Az 1956-os forradalom kitörésének ötvenedik évfordulóján, 2006. október 23-án be nem jelentett tüntetések kezdődtek Budapesten, amelyek összecsapásokba torkollottak a rendőrség és a tüntetők között. A tüntetéseken fellépő rendőrök magatartása számos esetben jogsértőnek bizonyult, de mivel egy belső utasítás következtében nem viseltek azonosító jelzést, nehezen voltak felelősségre vonhatók. E helyzetben számos kérdés felmerült. Vajon az említett tüntetésen jogszerűtlenül, azonosító jelvény nélkül intézkedő rendőr, és az általa képviselt állami szerv meddig maradhat rejtve az állampolgárok előtt? Fűződik-e ahhoz társadalmi igény, hogy egy konkrét esetben bűncselekményt megvalósító, másként nem azonosítható rendőrt ne fényképezzenek le? Lehet-e közszereplőnek minősíteni a rendőröket, így a média – bizonyos feltételek megléte esetén – közzéteheti-e engedély nélkül is arcképüket?

A zavaros helyzetben a Kúria teremtett rendet, amikor 1/2012. BKMPJE jogegységi határozatában kimondta, hogy a nyilvános helyen szolgálati kötelezettséget ellátó személyek tevékenysége nem nyilvános szereplés, továbbá önmagában az, hogy a rendőr a közhatalmi funkciót megtestesítő államhatalmi szerv szolgálatában fejti ki tevékenységét, nem jelenti azt, hogy az intézkedő rendőr közszereplést vállal. A rendőri munkáról történő tájékoztatás az intézkedést végrehajtó személyek felismerhető, egyedileg beazonosítható képmásának bemutatása nélkül is megvalósítható. Az intézkedést foganatosító rendőr arcképe tehát nem tekinthető közérdekből nyilvános adatnak, ugyanis az nem tartozik a rendőri szerv feladat- és hatáskörében eljáró személy közfeladatának ellátásával összefüggő egyéb személyes adatai körébe.

A Kúria határozata után azonban az Index.hu alkotmányjogi panaszával az Alkotmánybírósághoz fordult, és arra kérte az AB-t, hogy állapítsa meg a Fővárosi Ítélőtábla Pf.20.656/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mivel az alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény IX. cikkének (1) bekezdésében biztosított véleménynyilvánítási szabadságot, valamint a IX. cikk (2) bekezdésében garantált sajtószabadságot. (Az említett ítélet szerint az Index által 2011-ben a rendvédelmi szakszervezetek tüntetéséről készült tudósításában közölt rendőrökről felismerhető fotók közzététele miatt indított polgári perben a Fővárosi Ítélőtábla jogerősen kártérítés megfizetésére kötelezte a portált személyiségi jogi jogsértés miatt, és elrendelte, hogy tegyék hozzáférhetetlenné a nyilvánosság számára a fotókat.)

Az Alkotmánybíróság azonban döntött. A rendőri intézkedésről készült képfelvétel az érintett rendőr hozzájárulása nélkül is nyilvánosságra hozható, ha az nem öncélúan történik. Az AB határozata szerint a nyilvánosságra hozatal akkor nem minősül öncélúnak, ha az eset körülményei alapján a jelenkor eseményeiről szóló vagy a közhatalom gyakorlása szempontjából közérdeklődésre számot tartó tájékoztatásnak, közügyet érintő képi tudósításnak minősül. A rendőri bevetés demonstrációkon minden esetben a jelenkor eseményének minősül, ezért az arról készült felvétel a képen lévők hozzájárulása nélkül közvetíthető a nyilvánosságnak, kivéve, ha ez a rendőr emberi méltóságának sérelmét jelenti. Ilyen lehet például a hivatása gyakorlása közben megsérült rendőr szenvedésének bemutatása.

A Kúria és az AB határozata több jogosultságot vetett egy mérlegre, más következtetéssel. A rendőr arcképének média általi bemutatása ugyanis több jogosultságot érint egyszerre. Egyrészt érinti a rendőr képmáshoz való jogát, másrészt a közönség tájékozódáshoz való jogát, és a sajtó szólásszabadsághoz fűződő jogát is. Ha e jogok konfliktusba kerülnek egymással és csak egymás ellenében érvényesíthetők, akkor az eset körülményeit is figyelembe véve mérlegelésre szorul, hogy melyik esik korlátozás alá egy másik jog érvényesülése miatt.

Az említett konfliktus értékelhető személyiségi jogi, vagy a szólásszabadság szemszögéből is. A személyiségi jogi szempontokat kiemelve a rendőr képmásának bemutatása esetén erősebb a képmáshoz való jog védelmének szüksége az adott szituációban és a rendőr arcképének kitakarása a szabad véleménynyilvánításhoz fűződő jogot sem korlátozza szükségtelenül és aránytalanul. Míg a szólásszabadság felől közelítve, a rendőr képmása szabadon bemutatható, és ahhoz fűződik nyomós közérdek, hogy az állami feladatot ellátó rendőr képmása nyilvános legyen. A szólásszabadság elsőbbsége mellett érvelők szerint tehát amennyiben a rendőr képmását nem lehet a nyilvánosság számára bemutatni, az a véleménynyilvánítás szabadságát szükségtelenül és aránytalanul korlátozza. Az érvek és az ellenérvek mérlegelésének szempontjait alapvetően világnézeti meggyőződés befolyásolhatja. Így az intézkedő rendőr képmásának nyilvánosságra hozatala során vannak, akik a szólásszabadság, míg vannak, akik a személyiségi jogok elsőbbsége mellett érvelnek.

A szóban forgó alapkonfliktust tovább árnyalja a rendőr státuszának meghatározó szerepe, amelynek megítélése során is számos eltérő nézettel szembesülhetünk. Egyesek szerint a rendőr kiemelt közszereplő és az államot testesíti meg, éppen ezért az állam nem lehet „arctalan”, és bár néhány esetben ugyan jogszerű lehet a rendőr arcképének kitakarása, azonban főszabály szerint mindent láthatóvá kell tenni. Ellenkező esetben az amúgy sem nagy bizalomnak örvendő rendőrök „arctalan robotok” lesznek a médiában, és elidegenítve jelennek meg a társadalomtól.  Mások szerint azonban a rendőr attól, hogy feladatának ellátásakor az állam képviselőjeként jár el, nem közszereplő és arca sem nyilvánosan közzétehető információ, képmásának védelme ugyanúgy megilleti, mint más személyt, így a rendőrről a fénykép készítéséhez és a kép nyilvánosságra hozatalához is szükséges az ő hozzájárulása, hiszen nem önszántából lát el közfeladatot, hanem parancsra cselekszik. Igaz, az államot képviseli, és ezért a felelősségre vonás szempontjából kiemelten szükséges felismerhetősége, azonban az arc alapján történő beazonosításukra ekkor sincs szükség, így ha azonosítót viselnek, akkor nem szükséges a képmáshoz való joguk korlátozása. Vannak továbbá olyan álláspontok is, amelyek szerint a „rendőr-probléma” csupán álproblémaként jelenik meg, és léteznek más megoldások is a közfeladatát ellátó rendőr arcképének kitakarására (így például a kommandósok esetében, akik egy maszk segítségével takarják ki arcukat).

Az AB a konfliktust a rendőr személyhez fűződő jogosultságának korlátozhatósága felé döntötte el. Határozata mérföldkőnek bizonyult, azonban sokan a személyiségi jogok és a szólásszabadság nem megfelelő súlyozását látják benne…