A 47 országot vizsgáló, az internet és a digitális média átfogó értékelését célzó kutatás rangsorában Magyarország az előkelő 5. helyen végzett, „szabad” jelzést kapott, Észtország, az Egyesült Államok, Németország és Ausztrália mögött. A sajtó tekintetében a korábbi FH jelentésben csak „részben szabad” minősítés után, az internetes listán maga mögé utasította a hatodik helyen szereplő Olaszországot és a nyolcadik helyen végzett Egyesült Királyságot. A felmérés egy 21 kérdéses, három témakört felölelő kérdőív alapján készült. Egyrészt az internet-hozzáférés kormányzati, infrastrukturális és gazdasági akadályait kívánta feltérképezni. Másrészt a tartalom korlátozására irányuló törekvéseket vizsgálta, harmadrészt a felhasználói jogok megsértése esetén rendelkezésre álló lehetőségeket vette számba és az online tevékenység esetleges következményeit gyűjtötte össze.

Magyarország az internet-hozzáférés tekintetében 5 pontot kapott a 0-25-ig terjedő skálán, ahol a kevesebb pontszám ér többet. Az országjelentés kiemeli, hogy az internet-penetráció a Nemzetközi Távközlési Unió adatai szerint 59 százalékos, az NMHH 2011-es adatai szerint a háztartások 54,5 százaléka szélessávú internet-hozzáféréssel rendelkezik. A mobiltelefon-penetráció 117,3 százalékos és 2.155.000 mobilinternet-előfizetőt tartanak számon. A tanulmány leírja, hogy a magyarországi internetes hálózati rendszer a kormánytól független, továbbá, hogy a törvény értelmében az internetet és a távközlési szolgáltatásokat kizárólag váratlan támadások, szükséghelyzet, válság esetén vagy honvédelmi célból lehet szüneteltetni. Az FH kifogásolja, hogy a 2011 áprilisában elfogadott új magyar alkotmány megszüntette az adatvédelmi biztos intézményének hat éves ciklusát és helyette felállította az Adatvédelmi Hatóságot, amelynek elnökét a miniszterelnök nevezi ki kilenc évre, és felmentésére a köztársasági elnök vagy a miniszterelnök jogosult önkényes alapon, amely szerinte kétségbe vonja a hivatal függetlenségét. Figyelmen kívül hagyja azonban azt a törvénymódosítást, amely értelmében az államfő csak összeférhetetlenség vagy a vagyonnyilatkozat-tételi előírások megsértése miatt kezdeményezheti az adatvédelmi hatóság elnökének felmentését.

A tartalomkorlátozások vizsgálati pontban 6 pontot kapott Magyarország a 35-ből, és a jelentés kiemeli, hogy Magyarországon nem létezik semmiféle technikai szűrés, nincs cenzúra a honlapok blogok, szöveges üzenetek tekintetében, és nem létezik más módszer sem, amely megakadályozná a tartalomhoz való hozzáférést. Bárki indíthat blogot, weboldalt, bármilyen felületen kifejezheti véleményét. A jelentés kiemeli, hogy az NMHH internetes hotline-szolgáltatást működtet nem hatósági eljárás, hanem társadalmi felelősségvállalás keretében, többek között a gyermek-pornográf tartalmak kiszűrésére. A kutatás ismerteti az online médiatartalmakra vonatkozó szabályokat és szankciókat, majd hangsúlyozza, hogy a 2010-es szabályozás kritikusai ugyan azt állították, hogy a szabályozás nem egyértelmű fogalmakkal és magas bírságokkal operál, ami bizonytalansághoz, félelemhez, öncenzúrához vezethet és dermesztő hatással van az újságírás egészére, nincs olyan online médium, amelyre bírságot szabtak volna ki az új szabályozás alapján. Hozzáteszi, hogy 2011 decemberében az Alkotmánybíróság ki is zárta az online lapokat és hírportálokat a szabályozás hatálya alól.

