Nem túl rózsás a svájci helyi rádiózás és tévézés helyzete
A 13 koncessziós svájci regionális tv-adó – hasonlóan több európai ország helyi tv-csatornáihoz – nehéz anyagi helyzetben van. Nézőik száma gyakran csekély. Ez szerepel abban a tanulmányban, amelyet a Wagner-Hartfield tanácsadócég készített a BAKOM (svájci médiafelügyelet) megbízásából.
A műsorszolgáltatók fele alulfinanszírozott vagy eladósodott, csak három rentábilis. Támogatás nélkül egy sem lenne közülük életképes. Az előfizetési díjak az üzemi költségek mintegy 60%-át teszik ki. A tartalmi feladataiknak a csatornák annyiban felelnek meg, hogy információs műsoraik nagyrészt az adott régióval kapcsolatosak. A közönség különbözőképpen viszonyul a regionális tv-khez. Az adók ellátási körzetükben legfeljebb 1,3%-os piaci részesedést érnek el. A vizsgált adók sajáttőke aránya 30% alatt van.
A tanulmány rámutat, hogy minden vizsgált országban és régióban (Németország: Bajorország és Szászország, Belgium és Nagy-Britannia) helyi televíziózás nehézségekkel küzd. A reklámbevételeknél visszaesés figyelhető meg. A médiahasználat tendenciaszerűen az internet felé mozdul el. A tv inkább az idősebb korosztályt éri el, a fiatalokat egyre csökkenő mértékben.
A svájci reklámpiacon a regionális tv-adók még mindig csak marginális szerepet játszanak. A reklámból és a sponzorálásból származó bevételek éppen csak elérik a 40 millió svájci frankot, ami a svájci tv-s reklámpiacnak csak az 5%-át teszi ki. A bevételek kétötöde az előfizetési díjakból jön. Minden 1000 frank rádió- és tv előfizetési díjból az adók 1–6 perc regionális információs tartalmat készítenek. Naponta 13–63 percnyi információt sugároznak. A személyi ráfordítások egy teljes időben foglalkoztatott munkatárs esetében 67.800-tól 134.400 frankig rúgnak (átlagban 96.700 frank).
A vizsgált helyi rádióknál a személyi költségek 92.100 frankkal kissé alacsonyabbak. Ezzel szemben a gazdasági helyzetük jobb, de meglehetősen heterogén. Egyes adók vegetálnak, mások nagyon sikeresek. A sikeresek között vannak olyanok, amelyek a hátrányosabb helyzetű térségekben működnek és előfizetési díjat szednek, és olyanok is, amelyek csak a piac révén finanszírozzák magukat és városi régiókban tevékenykednek.
Azok az adók, amelyek előfizetési díjban részesülnek, 1000 frankonként 3–12 perc regionális információs tartalmat állítanak elő.
A tanulmány szerzői arra a következtetésre jutnak, hogy a regionális tv-szektor újra kell pozícionálni és a megváltozott médiahasználati szokásokhoz kell igazítani. Szabályozási szinten a svájci rádió- és tv-törvény azon előírásának lazítását javasolják, amely csak két koncessziót engedélyez egy vállalkozás számára. A kábelszolgáltatóknak a helyi adók továbbítására vonatkozó kötelességét lehetőleg minél több terjesztési platformra ki kell terjeszteni. Így pl. olyan intézkedéseket tartanak szükségesnek, amelyek megkönnyítik, hogy a regionális adók is megjelenjenek a digitális kínálatban. Ugyanakkor a reklámpiac deregulációjában nem nagyon látnak megfelelő eszközt. Inkább az olyan közvetlen támogatások mellett érvelnek, mint amilyen pl. a terjesztési költségek szubvencionálása, a közös platformok és a segítségre szorulóknak szánt adások támogatása. A szakértők az SRG (Svájci Rádió- és Televíziótársaság) infrastruktúrájának használatában való jobb együttműködést és új szolgáltatások bevezetését is kívánatosnak tartják. Ehhez pedig helyi döntéshozók szerepvállalása is nélkülözhetetlen.
Úgy tűnik nem vált be az az évekkel ez előtti előrejelzés, miszerint az emberek egyre fokozottabb mértékben fordulnak a szűkebb régiójuk történései felé, és egyre fontosabbak lesznek a helyi információs tartalmakat közvetítő médiumok.