A döntés előzményei 2010-ig nyúlnak vissza, amikor is a Magyar Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE) állásfoglalást bocsátott ki és tett közzé honlapján egy ingatlanforgalmazással foglalkozó cég hirdetési gyakorlatáról. Az állásfoglalásban az MTE elítélte és etikátlannak nevezte a cég fogyasztókat megtévesztő gyakorlatát, melynek megfelelően az eredetileg ingyenes hirdetési szolgáltatás 30 nap után úgy vált fizetőssé, hogy erről a felhasználók nem kaptak megfelelő, egyértelmű és elégséges tájékoztatást.

A cikket az index.hu hírportál „Tékozló Homár” nevű fogyasztóvédelemmel foglalkozó blogja is átvette, amelyhez több gyalázkodó komment is érkezett, például az EJEB ítéletében is idézett mondat: „Azért az ilyenek sz@rjanak sünt és költsék az összes bevételüket anyjuk sírjára, amíg meg nem dögölnek.” A hírbehozott ingatlankereskedelmi cég a cikk és az ahhoz fűzött gyalázkodó kommentek miatt jó hírnevének megsértésére való hivatkozással pert indított az MTE állásfoglalását közlő portálok ellen.

Az ügyben első fokon a Fővárosi Bíróság, azt állapította meg, hogy maga az állásfoglalás nem minősül jogsértőnek, az ahhoz kapcsolódó kommentek vonatkozásában azonban megállapította az MTE és az Index felelősségét, mivel meglátása szerint azok olvasói levélhez hasonlóan szerkesztett tartalomnak minősülnek. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla – bár részben eltérő indokolással, de – helyben hagyta ezt az ítéletet, majd a Kúria is fenntartotta hatályában a korábbi ítélet rendelkezéseit, álláspontjuk szerint ugyanis azzal, hogy az internetes portálon nem ellenőrzik a hozzászólásokat, számolniuk kell azzal hogy azok között jogsértő tartalom is szükségszerűen szerepelhet.

Az Alkotmánybíróság határozatában elutasította a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületének alkotmányjogi panaszát, amely a Kúria határozatának alaptörvény-ellenességét kifogásolta. Az ítélet szerint a jogsértő közleményekért való felelősség független a moderálástól: egyedül a jogsértő közlés tényén alapszik. Az AB szerint a moderálást nem végző oldal fenntartójával szemben a jogsértés megállapítása arányos, ugyanis az Alkotmánybíróság a sajtóorgánumok felelősségét a személyiségi jogok védelmében eddig is alkotmányosnak tartotta.

Az ügy ezután került az EJEB elé, amely megállapította, hogy sor került a szólásszabadság korlátozására (45. bek.), és a továbbiakban azt vizsgálta, hogy a korlátozás jogszabály által előírt volt-e, rendelkezett-e legitim jogalkotói céllal, valamint, hogy szükséges volt-e egy demokratikus társadalomban. (46. bek.) Az első feltétellel kapcsolatban megállapította, hogy a közzétevőnek számolnia kellett azzal, hogy tette jogkövetkezményt vonhat maga után, a második feltétellel kapcsolatban pedig elfogadta a magyar kormány azon érvelését, hogy a kifogásolt intézkedésre mások jogainak védelme miatt volt szükség (51-52. bek.). A fő kérdés tehát a Bíróság előtt az maradt, hogy az alkalmazott jogkövetkezmények arányosak voltak-e egy demokratikus társadalomban.

A Bíróság a korábban a Delfi-ügyben hozott ítéletére hivatkozva megállapította, hogy egy üzletszerűen működtetett online hírportál üzemeltetőjének harmadik féltől származó tartalommal (pl. kommentekben hozzáfűzött gyűlöletbeszéddel kapcsolatban) összefüggésben más kötelezettségei vannak, mint egy hagyományos lapkiadónak (62-63. bek.). Hozzátette azonban, hogy jelen ügy nem hasonlítható Delfi-ügyben kifejtettekhez, itt ugyanis nincs szó sem gyűlöletbeszédről, sem erőszakra történő uszításról, a kifogásolt kommentek önmagukban nem minősülnek egyértelműen jogsértő beszédnek (64. bek.).

