Hangmentés másként
Napjainkban a technika rohamos fejlődésének lehetünk tanúi. A változás szükségszerű velejárója az, hogy újabb és újabb gépek és berendezések jelennek meg; azok pedig, amelyek korábban – akár hosszabb ideig – hozzátartoztak mindennapjainkhoz, eltűnnek. Ezen tárgyaknak állít emléket egyedi formában egy internetes honlap, melynek tanulmányozását követően megvizsgáltuk azt is, hogy milyen érdekes, XX. század végi, magyar vonatkozású zaj-emlékek vannak.
A honlap a Veszélyeztetett Hangok Múzeuma elnevezést viseli, „alapítója” pedig Brendan Chilcutt, aki a már nem használt, de benne nosztalgikus emléket ébresztő berendezéseknek szeretne emléket állítani. Ki emlékszik például a bolti kasszagép hangjára? Vagy a hagyományos telefon csengésére?
Chilcutt úr 2012 januárjában kezdte közzétenni gyűjtését, és nem titkolja: komoly hobbijává vált a kihaló hangok gyűjtése. Az egész egy – a gyűjtő szerint „csodálatosan összetett hanghatást” kibocsátó - videokazettával kezdődött, amely helyett megjelent egy újabb típus. Mivel pedig folyamatosan újabb és újabb termékek kerülnek piacra, mára sokkal több minden elveszik, mint pusztán a videokazetta-lejátszók. Chilcutt úr szerint belegondolni is szörnyű volna egy olyan világban élni, amelyben nem volna hallható a Windows 95 bejelentkezési hangja. Célja, hogy 2022-re az összegyűjtött valamennyi hangot bináris kompozíciókként bemutathassa.
Ha ellátogatunk a „múzeumi honlapra”, olyan régen hallott emlékek csenghetnek a fülünkbe, mint a pontos időjelzés hangja, vagy a mozis visszaszámlálásé, illetve az írógép billenyűinek kattogásáé. Sok mai harmincas felnőtt számára gyermekkori emlékeket idézhet a Nintendo, a ZX-Spectrum, illetve a betárcsázós internet zöreje. A mai fiatalok számára nyilván furcsa kuriózum lehet a tv-hangyák zúgása, vagy az Olympus fényképezőgép kattanása.
A gyűjtő tisztában van azzal, hogy nem mindenki értékeli a szenvedélyét. Azonban azzal is, hogy aki szereti az ilyesmit, az jó helyen keresgél. Arra kéri a látogatókat, hogy írják meg neki, ha örömükre szolgált a gyűjtemény, illetve, ha van további hang-javaslatuk, mert szívesen kiegészíti a „tárlatot”.
Egy magyar nyelvű honlapon megjelent cikk alapján a kommentelők számos – a lokalizációtól nyilvánvalóan nem független - ötlettel álltak elő arra vonatkozóan, hogy a 20. század jellegzetes zajaiból melyeket ajánlanának digitális úton megőrizni. Ennek alapján van, aki a zenélő kvarcóra muzsikáját, más a bolti kávédarálók mással össze nem téveszthető lármáját ítélte fontosnak. Többen voltak, akik különböző régi autók (Trapant, Zaporozsec stb.) motorhangját tartották archiválásra érdemesnek.
Olyan is akadt azonban, aki azt az 1989. szeptember 1. napjáról 2. napjára virradó éjszakán történt eseményt követő hangemléket archiválná, amikor a budapesti telefonszámok hétjegyűre változtak, és ezt egy automata hang folyamatosan bemondta, ha az ember felemelte a kagylót: „a budapesti telefonszámok hétjegyűek”. Ez akkoriban esett meg, amikor a Posta még nem hitt a mobiltelefonban, és nyolcmillió vonal kiépítésének lehetőségét tervezték megteremteni, vagyis „azért állt át a hatról a hétre, hogy eljusson végre az ötről a hatra”.