Kép forrása

Az Alkotmánybíróság eljárását a pestisracok.hu internetes hírportál kiadója indítványozta, de a kérdéses fénykép története még 2011-re nyúlik vissza. Az origo.hu 2011-ben közölt egyik cikkében olyan fényképpel illusztrálta az írást, amelyet a hírportál fotósa engedély nélkül készített Szilvásy György tárgyalásán, ahogy büntetőbíróság előtt a vádlottak padján ül. Akkor a kérdéses fénykép közlése miatt személyiségi jogi perben a bíróság elmarasztalta az origo.hu-t képmás védelméhez való jog megsértése miatt. Az AB előtt most lezárult alapügy egy 2015-ös Szilvásy György (felperes) volt titokminiszterrel készült 168 Óra-interjút feldolgozó cikk miatt indult, amiben ezen korábbi büntetőügyeiről beszélt. Ez a cikk a pestisracok.hu-n jelent meg, amely azonban a korábban jogsértővé nyilvánított fényképet ismét elővette, és az írás mellett újra leközölte.

Szilvásy szerint a képmáshoz való joga ismét csorbult, így bírósághoz fordult. A keresetet először a Fővárosi Törvényszék elsőfokon alaptalannak találta és elutasította, amit a fellebbezés nyomán másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla megváltoztatott – megállapította a felperes képmáshoz való jogának megsértését, az indítványozót a további jogsértéstől eltiltotta, kötelezte a fénykép eltávolítására az internetes hírportálról, továbbá kötelezte, hogy a felperestől magánlevélben kérjen elnézést, és fizessen meg a részére 500 000 Ft-ot és annak késedelmi kamatait. A pestisracok.hu a Fővárosi Ítélőtábla döntésével szemben élt alkotmányjogi panasszal, mivel véleménye szerint az ellentétes az Alaptörvényben deklarált véleménynyilvánítás és sajtó szabadságával: a támadott ítélet ugyanis kizárta, hogy a közéleti szereplőről közhatalmi tevékenységével kapcsolatban indult büntetőeljárás során készített képfelvételt – amennyiben az nem megalázó – az érintett személlyel kapcsolatos közéleti vita során, az ő hozzájárulása nélkül felhasználják.

Az Alkotmánybíróságnak itt két kérdésben kellett állást foglalnia:

(1) Az indítványozó által közölt cikkre és az annak illusztrálására felhasznált fényképre kiterjed-e a közügyek megvitatását megillető magasabb szintű alkotmányos védelem, (közérdeklődésre számot tartó eseményről szóló beszámolónak minősíthető-e, kapcsolatos-e közvitával)?

(2) A sértőnek vélt fénykép összefüggésben áll-e a cikk szöveges tartalmával, vagy attól függetlenül a felperest önmagában is megalázó helyzetben ábrázolja-e?

Az első kérdésben az AB úgy foglalt állást, hogy „a jogvita tárgyát képező fénykép, és a cikk, amelyhez kapcsolódott, közérdeklődésre számot tartó eseményről szóló tudósításnak, a jelenkor történései bemutatásának minősül, amelyben ráadásul a közéleti szereplő felperes – mint korábbi miniszter, a közügyek alakítója és közvetlen közhatalmat gyakorló személy – érintettsége köztudomású tény”. Erre a következtetésre a vizsgált cikk tartalma alapján jutott, hiszen az „UD Zrt. ügy” néven ismertté vált bírósági eljárás olyan esemény volt, amelyet a sajtó hosszú időn keresztül kiemelt figyelemmel követett, és amelyben a felperes terheltként vett részt, az eljárás tárgya pedig összefüggésben állt korábbi miniszteri tisztségével. Az „UD Zrt. ügy” a jogvita tárgyát képező fénykép és cikk közzétételekor fejeződött be jogerősen, abban a felperest felmentették; azonban a cikk által elemzett interjúban maga a felperes tért ki ismét az őt érintő büntetőeljárásokra, és hozta szóba ezt az ügyet is, az interjúban ő idézte fel. Tehát a pestisracok.hu által közölt és illusztrált cikkre vonatkozik a közügyek vitatását megillető kiemelkedő alkotmányos védelem.

