A Bizottság 2012 eleje óta fokozott figyelmet fordít a csatlakoztatott televíziók várható piaci hatásaira. A 2013 elejére ígért, de végül csak 2013. április végén megjelenő Zöld Könyv egy igen óvatos, mondhatni puhatolózó anyagnak tekinthető, amellyel a Bizottság nem fogalmazott meg egyértelmű irányvonalat, csupán a konvergáló médiavilág kihívásait szedte csokorba, és az általa ennek kapcsán megfogalmazott kérdéseket bocsátotta nyilvános konzultációra. Mindazonáltal a Zöld Könyv több olyan állítást is tartalmaz, amely jól mutatja a Bizottság gondolkozásának „irányát”.

A Bizottság szerint az Európában letelepedett lineáris médiaszolgáltatók nemcsak a tengeren túli versenytársaik által kerülnek versenyhátrányba (hiszen ez utóbbiak is hozzáférhetők az interneten, de nem állnak az AMSZ irányelv hatálya alatt), hanem a lekérhető médiaszolgáltatásokkal szemben is, amik a Bizottság szerint egyre gyakrabban ugyanazon a képernyőn érhetőek el, ugyanazt a tartalmat kínálják, mint a lineáris médiaszolgáltatások. A lekérhető tartalmak új formái tehát több szempontból hasonlítanak a hagyományosan passzívan befogadott lineáris tartalmakra, fogyasztói szempontból pedig azzal a következménnyel jár, hogy a lineáris és a lekérhető médiaszolgáltatások közötti különbségek elmosódnak. A Bizottság szerint ezért a lineáris és a lekérhető tartalmakat a jövőben versenyző szolgáltatásoknak kell tekinteni, az eltérő szabályozási terhek pedig egyértelműen piactorzító hatásúak lehetnek. A Zöld Könyv emellett kitér arra a problémára is, hogy az interneten keresztül elérhető tengerentúli médiaszolgáltatók (over-the-top szolgáltatók – OTT) szintén versenyelőnybe kerülnek az európai joghatóság alá tartozó médiaszolgáltatókkal szemben, így „szóba jön” a szabályozás kiterjesztésének lehetősége ezen szolgáltatókra is. Ezzel kapcsolatban azonban megjegyzi a Bizottság, hogy ez komoly hatásköri átfedéseket jelenthet.

Nagyon fontos kérdést érint a Zöld Könyv akkor is, amikor az internetes keresőmotorok potenciális korlátozó szerepét veti fel. Ugyan a szűrési lehetőségeknek, többek között a személyre szabott keresési eredményeknek köszönhetően a felhasználók könnyebben juthatnak hozzá az érdeklődési körüknek és a szemléletüknek megfelelő hírekhez és információkhoz, a médiapiaci értékláncban új piaci szereplő nemcsak azt határozhatja meg, hogy milyen tartalmak legyenek hozzáférhetők, hanem a fogyasztók választásaira is kihathat, például bizonyos tartalmak kiemelt felülethez juttatásával vagy annak megvonásával, a menük módosítási lehetőségeinek korlátozásával, vagy bizonyos alkalmazások letiltásával. Mindez befolyásolhatja a fogyasztók számára ténylegesenelérhető, a különböző véleményeknek teret adó médiakínálatot, és olyan helyzetet idézhet elő, amelyben a fogyasztók tudtuk nélkül kiszolgáltatottá válnak. A kérdés – természetét tekintve – a hálózatsemlegesség témájához kapcsolódik, nevezhetjük „search neutrality”-nek is. A Zöld Könyv felveti a szabályozás kérdését, amit már egyes tagállamok (pl. Franciaország), illetve az Unió szintjén is felmerült (Freiberga-jelentés).

