Az ezredfordulót követő felmérés alapján a spanyoloknak alig több mint tíz százaléka tud angolul, annak ellenére, hogy az Unióban Spanyolország fekteti a legtöbb pénzt polgárai nyelvtanulásába. Mariano Rajoy spanyol miniszterelnök tervei szerint a jövőben Spanyolországban már nem szinkronizálnák a sorozatokat, filmeket és valóságshow-kat. Reménye szerint e lépés hatására az angoltól évtizedekig elzárt spanyol társadalom könnyebben sajátítja majd el az idegen nyelveket. Ezzel összefüggésben számos politikus és újságíró a skandináv államok gyakorlatát idézi, ahol a filmszinkron hiánya magas szintű angol nyelvtudással párosul.

Rajoy tervei azonban több okból is kudarcba fulladhatnak. A Franco-rezsim alatt a negyvenes évektől a spanyol nyelv védelmében kötelező volt a szinkron. Ezalatt megerősödött a spanyol filmszinkron lobbiereje, miközben a társadalomban a feliratos és eredeti nyelven sugárzott filmekkel szemben erős ellenállás bontakozott ki és az elmúlt évtizedekben megkísérelt valamennyi nyitás eredménytelen maradt. Mivel a spanyolok körében az angol nyelvtudás szintje továbbra is alacsony - az Eurobarometer 2012-es felmérése alapján az Unióban a spanyolok és magyarok képesek a legkevésbé követni az angol nyelvű televíziós és rádióműsorokat – kérdéses, hogy a spanyol szinkron elhagyása mennyiben lehet eredményes.

Habár az idegennyelvű filmekben elhangzó, jellemző nyelvi panelek gyakori hallásával a nézők elsajátíthatnak olyan alapvető nyelvi elemeket, melyek tipikus szituációkban a hasznukra válhatnak, a befogadásra épülő médiafogyasztással esetlegesen kialakuló passzív angol szókincs nem feltétlenül eredményez használható nyelvtudást. Amennyiben a spanyol idegennyelv-oktatás színvonala nem változik, a filmszinkron elhagyásával legfeljebb az angol nyelv értése segíthető elő, annak aktív használata, illetve az angol nyelvű írás, - olvasás nem fejlődik.

Többen rámutatnak a feliratozás hátrányaira is, hiszen a nézők a film megértéséhez folyamatosan a képernyő alját kémlelve, az eredeti szöveghez képest tömörebb párbeszédeket olvasnak, és ezzel lemaradnak a film képi világáról és az elhangzott beszélgetések tényleges tartalmáról.

Fontos megemlíteni, hogy a tervezett kormányzati lépésnek a spanyolországi regionális nyelvek is szenvedő alanyai lehetnek, ezek ugyanis még mindig a francoista diktatúra által erőltetett spanyolosítás következményeit nyögik, a rendelkezésre álló források szűkössége okán pedig elve kevés katalán, galíciai és baszk nyelvű műsor készül. Ezzel együtt az olyan néhány éve beindult erőfeszítések, mint a más nyelveken készült filmek katalán nyelvre történő szinkronizálása szintén kifulladhatnak.