A jelentés hangsúlyozza, hogy az online öncenzúra létezésére csak anekdotikus bizonyítékok szolgálnak, és nem is annyira az állami, hanem a gazdasági és politikai nyomás vezethet oda. Egy oknyomozó újságíró nyilatkozata szerint a per lehetősége önmagában elég ahhoz, hogy a magyar médiaszolgáltatók a követelt változtatásokat megjelentessék a médiatartalmukban és megjelenhessen a túlzott öncenzúra. A tanulmány azonban egy 2006-os felmérésre is hivatkozik, amely rámutatott, hogy az online médiában sokkal alacsonyabb mértékben érhető tetten politikai vagy a gazdasági nyomás, a jelenlegi ügyek is legfeljebb az állami tulajdonú médiaszolgáltatásokban utalnak a befolyásgyakorlásra.

A magyar információs kínálatot sokszínűnek minősíti a tanulmány, és megemlíti, hogy a két legnagyobb hírportálnak, az Indexnek és az Origonak naponta 750 ezer látogatója van, de a civil szervezetek, kisebbségek és vallási közösségek is rendelkeznek megfelelő számú online hírforrással. Hozzáteszi, hogy ennek ellenére a magyar társadalom politikailag megosztott, ahogy a sajtó és a partizán újságírás is. Kiemelkedő szerep jut az erős véleménynyilvánításban és véleményformálásban a blogoknak. A hozzászólásokat általában moderálják, hogy megelőzzék a hírek negatív tárgyalását. Ehhez kapcsolódóan elterjedt a hamis Facebook-azonosítók használata is.

A jelentés kiemeli, hogy a Facebook rendkívül népszerű Magyarországon, jelenleg 4 millió felhasználóval rendelkezik, és meghatározó szerephez jutott a választások idején, valamint gyakran alkalmazott eszköz demonstrációk szervezéséhez.

A felhasználók jogainak megsértése vizsgálati pontban a tanulmány 8 pontot ad a 40-ből, akárcsak Németországnak, és megállapítja, hogy a 2011-ben elfogadott alaptörvény védi a sajtó szabadágát és sokszínűségét. Nincs azonban olyan szabályozás, amely kifejezetten az online véleménynyilvánítást védené, de hozzáteszi, hogy a Polgári Törvénykönyv és a Büntető Törvénykönyv garantálja a becsület védelmét. A jelentés kiemeli, hogy a rágalmazási ügyek egy a közszereplők jogainak védelmét érintő 1994-es alkotmánybírósági döntés óta csökkentek, a bíróságok a véleménynyilvánítás szabadságát védik, kivéve, ha az egy másik alapjogba ütközik. Jelzi, hogy a felhasználóknak a hozzászólásokhoz általában e-mail címmel és felhasználónévvel regisztrálni kell, de egyébként az anonim kommunikáció nem esik korlátozás alá. A tanulmány szerint a 2010-es szabályozás homályossá tette a médiaügynökség és a hozzászóló felelősségi körét, bár hozzáteszi, hogy a Médiatanács értelmezése szerint a kommentek nem tartoznak a szabályozás hatálya alá. A jelentés ezen a ponton külön megemlíti, hogy a szerkesztői függetlenség és az újságírás függetlensége törvényben garantált, kiemeli továbbá az újságírói forrásvédelmet. További rendelkezések nincsenek, amelyek az újságírókat a bloggerektől és az átlagemberektől megkülönböztetnék.

Összességében megállapítható, hogy a vizsgált országokban általánosan megfigyelhető, veszélyt jelentő trendek közül Magyarországot egy sem fenyegeti, legalábbis az FH nem nevesíti a fizetett kormányzati kommentátorok és félretájékoztatások, a kormányzati kritikára fizikai erőszakkal reagáló hatóságok, az interneten növekvő felügyeletet, de a visszaélések ellenőrzését nem biztosító országok között, és nem kapott helyet azon államok között sem, ahol a 2011-2012-ben bevezetett, új jogi szabályozás bevezetése miatt csökkent a szólásszabadság.