A kanadai média és hírközlési hatóság, a CRTC a televíziós piac átalakításával kapcsolatos nyilvános meghallgatást indított, mely szeptember közepén zárul le. Ennek egyik legmeghatározóbb eleme, hogy a szabályozóhatóság azt szeretné elérni, hogy a jövőben a kanadaiak – egy minimális, meghatározott csatornákat tartalmazó alapcsomagon túl – maguk tudják összeválogatni és összeállítani televíziós csomagjukat.

Az ötlet nem új keletű, hiszen az 1990-es évek második felétől a műsorterjesztés digitális technológiára való átállásának az egyik nagy ígérete éppen az volt a jobb képminőség és választékbővülés mellett, hogy a fogyasztók személyre szabott szolgáltatásokat tudnak majd igénybe venni a jövőben. Ez az ígéret azonban egyáltalán nem teljesült, noha történt kísérlet annak bevezetésére. Ugyanakkor egyre frusztrálóbb fogyasztói oldalról a helyzet, hogy egy egész műsorcsomagra kell előfizetni azért, ha csak egy csatornát szeretne nézni az ember, sőt, még inkább problémás, ha olyan helyen lakik, ahol az adott műsorterjesztőnek a kínálatában egyáltalán nem szerepel a vágyott csatorna, nem is beszélve arról, ha nem egy csatornára, hanem csupán egy sorozatra vagy műsorszámra lennénk kíváncsiak…

Az észak-amerikai szabályozóhatóság, az FCC éppen 10 évvel ezelőtt mérte fel azt, hogy mennyiben lehetne a fogyasztóknak előnyösebb az à la carte rendszer. A 2004-es kutatás végeredménye az lett, hogy az új rendszer drágább lenne a fogyasztónak és nem szolgálná a sokszínű televíziós piacot. Az FCC által egy évvel később készített újabb vizsgálat ugyanakkor éppen az ellenkezőjére jutott, és kimutatta, hogy a 2004-es kutatás problémás feltételezéseken, valamint hibás és hiányos elemzéseken alapult. Az ellentétes eredményekből hatalmas botrány kerekedett az USA-ban. Az új eredmény ellenére, az FCC honlapja szerint, mégsem lett kötelező végül a kábelszolgáltatóknak egyedileg kínálni a televíziós csatornákat.

A sikertelen bevezetési kísérlet valószínűsíthetően az iparági ellenállásnak köszönhető, hiszen teljes mértékben felborítaná a jelenlegi televíziós-műsorterjesztési üzleti modellt, azaz jelentős iparági érdekeket sértene, iparág alatt értve a csatornatulajdonosokat, a műsorok jogtulajdonosait és a műsorterjesztőket is. A jelenlegi üzleti modellben utóbbiak vannak kulcspozícióban (szűk keresztmetszet), hiszen egyszerre végeznek műsortovábbítási és –összeállítási tevékenységet, így egy amolyan zárt erődként funkcionálnak a televíziós piacon. Felmerül a kérdés: ilyen egyszerű tehát figyelmen kívül hagyni a fogyasztói érdeket? Nincs semmi kényszer a váltásra?

A váltásra azonban most minden eddiginél nagyobb remény van! Ezt a reményt az internet és az egyre bővülő sávszélesség hozta el. Ugyanis ha van olyan vállalkozás, amely a műsorterjesztőktől függetlenül végez önállóan műsor-összeállítási (csomagolási) tevékenységet, és ezt a nyílt interneten tudja kínálni közvetlenül a fogyasztók részére – kiejtve ezzel a műsorterjesztőket az értékesítési láncból –, akkor ez abba az irányba tereli a kábelszolgáltatókat, hogy lépjenek. Már pedig ilyen, ún. over-the-top (OTT) szolgáltatók már léteznek (Netflix, fuso, hulu, stb.), és egyre inkább terjeszkednek.

A kényszert a váltásra tehát jóval inkább a technológiában rejlő új üzleti lehetőségek hozták el, mint annak belátása, hogy a fogyasztóra is figyelni kellene. Természetesen azt nem hisszük, hogy pillanatok alatt változás fog bekövetkezni a jelenlegi üzleti modellben. A csatornatulajdonosok és a műsorok jogtulajdonosai ugyanúgy érdekeltek abban, hogy a pénzüknél legyenek, az új, OTT szolgáltatók nagymértékben függenek az ő akaratuktól, azaz hogy mit tudnak egyáltalán függetlenül kínálni. Sokkal inkább képzelhető el egy olyan forgatókönyv, mely szerint az előre csomagolt és az à la carte rendszer párhuzamosan él egymás mellett, és szépen, lassan végre csak olyan tartalmakhoz jutunk, esetleg olcsóbban, amelyekre tényleg kíváncsiak vagyunk.