Bár a Zöld Könyv több mint tíz szabályozási kérdést tárgyal, mégis hiányérzetünk lehet vele kapcsolatban, hiszen több fontos kérdés nem, vagy nem kellő súllyal jelenik meg benne. Először is a médiaszolgáltatók számára általában fontos szempont, hogy az új, intelligens hozzáférési felületekhez diszkriminációmentes feltételekkel férjenek hozzá. Erre potenciális veszély jelent, hogy egyes platformüzemeltetők külön megállapodásokat kötnek a nagyobb médiaszolgáltatókkal azok tartalmának priorizált elhelyezéséről, illetve fennáll a veszélye annak, hogy saját – vertikálisan integrált – tartalmukat részesítik előnyben. A Zöld Könyv nem tárgyalja továbbá azt sem, hogy a műsorterjesztési piac átalakulása milyen potenciális problémákkal járhat. A csökkenő szereppel bíró elektronikus hírközlési hálózat-üzemeltetők például kettős kockázattal néznek szembe: egyrészt exponenciálisan növekedhet a hálózati kapacitás kihasználtsága a nagy sávszélesség-igényű szolgáltatások igénybevételének növekedésének köszönhetően, másrészt a nézők dönthetnek úgy, hogy kizárólag OTT szolgáltatást néznek és felmondják előfizetésüket. Végül a Zöld Könyv nem tárgyalja kellő súllyal azokat az adatvédelmi kockázatokat sem, amelyek az egyre inkább személyre szabott kereskedelmi közlemények és az ehhez szükséges adatgyűjtések magukban hordoznak.

A Bizottság mellett az EP is aktívan foglalkozik a témával. A 2013. januári Kammerevert-jelentés alapján 2013 júliusában elfogadott európai parlamenti állásfoglalás egyértelműen felszólítja a Bizottságot a „hibrid” (a klasszikus műsorterjesztési csatornák kínálatát az online tartalomkínálattal egyesítő) televíziózás platformjainak szabályozására. Az állásfoglalás talán egyik legfontosabb megállapítása az, hogy a média konvergens világában a versenyt kevésbé az átviteli kapacitásokért, mint egyre inkább a felhasználó figyelméért folytatják, amiből fakadóan a médiaszolgáltatók sikerességét minden valószínűség szerint a szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a szolgáltatások kereshetősége, hivatkozása és ajánlása fogja meghatározni. Ennek érdekében minden platformon szükség van a médiaszolgáltatók diszkriminációmentes hozzáférésének biztosítására.

Hasonlóan fontos kérdésként értékeli az EP, hogy a Bizottság – az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv esetleges felülvizsgálatakor – biztosítson egyenlő versenyfeltételeket valamennyi tartalomszolgáltatónak, hiszen fennáll egy új, kiegyensúlyozatlan versenyhelyzet létrejöttének veszélye, amelyben a hagyományos európai szereplők hátrányos helyzetbe kerülnek az új szereplőkkel szemben, tekintettel ez utóbbiak gazdasági súlyára és nemzetközi fejlődésére. Az EP megfontolandónak tartja továbbá azt a kérdést, hogy a reklámok és a műsortartalom elkülönítésének elvét valamennyi típusú médium esetében fenn lehet-e tartani, vagy pedig a reklám és a műsortartalom egyértelmű felismerhetősége és megkülönböztethetősége segítségével fejti-e ki jobban az elv védelmi célját valamennyi típusú médium esetében.

Az állásfoglalása továbbá kiáll a hálózatsemlegesség uniós szintű, direkt szabályozása mellett, úgy érvelve, hogy „az átláthatóság és a verseny elégtelennek bizonyult a hálózatsemlegesség megóvásában”. Ennek okán felhívja a Bizottságot, hogy jogilag kötelező érvénnyel biztosítsa, hogy az adótól a fogadóig történő továbbítás során a hálózatüzemeltetők alapvetően azonos módon kezeljék az adatcsomagokat, a hálózatüzemeltető tehát ne rangsoroljon például származás, tartalom, a felhasználás jellege vagy a felhasználó által fizetett díj szerint. Ennek a szándéknak egyébként megfelel a Bizottság július végén kiszivárgott rendelet-tervezete, mely egyértelműen tiltaná a diszkriminatív forgalommenedzsment-gyakorlatot. A rendelet-tervezet egyelőre igen sok belső ellentmondást tartalmaz, és egy igen kezdeteges munkaanyag „szivárgott” ki, mely nyilvánvalóan több módosítson is át fog még esni.