A Nucci v. Target Corp. ügy tényállása szerint egy vásárló, Maria Nucci elcsúszott és elesett egy amerikai hipermarket, a Target egyik üzletében, és ennek következtében maradandó sérüléseket szerzett. Az ügy folyamán a Target azt kérte Nuccitól, hogy bocsájtsa rendelkezésükre a saját Facebook-oldalára feltöltött 1200 képét. Miután ezt a hölgy megtagadta, a Target kérésének eleget téve a bíróság elrendelte, hogy Nucci adja át a baleset óta feltöltött, valamint a balesett előtti két évben feltöltött képeit is. Nucci fellebbezett a döntés ellen, mondván az általa feltöltött képeket saját beállításai alapján csak és kizárólag a facebookos ismerősei (barátai) láthatják, azok a nyilvánosság számára nem elérhetőek, így magánszférájához való jogának megsértése lenne, ha azokat át kellene adnia a Target-nek.

A fellebbezést azonban elutasította a bíróság, mondván Nucci közösségi oldalra feltöltött képei igen korlátozott, mondhatni minimális magánszféra-védelemmel rendelkeznek. A bíróság érvelése szerint ugyanis a közösségi oldalakra feltöltött képek nem rendelkeznek semmilyen különösebb védelemmel, már csak azért sem, mert az oldal használati feltételeiben is szerepel, hogy annak elfogadásával a felhasználó tudomásul veszi, hogy személyes adatait megosztja másokkal. Sőt – folytatja a bíróság – ez a közösségi oldalak valódi lényege, enélkül megszűnnének létezni. A felhasználó hiába állítja be oldalát úgy, hogy az azon közzétett képeket csak a barátai láthassák, ha tudja, hogy az ismerősei azokat lementhetik, továbbíthatják, megoszthatják. A bíróság szerint tehát mivel a Facebookra feltöltött információk, képek és adatok az ismerősök által szabadon és ellenőrizhetetlenül terjeszthetőek, az az elvárás, hogy az ott közzétett képek privát jellegűek – és így a magánszféra védelme alá esőek – lennének, nem ésszerű vagy indokolt.

A bíróság tehát elutasította Nucci fellebbezését, és arra kötelezte, hogy adja át a közösségi oldalra feltöltött fotóit. A bíróság szerint az ilyen képek különös jelentőséggel bírnak, ugyanis „mi bizonyíthatná jobban az adott személy baleset előtti életminőségét, mint azok a képek, amelyeket ő osztott meg magáról a világgal, közösségi oldalán keresztül. Ezek a képek olyanok, mint egy diavetítés az illető életének napjaiból.”. Az ügyben a Target-nek azért volt szüksége a képekre, hogy megbizonyosodhassanak róla, valóban okozott-e olyan maradandó sérülést a baleset, amely miatt Nucci képtelenné vált bizonyos feladatok elvégzésére.

A bírósági döntés több érdekes kérdést is felvet. Ha ugyanis elfogadjuk az érvelést, a közösségi oldalakra feltöltött képeinket bárki szabadon felhasználhatja, és megoszthatja olyanokkal is, akikhez egyéb módon nem is juthatott volna el. Mivel a döntés alapján képeink korlátozott védelemmel rendelkeznek, azokat adott esetben egy nagy látogatottságú portálra is feltölthetik, és – amennyiben nem valósul meg más jogsérelem (pl. rágalmazás, becsületsértés) – ez ellen nem tehetnénk semmit. (Hozzá kell tenni, hogy hazánkban a Polgári Törvénykönyvben külön szakasz (2:48. §) védi a személyek képmáshoz fűződő jogait, így ez a közzététel Magyarországon mindenképpen törvénybe ütköző lenne.)

A bíróság érvelése alapvetően az Amerikában oly fontos végsőkig liberális demokráciafelfogáson alapul, mely (ahogyan arra könyvében Perry Keller is utal) a magánszféra tiszteletben tartásához való jogot végső soron a (szólás)szabadsággal versengő fogalomnak tartja, mely akadályozhatja olyan információkhoz való hozzájutást, amelyeknek egy liberális demokráciában nyilvánosnak kellene lenniük. Az internet kínálta új lehetőségek és szolgáltatások (főleg a közösségi hálózatok) eredményeként az európai és az amerikai felfogás így eltérő irányban változott: az amerikai jogfelfogás szerint a közlés szabadságának következtében eltűnik a különbség a személyes és a nyilvános szféra között, míg az európai médiajogban a magánszféra növekvő értékkel bír a személyes autonómia és az emberi méltóság szempontjából, így azt pozitív jogi eszközökkel védelmezni kell.

A bíróság érvelése – a maga általánosságában – véleményem szerint nehezen védhető, hiszen a közösségi oldalak beállítási lehetőségei pontosan arra valóak, hogy megőrizzék adatainkat a nyilvánosság elől. Attól függetlenül, hogy egyes bírósági ügyek esetében (természetesen külön mérlegelés alapján) akár fel is lehet használni a közösségi oldalakra feltöltött képeket bizonyítékként, túlzásnak érzem általánosságban kimondani a közösségi képeink kivonását a magánszféra-védelem alól.