Írók, újságírók nyílt levélben arra szólították fel az orosz hatóságokat, hogy vonják vissza az elmúlt időben hozott törvényeket, amelyek több irányból mérnek csapást a szabad szólásra, és a hatóságok ismerjék el, hogy Oroszországnak kötelezettségei vannak a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya alapján a vélemények, a kifejezés és a vallási meggyőződés – beleértve a nem vallásos meggyőződés gyakorlását is – szabadságának biztosítását tekintve. Követelik, hogy az ország kötelezze el magát egy olyan környezet megteremtése mellett, amelyben az állampolgárok e három véleménynyilvánítási jogot szabadon élvezhetik. Álláspontjukban kifejtették, hogy egy egészségesen működő demokráciában minden állampolgárnak joga van a véleményét kifejteni, az említett törvények azonban megakadályozzák az állampolgárokat abban, hogy mindezt megtegyék. A nyílt levelet eddig több mint kétszáz szerző írta alá, köztük van például Günter Grass, Salman Rushdie, Margaret Atwood, valamint Jonathan Franzen is.

Mit tart büntetendőnek az ún. „gay-propaganda”? A „nem hagyományos szexuális kapcsolatoknak a kiskorúak körében való propagálását" tiltó törvény rendelkezései büntetik, ha valaki kiskorúak jelenlétében bármilyen módon a homoszexuális életmódot népszerűsíti. A törvényt éles bírálatok érték. Januárban például számos Nobel-díjas tudós fordult Putyinhoz azzal a kéréssel, hogy vonjа vissza az említett törvényt, továbbá az ENSZ gyermekjogi bizottsága a propaganda hatályon kívül helyezésére szólította fel Oroszországot. A törvényt életbe lépése óta bírálják a nemzetközi jogvédő szervezetek, mert véleményük a jogszabály a melegek elleni erőszakcselekmények és a melegek körében az öngyilkosságok növekedéséhez vezetett. Oroszországban 1993-ban, két évvel a Szovjetunió szétesése után szűnt meg a homoszexualitás mint bűnügyi tényállás. Korábban az Európa Tanács és az Európai Unió is elítélte az orosz törvényt, amely Catherine Ashton, az unió külügyi főképviselője szerint megbélyegezhet egyes csoportokat és egyéneket, diszkriminációhoz vezethet, és ezért ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével.

Mit mond az orosz blaszfémia-törvény? A hívők érzéseinek megsértéséről szóló törvény három év szabadságvesztést helyez kilátásba maximális büntetési tételként. A törvény bünteti a „társadalom iránti nyilvánvaló tiszteletlenséget kifejező és a hívők vallási érzéseinek megsértése céljából elkövetett nyilvános cselekedeteket”. A törvény 300 ezer rubeles pénzbüntetéssel vagy az elítélt fizetésének két évig terjedő lefoglalásával, egy évig terjedő kényszermunkával vagy egy évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti. Ha a fenti cselekményeket kimondottan istentiszteleti, rituális rendeltetésű helyeken követik el, akkor a büntetés 500 ezer rubel vagy az elítélt fizetésének három évig kiterjedő elkobzása, vagy három évig terjedő kényszermunka vagy szabadságvesztés. A törvény változtatásokat eszközöl az adminisztratív jogsértések kódexében is. „A vallási vagy istentiszteleti irodalom, a vallási tisztelet tárgya, vallási jelek vagy emblémák, világnézeti szimbólumok és jelképek szándékos nyilvános meggyalázása, azok megrongálása vagy megsemmisítése” büntetési tétele 30-50 ezer rubel vagy 120 óra közmunka, hivatalos személyek esetén pedig 100-200 ezer rubel pénzbüntetés. Szigorodott továbbá a vallási szervezetek tevékenységének, a vallási rítusok és ceremóniák végzésének törvénytelen akadályozásáért járó büntetés. E cselekedetekért 80-300 ezer rubeles büntetés szabható ki.

Mi a rágalmazás rekriminalizációjáról szóló törvény lényege? Az orosz törvényhozás büntetőjogi kategóriává minősítette a rágalmazást, és többszörösére emelte az ilyen cselekményekért kiszabható pénzbírságot. A rágalmazást a közigazgatási kódexből ismét a büntető törvénykönyv hatálya alá helyező szabályozást elsietettnek nevezte az orosz társadalmi kamara szólásszabadsági bizottságának elnöke. Nagyobb mértékben rendeli büntetni az orosz törvény azt, aki az igazságszolgáltatás képviselőit – a bírót, az ügyészt vagy akár a népi ülnököt – rágalmazza. Az ilyen elkövető akár 5 millió rubel pénzbüntetéssel is sújtható. Amennyiben a vétkes nem tudja megfizetni a pénzbírságot, akár 480 óra munkára is kötelezhetik.

A szólásszabadság minden embert egyenlően megillet, amit mindenekelőtt az államnak mint erőszak-szervezetnek tiszteletben kell tartania. Oroszországban azonban az elmúlt 18 hónapban elfogadott törvények sorozatos támadást intéztek a szólásszabadság ellen, amelyet európai felfogásban mi a demokrácia alapköveként tekintünk. Az országban azonban a demokratikus értékek (a mi mércénkkel mérve) más megítélés alá esnek, és sajátosan „értelmezettek”, ugyanis az ország egyszerre tekinti magát régi rendszere örökösének és egyszerre kíván elszakadni a múltjától. Az orosz hatóságok egyfajta kulturális ideológiát próbálnak az emberekre ráerőltetni, mely sok tekintetben a szovjet propagandára emlékeztet. (Ismerős jelenség, hiszen az egykori Szovjetunióban meg volt határozva, hogy mit szabad olvasni, mondani, tanítani. Ezeknek a szabályoknak a megszegése extrém következményeket vont maga után: az illetőnek fizetnie kellett, elkobozták vagyontárgyait, és gyakran börtönbe is zárták.) Ha az előbbi állítást – mely szerint az orosz állam kulturális ideológiát erőltet az emberekre – igaznak fogadjuk el, talán egyetérthetünk a méltán híres filozófus, Spinoza azon gondolatával is,  amely önkényuralomnak tekinti a lelkekre kiterjedő uralmat, valamint azzal a megállapításával, hogy a legfőbb hatalom jogtalanságot és jogbitorlást követ el az alattvalókkal szemben, amikor elő akarja írni, hogy ki-ki mit fogadjon el igaznak és mit vessen el mint hamisat, továbbá, hogy milyen nézetekkel kell mindenkinek lelkét Isten iránt való alázatra indítania.