A minap a szerb parlament elfogadta a médiatörvény-csomagot, azaz az elektronikus médiáról szóló törvényt, a közmédiumokról szóló törvényt, valamint a köztájékoztatásról és médiáról szóló törvényt. Az egyik leglényegesebb és a tervezett jogszabályokról folytatott vita során legtöbbet támadott elem, hogy a média és köztájékoztatási törvény szerint az állam 2015. július 1-jéig kivonul a médiumok tulajdonosi struktúráiból. Emiatt sokan megkongatták a vészharangot, hiszen példák sora mutatta, hogy a korábban magánosított médiumok szinte kivétel nélkül mind tönkrementek és megszűntek. (Bencsik István, a szabadkai rádió szerkesztője például szóvá tette, hogy eddig 56 helyi és körzeti rádiót magánosítottak Szerbiában, és egy sem működik már.)

Sokan figyelmeztettek arra is, hogy a privatizáció után az érintett orgánumoknál mindig a profitszerzés lesz az első és legfontosabb, nem a közszolgálati tájékoztatás. Az út tehát nagyon is kiszámítható: ha például egy addig önkormányzatiként működő rádióadót eladnak, először bulvárosodás majd megszűnés vár rá. Ellenpélda szinte alig akad.

Különösen riasztó kilátásokkal kellett szembenéznie a kisebbségi, így a magyar nyelvű médiumoknak is. A Magyar Nemzeti Tanács (MNT) a törvények vitája során hangosan tiltakozott a tervezett kötelező magánosítás miatt, mondván, hogy a kisebbségi elektronikus média és írott sajtó semmiképpen nem tud fennmaradni pusztán kereskedelmi alapon.

Az elfogadott jogszabályok végül is figyelembe vették ezeket a kritikákat, így a privatizációs kötelezettség nem vonatkozik a köztársasági és a tartományi közszolgálati médiumokra, valamint a kisebbségi nemzeti tanácsok által alapított sajtóorgánumokra. Az MNT tehát a törvény elfogadása után is társalapítója maradhat Magyar Szó Lapkiadó Kft.-nek és a Hét Nap Lapkiadó Kft.-nek. A közmédiumokról szóló törvény szabályozza a Szerbiai Rádió és Televízió, valamint a Vajdasági Rádió és Televízió működését, előírja az állami költségvetésből történő pénzelésüket 2016-ig, később pedig a kötelező előfizetési díj útján történő finanszírozásukat. A díj mértéke nem haladhatja meg az 500 dinárt.

Mindemellett számos, az elmúlt évtizedekben sikeres és a magyar közösség által megszokott és kedvelt kisebbségi médium sorsa továbbra is kérdéses. Muskiny-Henrik Anikó vajdasági ombudsman alig lát lehetőséget a javulásra az új, módosított média-előírások elfogadása után. Arra hívja fel a figyelmet, hogy a kisebbségi médiumokra nem lehetne ugyanazokat a szabályokat alkalmazni, amelyeket a többségiekre, a privatizáció komoly veszélyt jelent számukra, s csökkenni fog a számuk, nem tudnak majd megmaradni a piacon.

A szabályozás elsősorban az eddig az önkormányzatok által fenntartott regionális és helyi médiumokat veszélyezteti. Nem lehet tudni, mi lesz a sorsa a Szabadkai Rádiónak vagy a magyarul is sugárzó topolyai, zombori és kúlai rádióknak.

A törvény betűje immár kérlelhetetlenül kimondja: szerbiai tájékoztatási eszközök magánosítását 2015. július 1-jéig be kell fejezni. Nagy kérdés, hogy milyen mértékben sikerül majd érvényesíteni a Vajdasági Magyar Szövetség (VMSZ) által szorgalmazott garanciákat, amelyek a magánkézbe adott médiumok számára kötelezővé tennék a közszolgálatiság, a kisebbségi nyelveken való sugárzás fenntartását.