináncokat átképezhették volna ezen új eszközök beazonosítására, és kísérletet tehettek volna az ellenőrzésükre, már ezek is egyszeriben túlhaladottak lettek: jött az internet.

Jött és győzött, mert nem csupán a határokat és a távolságot tette zárójelbe, hanem egyszeriben kétoldalúvá és folyamatossá vált a kommunikáció, ami alapjában új helyzetet teremtett. Az évtizedeken át fennálló, sokszor mesterségesen is fenntartott elszigeteltség lényegében megszűnt, a Kárpát-medence legeldugottabb zuga sincs immár a „világ végén”, amennyiben létezik arrafelé valamilyen internet-hozzáférés. Márpedig a jelek (azaz a felmérések) azt mutatják, hogy a penetrációs folyamat igen gyorsan végbement, a fehér foltok rohamtempóban csökkennek vagy tűnnek el. Ez a változás gyakorlatilag tíz év alatt következett be, a határon túli magyar közösségek körében végzett kérdőíves felméréseink elképesztő idősoros megoszlásokat tártak fel. Az első adatfelvételkor, 2001-ben, Erdélyben mindössze a megkérdezettek 2,3%-a számolt be arról, hogy van internet-hozzáférése, 2011-ben pedig ez a szám 53,9%. Vagyis tíz év alatt huszonháromszorosára nőtt az (otthoni) internetezők száma. Felvidéken 8,4%-ról 79,8%-ra, azaz közel a tízszeresére emelkedett ez az adat, a Vajdaságban 10,1%-ról 71,1%-ra (hétszeres növekedés). A legelképesztőbb azonban a kárpátaljai változás mértéke: 0,6%-ról 51,9% százalékra, azaz több mint a nyolcvanszorosára nőtt az internet kapcsolattal rendelkező családok száma!

Ugyanakkor érdekes, hogy az egyes régiók közötti különbségek a robbanásszerű fejlődés mellett is megmaradtak: Kárpátalján és Erdélyben, ahol 2001-ben lényegében még ismeretlen volt az internetezés, a hozzáférés mértéke ma is csupán 50% körül alakul, míg a Vajdaságban és a Felvidéken, ahol tíz évvel ezelőtt is már 10% volt ez az adat, mára 70–80%-ot mértünk. A magyarországi szolgáltatók adatai szerint 2011-ben a felnőtt korú lakosság mintegy 60%-a internetezett, ami arra enged következtetni, hogy azokban a régiókban, ahol ezt a gazdasági viszonyok lehetővé teszik (Vajdaság, Felvidék), a határon túli magyarok az anyaországiakhoz képest is fokozottabb előnyben részesítik ezt az információs forrást és kommunikációs formát. Ennek egyik oka talán a már taglalt, a korábbi évtizedekben megélt információs elzártság kompenzálása, illetve az anyanyelvű kultúrához való megnehezített hozzáférés lehet. Legutóbbi kutatásunk sajnos nem terjedt ki a többségi népesség internethasználati szokásainak vizsgálatára és összevetésére a magyar nemzetiségi közösségek eredményeivel, ami részben talán választ adhatna ezekre a kérdésekre.

Vizsgáltuk viszont az internet-hozzáférés és -használat összefüggéseit a magyar nemzeti közösségeken belül a különböző társadalmi rétegek vonatkozásában, ami szintén számos érdekes eredményhez vezetett. Erről azonban majd legközelebb.