A személyiségi jogi per alapjául egy Facebookon közzétett tüntetésre történő felhívás megosztása és egy a megosztó által a felhíváshoz írt komment szolgált. A felhívás két önkormányzati tulajdonban álló ingatlan elidegenítésével kapcsolatos – a posztíró szerint törvénytelen – gyakorlatot mutatott be. A megosztás és a poszthoz fűzött komment miatt az önkormányzat és annak hivatala is személyiségi jogi pert (jó hírnév megsértése miatt) indított a megosztó/kommentelő (a továbbiakban együtt: megosztó vagy alperes) ellen.

Az ügyben több dolgot vizsgált a bíróság, például azt, hogy az önkormányzat és hivatala lehet-e egyáltalán személyiségi jogok jogosultja, előbbi esetében igenlő, míg utóbbira nemleges választ adott.  Témánk szempontjából az ítélet legérdekesebb része az, hogy a másodfokú bíróság miként minősítette egy közösségi oldalon közzétett információ megosztását.

Fontos megemlíteni: az ítélőtábla a felhívást burkolt tényállításnak minősítette (önkormányzati ingatlanokat törvénytelenül játszottak át más számára), amely nem felelt meg a valóságnak (hamis tényállítás). A felhívás megosztását pedig valótlan tény híresztelésének (Ptk. 2:45. § (2) bek.) tekintette az ítélőtábla.

A bíróság egyértelművé tette, hogy a megosztás megfelel a híresztelés fogalmának, hiszen az egy „adott személy nyilatkozatának, gondolatának továbbítása, akkor is, ha az híven közli az eredeti nyilatkozatot.” Ebből az következik, hogy egy hasonló esetben a megosztó felelőssége attól függetlenül beáll, hogy ő nem fűzött hozzá semmit a megosztott, valótlan, az adott személy társadalmi megítélését hátrányosan befolyásoló tényállításhoz. Hasonlóképpen nem feltétele a felelősség beállásának, hogy hány személy fér hozzá a megosztás folytán a jogsértő tartalomhoz, ahogyan az sem, hogy ezáltal ismételten sor kerül-e a jogsértő tartalom újabb megosztására vagy sem. Utóbbiaknak a lehetséges szankciók megállapításakor van jelentőségük.

A megosztó személy objektív felelőssége mellett is érdemes vizsgálni a közötte és a megosztott tartalom közötti kapcsolatot. A perben ugyanis az alperesi érvelésben felmerült kérdésként, hogy mennyiben várható el „a megosztott információ valóságtartalmának ellenőrzése” a megosztótól egy felgyorsult kommunikációs térben? Az alperes azon az állásponton volt, hogy az említett tényező csökkenti a megosztó felelősségét a megosztott tartalomért, hiszen – szemben a klasszikus sajtóval – a közösségi média olvasói tisztában vannak azzal, hogy nem professzionális újságírók a tartalmat alkotók, így az elvárható magtartás mércéje velük szemben alacsonyabb. Ezen érvelés mentén haladva az alperes odáig jutott, hogy tekintettel „a közügyek vitatásához fűződő kiemelkedő alkotmányos értékre” a polgári jogi felelősséget is kizárná ebben az esetben.

Az első fokon eljáró bíróság éppen fordítva gondolta: „az internet nyilvánossága fokozza a nyilatkozattevő felelősségét.” Másodfokon a bíróság nem nyilvánított erről véleményt, csupán azt szögezte le, amit az elsőfokú bíróság: a jogsértés megvalósulása szempontjából nincs jelentősége ennek a ténynek, csak a jogsértés kapcsán alkalmazandó szankciók tekintetében.

Az információk ellenőrzésével kapcsolatos alperesi érvelés számunkra leegyszerűsítve azt mondja: az új kommunikációs környezetben az egyén véleménynyilvánítás szabadságához való joga kiteljesedik (bárki megszólalhat), ugyanakkor ez az egyén kisebb felelősségével jár. Furcsa gondolatmenet ez még akkor is, ha ezt a közügyek vitatásával próbálja ezt összekapcsolni az alperes.

Véleményünk szerint éppen ez a felgyorsult és globalizálódott kommunikációs tér figyelmeztet minket arra, hogy sokkal jobban oda kell figyelni arra, hogy mit és hogyan kommunikálunk. Egyrészt egy pillanat alatt válhat közkinccsé egy posztolt/megosztott tartalom (ld. pl. a mémesedés legújabb esetét), másrészt pedig a tartalom feletti rendelkezésünk (értsd: ki osztja meg, milyen céllal, milyen hatást vált ki egy adott környezetben stb.) teljes mértékben megszűnik.