A 2013. szeptember 5-én tartott első meghallgatáson Alan Rusbridger, a Guardian főszerkesztője a szabad sajtóra nehezedő politikai nyomásról beszélt. Jacob Appelbaum oknyomozó újságíró és szoftverfejlesztő is problémákról számolt be. Rusbridger a képviselők politikai támogatását kérte a szabad tájékoztatás védelme érdekében. Rusbridger szerint új világ született, amelyben a kémkedés már nem két állam közötti probléma, hanem egy bonyolult háromszög-viszony az állami hatóságok, a magánvállalatok és a lakosság között.

Az Edward Snowden-leleplezés következtében kirobbant kémkedési botrány jól mutatja – Rusbridger szerint – az új helyzetet. Példaként hozta fel, hogy a Snowdennel szorosan együttműködő Guardian újságíró, Glenn Greenwald Brazíliában él, és többek között Honkongban a titkosszolgálatokról készít újságírói szakanyagot.

Rusbridger utalt rá, hogy David Miranda letartóztatása a londoni repülőtéren és a Guardian ellenei támadások, amelyek végül az újság székházában levő adathordozók önkéntes megsemmisítéséhez vezettek, sértik a jogállamiságot. A főszerkesztő szerint a terrorizmusellenes törvény alkalmazása a Miranda-ügyben, el kell gondolkodtassa a jogalkotókat arról, hogy a történtek nincsenek-e „fagyasztó és romboló hatással az újságírásra”, és nem olyan-e ez, mintha „homokot szórtak volna a gépezetbe”.

A meghallgatáson Jacques Follorou, a Monde újságírója, beszámolt az újság oldalain megjelent leleplező sorozatról, amelyben idén júliusban a francia titkosszolgálat (DGSE) olyan adatbankjáról tudósítottak, amely hét éve francia állampolgárok millióinak adatait gyűjti. Erre a tevékenységre a francia közigazgatásnak szinte semmi rálátása nincsen. Az így megszerzett adatokat számos veszély elhárításánál és csekély jelentőségű bűncselekmények felderítésénél is felhasználták. A Monde szerkesztősége sikertelenül próbálkozott megfelelő tájékoztatást kérni az ügyben illetékes szervektől. „Önök alaptalanul aggódnak.” Akik az adatokat gyűjtötték és kezelték, „meggyőződéses demokraták és a Köztársaság hívei” idézte Follorou névtelenül az egyik magasrangú tisztviselőt.

Follorou szerint a francia hatóságok tartanak attól, hogy ujjat húzzanak az USA-val. Az újságíró azt sem zárta ki, hogy azok az információk, amelyeket a titkosszolgálatok egymásról tudnak, lehetőséget teremtenek a kölcsönös zsarolásra.

Az amerikai aktivista Jacob Appelbaum csodálkozását fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy az állami szervek és a magánvállalatok együttműködését még mindig kevés kritikával szemlélik. „Ha a vállalatokat nem Google-nak vagy Facebooknak hívnák, hanem kínai nevük lenne, akkor más lenne a hozzáállás.” Az újságírók ezt nem mondták, de talán nem is annyira elrugaszkodott az a feltételezés, hogy az említett nagyvállalatok nemcsak kapcsolatban vannak az USA titkosszolgálataival, hanem pályafutásuk, piaci térnyerésük mögött kezdettől fogva ott állnak azok.