Az AB fontosnak tartotta kiemelni, hogy az adott eljárásnak nem képezte tárgyát a felperes korábbi személyiségi jogi jogvitája (amelyben az akkor hatályos jogszabályi környezet alapján a felperes már kompenzációban is részesült a fénykép elkészítéséért és közzétételéért), a vizsgált ügyben tehát a képfelvétel készítésének mozzanatát nem kell vizsgálni. A közzététel jogszerűsége és indokoltsága mellett szól a kapcsolat a jelenkori eseményekhez, és hogy köztudomású tény a közéleti szereplő felperes közvetlen, személyes érintettsége a per alapjául szolgáló közügyben. Így még ha a jogvita tárgyát képező képfelvétel elkészítését korábban a bíróság jogsértőnek is mondta ki és ahhoz polgári jogi szankciót fűzött, most már ez a fénykép létezik, felhasználásának alkotmányossága pedig konkrét esetben, konkuráló alapjogok ütköztetésével külön vizsgálható.

A fénykép mindemellett nem ábrázolja megalázó helyzetben, súlyosan bántó vagy az emberi méltóságot sértő módon a felperest, azt csupán illusztrációként használta fel a pestisracok.hu cikke, ami mindemellett nem volt alkalmas az objektív méltóságérzet megsértésére, ilyen módon pedig a felperes képmáshoz fűződő jogának arányos korlátozását jelenti, és nem minősül visszaélésnek a sajtószabadság gyakorlásával.

Összegezve tehát az AB az alábbi szempontokat vette figyelembe:

• A sérelmesnek vélt fényképet tartalmazó cikk egy a felperes által adott interjút elemzett, idézve a felperes több állítását is a vele szemben folyt büntetőeljárások kapcsán.
• A hangsúlyozottan illusztrációként használt fénykép azt a valóságban is megtörtént szituációt ábrázolta, amelyet a közzétett cikk – és a felperes interjúja – is felidézett.
• A sérelmezett fénykép szorosan összefügg a cikk szöveges tartalmával és az ott elemzett felperesi interjúban említett, közérdeklődésre számot tartó bírósági eljárással, amely a korábbi politikus és miniszter felperes közéleti szereplői minőségéhez, tisztségéhez kapcsolódott.
• A cikk egyértelművé teszi, hogy a felperest jogerősen felmentették a hivatali visszaélés vádja alól, így a beszámoló az eljárás aktuális állásával összhangban állt, annak eredményéről objektív módon tudósított.
• A büntetőeljárás jogerős lezárultát követően az ártatlanság vélelmének megsértése már nem értelmezhető.
• A fénykép nem ábrázolja megalázó helyzetben, súlyosan bántó vagy az emberi méltóságát sértő módon.

Mindezekre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla ítéletét alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette. A döntéshez Czine Ágnes párhuzamos indokolást fűzött, míg Salamon László és Stumpf István különvéleményben fogalmazta meg eltérő álláspontját. „Egy – korábbi bírósági ítéletben megállapítottan – a Be. tiltása ellenére jogellenesen készült fénykép a Ptk. 2:44. §-ának következtében elveszti-e korábban megállapított jogellenes jellegét, és ennek folytán (…) utólagos felhasználása lehetséges-e az érintett személy hozzájárulása nélkül.” – veti fel Salamon. Stumpf a tisztességes eljáráshoz való jogra hivatkozással ennél határozottabban fogalmaz: „Messzemenő negatív következménye lehet végül annak, ha a hang- és képfelvétel felhasználhatóságát érintően indifferenssé válik, hogy jogsértő módon készítették-e. Az Alkotmánybíróság egy ilyen jogértelmezéssel a személyiségvédelmet (de a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok, továbbá a magánszféra védelmét is) általánosságban alááshatja. A határozat szerint a felvétel felhasználhatósága nem függ attól, hogy azt az érintett személyiséghez való jogának megsértésével készült, mondván »most már ez a fénykép létezik«. Valóban elég, hogy egy felvétel, egy személyes adat, a szellemi tulajdonjog tárgya, stb. létezik, felhasználhatóságát érintően nem számít, hogy hogyan keletkezett és jogszerűen jutott-e a felhasználóhoz?”

Akármennyire elgondolkodtató kérdések ezek, az AB ezzel a határozatával egyértelműen amellett foglal állást, hogy a szólás- és sajtószabadság személyiségvédelmi határai szélesebbek, ha a közügyek vitájáról van szó, a korábban jogellenesnek nyilvánított fényképfelvételek újbóli közlése pedig bizonyos esetekben jogszerűnek minősülhet. Azonban ennek feltétele, hogy közérdeklődésre számot tartó témában, objektív és hiteles módon, az emberi méltóságot nem sértve közöljék, továbbá a közlés nem öncélú, azaz az illusztrálandó szöveg és a fénykép között tartalmi összefüggés mutatható ki.