Nyáron különösen sokan mennek szabadságra. Nem mindenki a tengerpartot választja, egyesek kulturális célpontokat keresnek. A nyaralók – a világon mindenhol – általában fényképeket készítenek, hogy a dolgos hétköznapokon könnyebben felidézhessék a pihenés idejét. A közösségi média világméretű terjedésével egyidejűleg pedig az is szokássá vált, hogy az emberek a pihenésükről készült szelfiket és fényképeket a világhálón megosztják. A  közelmúltban azonban a közvélemény érdeklődésére is számot tartó éles vitára került sor az Európai Parlamenten belül az európai egységes szerzői jog egyszerűsítésével kapcsolatban arról, hogy közzétehető-e olyan fénykép a közösségi hálókon, amelyen szerzői jogi védelem alatt álló épületek szerepelnek. Vajon tényleg jogsértő lesz az Eiffel-torony előtt készített fotót a Facebookon posztolni?

A kérdés hátterében az a probléma húzódik meg, hogy az Unió egyes országaiban különböző a szabályozás: az államok nagy részében az épületekről, illetve az egyéb műalkotásokról készült fénykép szabadon közzétehető, vannak azonban olyan országok, ahol az épületek képe kereskedelmi céllal csak engedéllyel, sőt Franciaországban és Olaszországban az épületek képe általában véve csak engedéllyel tehető közzé. Az internet korában azonban az információ – és ezzel együtt a fényképek – közzétételének nincsenek fizikai korlátai.

Julia Reda, egy német kalózpárti képviselő átfogó jelentést terjesztett az Európai Parlament elé, amelynek célja szándéka szerint az volt, hogy a felhasználók a szerzői jog által védett tartalmak használata során minél nagyobb szabadságot élvezzenek és a „panoráma szabadságaként” (’freedom of panorama’) említett fogalmat is kiterjesszék az EU valamennyi tagállamára. Egy francia képviselő, Jean-Marie Cavada, szerint azonban az, ha a szerzői joggal védett alkotásokat például kereskedelmi célra használják fel, végső soron az alkotókat károsítja meg, ezért javaslata szerint éppen Reda képviselő javaslatával ellenkezőleg, a Franciaországban érvényes építészeti jogvédelem uniós szintű kiterjesztésére volna szükség. A két szélsőségesnek tekinthető álláspont mellett természetesen a többi párt is megfogalmazott véleményt.

Kérdés, hogy az építészeknek érdekükben állna-e a közösségi szerzői jogvédelem kiterjesztése, hiszen az építészek fő bevételi forrása nem az épületekről készült felvételekből származik, viszont az intézkedés vélhetően kedvezőtlen hatással lehetne a közterületek és az építészek viszonyára. A közterületeken dolgozó fotósok és filmesek számára azonban alighanem aránytalan terhet jelentene minden a munka előtt az engedélyek beszerzéséért folytatott bürokratikus küzdelem.

Mivel a javaslat kifejezetten az üzleti célú felhasználást érinti, azon személyek köre, akiknek az intézkedés ténylegesen érintené a jogait, korlátozott. További kérdésként merül azonban fel, hogy vajon minden olyan fénykép üzleti célú felhasználásnak minősül-e, amelyért készítője anyagi ellentételezést kap (pl. esküvői fotó egy műemlék előtt)? Ebben az esetben azonban számos bizonyítási nehézség lépne fel. A jelentés kapcsán az Európai Parlamentben lezajlott vitát követő szavazás azt az eredményt hozta, hogy a képviselők jelenleg nem támogatnák a „panorámaszabadság” uniós szintű korlátozását, felkérték ugyanakkor a Bizottságot, hogy 2015 végéig vizsgálja meg az egységes európai szerzői jogi szabályozás lehetséges hatását.

Ami a magyarországi helyzetet illeti, a hatályos szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 68.§ (1) bekezdésének rendelkezése értelmében a szabadban, nyilvános helyen, állandó jelleggel felállított építészeti alkotás látképe a szerző hozzájárulása és díjazás nélkül elkészíthető és felhasználható.

Abban az esetben, ha az Európai Parlament képviselői az egységes szabályozás mellett döntenek, kívánatos volna a fogalmak lehető legpontosabb definiálása, illetve az egyértelmű terminológia használata, ennek hiányában az új törvény nem tudja betölteni célját.