Egy San Franciscoban működő cég feladott egy álláshirdetést, amelyen jelenlegi dolgozók fényképe és a munkájukról alkotott véleménye látható. Ezek közül az egyik egy fiatal nőt ábrázol, aki mérnök. A hirdetés villámgyorsan terjedni kezdett a világhálón, aminek természetese következménye lett az, hogy sokan véleményt nyilvánítottak róla. A kommentek döntő többsége azonban nem a hirdetés érdemi részét érintette, hanem azt, hogy vajon mérnöknek néz-e ki a hirdetésben szereplő lány, vagy pusztán az ellenkező neműek figyelmét szerették volna ezáltal a lehetőség iránt felkelteni.

A kérdés olyan nagy port kavart, hogy végül az érintett – meglehetősen megdöbbent – mérnöknő, Isis Anchalee is közzétette személyes álláspontját. Ebben hangot ad annak, hogy igenis mérnök, és a hirdetésben szereplő vélemény a sajátja. Kifejtette, felháborítónak tartja, hogy rengetegen úgy mondanak véleményt róla, úgy, hogy nem ismerik, pusztán azért mert fiatal nő. Említést tesz emellett arról is, hogy sajnos már korábban is találkozott olyan „játékosnak” tartott megjegyzésekkel, amelyek „ártatlanságuk” dacára a valóságban bántóak voltak. Ezek nagy többsége éppen a megjelenésére utalt, és elfogadhatatlannak tartja, hogy női mivolta miatt a kinézete az, amivel a legtöbbet foglalkoznak. Álláspontja szerint mivel mind emberek vagyunk, tisztázni kell azt, hogy van olyan viselkedés, amelyet munkahelyi környezetben senki sem köteles tolerálni. Határozottan kiáll amellett, hogy a hirdetés nem arról szól, hogy „általában a női mérnökök hogyan néznek ki”, hanem ez kifejezetten őt ábrázolja, mint az érintett cég egyik mérnökét, azért, hogy hiteles legyen. Bejegyzése végén Isis mozgalmat indít, amelyhez közreműködőket vár: rövid távon azért, hogy megosszák egymással tapasztalataikat, hosszútávon pedig azért, hogy a közvélemény hozzáállását kedvező irányba befolyásolják.

A kezdeményezést támogatandó, a világ minden pontjáról női mérnökök ezrei posztoltak fényképet #ilooklikeanengineer hashtag megjelölésével, amelyben azáltal, hogy leírják, milyen mérnöki munkát végeznek, azt célozzák, hogy a női munkavállalókat se ítéljék meg pusztán a kinézetük alapján.

Bár az eset körüli felhajtás néhány hét múlva vélhetően csökken majd, maga a probléma, tehát az, ahogyan a közvélemény a sztereotípiától eltérő megjelenésű személyeket kezeli, valószínűleg még hosszú ideig felbukkan majd. Azonban a közösségi média és a világháló ebben ez esetben talán eszköz lehet arra, hogy a felhasználók sokszor sarkosnak mondható elképzelése tompuljon.