A Bíróság szerint a Delfi-döntésben felállított kritériumokat olyan esetekben kell alkalmazni, amikor a hírportál az egyértelműen súlyosan jogsértő tartalmat nem távolítja el haladéktalanul. Hangsúlyozandó tehát, hogy jelen esetben más kritériumok alapján kell megállapítani azt, hogy a tagállami bíróságok megfelelő körültekintéssel mérlegelték-e az eset összes körülményét és azokra való tekintettel törekedtek-e az internetes tartalomszolgáltató felelőssége (amiért felületet biztosított harmadik személyeknek saját tartalmuk közzétételére) és az ingatlankereskedelmi cég jó hírnevének védelméhez való joga közti egyensúly megteremtésére (69-71. bek.).

Az EJEB túlzónak ítélte a magyar bíróságok azon megállapítását, mely szerint az előzetes moderálás nélküli komment-rendszert alkalmazó hírportálnak szükségszerűen tisztában kell lennie azzal, hogy ezek között lesz majd jogsértő tartalom is. Ezt a fajta objektív felelősségi mércét nem találta kellően arányosnak, különös tekintettel arra, hogy a bíróságok nem vették figyelembe azt a körülményt, hogy a sértett fél nem fordult a tartalomszolgáltatókhoz a jogsértő kommentek eltávolítását kérve, hanem egyből a bírósághoz fordult (82-83. bek.).

A Bíróság szerint a Delfi-ügyben kifejteteknek megfelelően az ún. notice-and-takedown eljárás (ahol a tartalomszolgáltató a jogsértő tartalomról történő tudomásszerzést követően eltávolítja vagy elérhetetlenné teszi a kifogásolt tartalmat) megfelelő és gyors eszköz lehet az érintett felek versengő jogainak és érdekeinek kiegyensúlyozására. A Bíróság nem lát okot arra, hogy ez az eljárás miért ne biztosíthatott volna megfelelő védelmet a sértett jó hírnevének. Igaz, hogy azokban az esetekben, ahol a harmadik féltől származó kommentek gyűlöletre uszítanak, vagy mások testi épségét fenyegetik, a társadalom és az egyének védelme érdekében felelősségre lehet vonni az internetes hírportálokat amennyiben azok haladéktalanul nem tették meg a szükséges lépéseket a nyilvánvalóan jogsértő tartalmak eltávolítása érdekében. Jelen esetben azonban nem ilyen jellegű megnyilatkozásokról volt szó (91. bek.).

A döntés lényege tehát az, hogy az internetes hírportálokat akkor terheli az azonnali eltávolítási kötelezettség, ha az oldalukon közzétett kommentek nyilvánvalóan jogsértőek. A Bíróság e kategóriába főként a gyűlöletre uszító hozzászólásokat sorolta, mivel ebben rejlik a fő különbség a Delfi-ügyben hozott ítélethez képest. Ott ugyanis a hírportálon közzétett kommenteket gyűlöletbeszédnek is lehetett tekinteni, melynek jogsértő volta egyértelműen felismerhető volt, és mivel az EJEB szerint az internet különösen alkalmas arra, hogy bárki bárhol beszélhessen, elvárható a hírportáloktól, hogy megfelelő intézkedéseket tegyenek a gyűlölet-, illetve erőszakkeltő beszéd terjesztésének korlátozása érdekében.

A magyar online sajtó nagy része által megfogalmazott állítás tehát, mely szerint mostantól nem felelősek a hírportálok az oldalukon közzétett kommentekért nem állja meg a helyét. Bár két döntésből még nem lehet messzemenő következtetéseket levonni, de kissé leegyszerűsítve úgy fogalmazhatjuk meg következtetéseinket a jövőre nézve, hogy az internetes hírportálok továbbra is felelősségre vonhatóak a nyilvánvalóan jogsértő kommentekért, amennyiben azokat (akár harmadik fél erre utaló kérése nélkül is) nem távolítják el haladéktalanul. Ha azonban a hozzászólás jogsértő volta nem állapítható meg egyértelműen, az azt sérelmező félnek előbb a hírportálhoz kell fordulnia kérve a sérelmes tartalom eltávolítását (notice-and-takedown eljárás), és a hírportál csupán akkor felel ezekért a kommentekért ha azokat a kérés ellenére sem távolítja el. Kérdés azonban, hogy mi számít „egyértelműen jogsértő” tartalomnak, és ki hivatott ezt eldönteni, a hírportál, vagy a kérelmező?