A Bland v. Roberts ügy (2013 WL 5228033) tényállása szerint a felperes Bobby Bland és 5 társa a hamptoni sheriff, B. J. Roberts beosztottjai voltak. Roberts 2009-ben újból ringbe szállt a megyei rendőrfőnöki székért, miután már 17 éve ő töltötte be ezt a posztot. Roberts beosztottjait használta fel saját maga népszerűsítésére, ők árultak jegyeket a kampányhoz szolgáló adománygyűjtő rendezvényekre, szórólapoztak, plakátokat helyeztek el a sheriff nevében. Roberts végül legyőzte kihívóját, a hat beosztott által egyébként ténylegesen támogatott Jim Adamset, majd a 159 korábbi beosztottjából 147-et újra kinevezett. A 6 beosztott (későbbi felperesek) kinevezését azonban visszautasította, állításuk szerint éppen azért, mert ők a másik jelöltet támogatták.

A felperesek ezért panaszt nyújtottak be a szövetségi kerületi bíróságon, mondván, Roberts megsértette az Első Alkotmánykiegészítésben foglalt szólásszabadságukat és egyesülési jogukat, amikor a sheriff az ellenfelének támogatása miatt nem nevezte ki őket. Az elsőfokú bíróság azonban elutasította a keresetet, mivel nem talált kézzelfogható összefüggést a rivális támogatása és a kinevezés megtagadása között. A felperesek fellebbeztek a döntés ellen.

A fellebbviteli bíróság kifejtette, az Első Alkotmánykiegészítés önmagában nemcsak a szólás szabadságát rendeli védeni, hanem megtiltja, hogy később bármilyen hivatalos hátrány érjen valakit ennek gyakorlása miatt. Meglátásuk szerint a felperesnek bizonyítania kell, hogy eme jog gyakorlása, azaz saját megnyilvánulása lényeges, vagy „erősen motiváló” okként szolgált az őt ért hátrányos cselekmény foganatosításakor. Ennek bizonyítása során sok más tény mellett, a bíróság két felperes esetében azok Facebook-tevékenységét is vizsgálta.

Ők ugyanis „lájkolták” és támogató üzeneteket is közzétettek a másik jelölt Facebook-oldalán, amely kifejezetten a rendőrfőnöki választás kampányára jött létre. Ennek híre ment a sheriff hivatalában, Roberts pedig a tanúvallomások szerint figyelmeztette a dolgozóit, hogy ne támogassák ellenfelét a közösségi portálon, különben veszélybe kerülhet a munkájuk. A bíróság értékelése szerint ez alapján megállapítható, hogy az érintett felperesek elbocsátásához az ezen eset következményeként beállt politikai bizalomvesztés vezetett.

De miért minősülhet egy ember „lájkja” védendő alkotmányos értéknek? A bíróság szerint a Facebook egy olyan szociális közösség, melyet 500 millió tag használ, és ahol több mint három milliárd „lájk” és komment születik naponta. A felhasználó profilján a nevén, képein, ismerősein kívül megjelennek azok az oldalak, amelyeket ő kedvel, vagyis amelyeken a „like” vagy „tetszik” gomb megnyomásával kifejezte tetszését vagy egyetértését. Amikor egy felhasználó belép az oldalra, rögtön azt látja, hogy mi történt ismerőseivel a közelmúltban, milyen állapotfrissítéseket, képeket, videókat tettek közzé, vagy milyen más egyéb tevékenységet végeztek a közösségi oldal keretein belül. Amikor a felperesek „lájolták” a rivális „Jim Adamst megyei rendőrfőnöknek!” oldalt, ez megjelent mindkettőjük idővonalán, az összes Facebook-felhasználó, így tehát az összes ismerősük idővonalán is, hogy ők kedvelik ezt az oldalt. Ez a bíróság szerint egy közleménnyel ér fel, hiszen a felhasználó oldalán szó szerint az jelenik meg, hogy kedveli valamelyik jelöltet. Az, hogy ezt egy kis gomb megnyomásával fejezi ki, vagy külön begépelve és közzétéve jelenik meg az érintett profilján, véleményük szerint mellékes kérdés. (A bíróság egyébként külön kiemelte a „lájk” gomb, a felfelé mutató hüvelykujj társadalmi jelentését is, mely szintén a támogatás szimbolikus módon történő kifejezését támasztja alá.) Érvelésük szerint ez ugyanolyan, mintha valaki amerikai szokás szerint elhelyez egy támogató táblácskát a kertjébe, melyet a Legfelső Bíróság korábban már „beszédnek”, azaz az Első Alkotmánykiegészítés által védett alapjognak ítélt meg. (City of Ladue v. Gilleo, 512 U.S. 43, 1994)

Három felperes tekintetében a bíróság nem találta megalapozottnak azt a tényt, hogy a politikai lojalitás hiánya miatt vált meg tőlük a sheriff. A bíróság nem talált elegendő bizonyítékot arra, hogy a sheriff kétséget kizáróan tudott róla, hogy a három felperes az ellenjelöltet támogatja. Szerintük a felhozott tények és a felperesek korábbi viselkedése nem kelthette Robertsben azt a hitet, hogy az iránta érzett politikai bizalom meggyengült, így ez önmagában nem lehetett indoka elbocsátásuknak. A „lájkolással” érintett felperesek tekintetében viszont kimondta, hogy az elsőfokú bíróság tévedett ítéletében, és további eljárásra visszautalta az ügyet a kerületi bíróságnak.

Mindezek alapján tehát az amerikai bíróság szerint a „lájk” gomb megnyomása bizonyos esetekben alkotmányos alapjogunk gyakorlásának minősül, ami miatt nem érhet minket semmiféle hátrányos megkülönböztetés. Ennek értelmében a munkáltatónk nem mondhat fel nekünk amiatt, mert a Facebookon kedveltük a konkurencia oldalát, demokrata tanácsadóként nyugodtan „lájkolhatjuk” a republikánus jelölt kiírásait, és egy Metallica-koncertről sem tilthatnak ki minket azért, mert tagjai vagyunk a Justin Bieber rajongói oldalnak.