Megoldások az audiovizuális média globalizációja ellen. I. Jogi törekvések
A globális streaming szolgáltatók jelenléte a nemzeti audiovizuális piacokon jelentősen megváltoztatta az audiovizuális kínálat összetételét. A nézők „étlapja” ugyanis leginkább külföldi, főleg amerikai, tartalommal egészült ki azáltal, hogy a globális szereplők kínálata elsősorban az USA-ból származó tartalmakra támaszkodik.*
Nem meglepő, hogy ezek a piaci trendek az érintett uniós kormányok, szabályozók és ipari szervezetek célkeresztjébe tették a streamereket. Közös, európai céllá vált:
- azt elérni, hogy a globális streaming szolgáltatók többet fektessenek be európai tartalmakba, különösen filmekbe, dokumentumfilmekbe és televíziós drámákba
- az előállított tartalmak szellemi tulajdonjogának európai körben tartása. Sok európai ország akarja elérni, hogy az európai producerek által, a streamerek számára kifejlesztett és létrehozott termékek (amelyek közül sokat nemzeti alapok és adókedvezmények támogatnak) jogai európai cégek kezében maradjanak, és ne amerikai vállalatok tulajdonába menjenek át.
A probléma kezelésére az EU 2018-ban, a helyzetnek megfelelően, módosította az audiovizuális médiaszolgáltatások szabályozására vonatkozó irányelvet, az AVMSD-t.** Intenzív tárgyalások után, a streamerekre vonatkozóan két jelentős változást vezettek be.
- A 13. cikk (1) bekezdése arra kötelezte a streamereket, hogy katalógusaiknak legalább 30%-át európai alkotások tegyék ki, és hogy azok jól láthatóak legyenek a felhasználók számára.
- A 13. cikk (2) bekezdése szerint a tagállamok dönthetnek úgy is, hogy pénzügyi kötelezettségeket rónak a streamerekre a területükön szerzett bevételeik alapján, annak érdekében, hogy támogassák az európai alkotások gyártását.
Ezek a pénzügyi kötelezettségek két formát ölthetnek: az európai produkciókba történő közvetlen befektetés (beruházási kötelezettség) vagy a nemzeti alapokhoz való hozzájárulás (illeték). Az országok dönthetnek úgy, hogy bevezetik az egyiket, vagy mindkettőt egyszerre, de van példa arra is, hogy hagyják, hogy a streamerek kiválasszák, melyiket részesítik előnyben.
A két típusú kötelezettség technikailag két különböző módon valósul meg, és két különböző módon járul hozzá az adott ország audiovizuális tartalomgyártásához.
- A közvetlen befektetési kötelezettség révén a streamerek önálló produkciók vagy koprodukciók formájában, saját maguk is részt vesznek a tartalomgyártásban. Ezek mellett helyi tartalmak jogait is megvásárolhatják, így is teljesíthetik a kötelezettségüket.
- Az illetékeket eközben általában a nemzeti filmalapok szedik be, és ők osztják szét a helyi producerek projektjei között.
Az AVMSD fontos rendelkezése, hogy a fenti kötelezettségek kiszabása bármely tagállam számára lehetséges, és akkor is „megterhelhetik” a streamereket, ha azok székhelye nem az országukban van.*** Élve az irányelv adta lehetőségekkel, a tagországok elkezdték bevezetni az országukra szabott, egyedi szabályozást.
A legszigorúbb és legkidolgozottabb szabályozás talán Franciaországban van, ahol nemcsak illeték- és közvetlen befektetési kötelezettségeket írt elő a jogalkotó, hanem részletes alkvótákat is. A streamereknek nettó bevételeik legalább 5,15%-át kell befizetniük a CNC moziügynökségnek, amely elosztja a befolyó összeget a helyi független producerek között, de emellett a nettó (francia) bevételük legalább 20%-át közvetlenül európai alkotásokba kell fektetniük, aminek 85%-a francia nyelvű kell legyen. A francia modell nemcsak azért érdekes, mert komoly kötelezettségeket ró a streamerekre, hanem azért is, mert foglalkozik a tartalmak szellemi tulajdonjogával is. Korlátozzák ugyanis, hogy a streamerek mennyi ideig birtokolhatják a produkciók kizárólagos jogait.
A francia szabályozás nagy felzúdulást okozott a globális streaming szolgáltatók körében, akik azzal fenyegetőztek, hogy kivonulnak Franciaországból. De nem így történt. A jogszabály bevezetése után egy évvel, 2022-ben, már 17 filmet finanszírozott a Disney+, a Netflix és a Prime Video, ami jól mutatja, hogy a szigorú szabályozás egyetlen streamert sem riasztott el a francia piacról.
Franciaország mellett, az AVMSD hatályba lépése óta az EU további 16 országa vezetett be kötelezettségeket a globális streamerek számára. Ezeket az alábbi ábra mutatja be.
Forrás: European Audiovisual Observatory; Studies on Media, Innovation and Technology (SMIT) at Vrije Universiteit Brussel; Screen research
Svájc, amely nem tagja az EU-nak, tavaly elsöprő többséggel megszavazta saját streamer adó- és kvótarendszerének bevezetését, az európai modell alapján. A 2023-as májusi országos népszavazáson közel kétharmados többség támogatta a 30 százalékos helyi tartalomkvótát és 4 százalékos újrabefektetési szabályt előíró jogszabályt.
A szintén nem EU-tag Egyesült Királyság az európaitól teljesen eltérő stratégiát választott. Kötelezettségek helyett adókedvezményekre helyezték a stratégiát, amely több streamer esetében a produkciók számának növekedéséhez vezetett. A független filmesek azonban fokozatosan kiszorulnak a piacról, mert nehezen tudnak finanszírozást szerezni a projektjeikhez.****
Ausztráliában és Új-Zélandon a helyi kormányok a független producerek követelései ellenére se vezettek még be kötelezettségeket a streaming szolgáltatókra, ami összefügg azzal, hogy mindkét ország jelentős amerikai produkcióknak ad helyszínt és kreatív személyzetet. Mivel ez jelentős bevételt termel, a kormányok ódzkodnak a nagy ügyfeleik megadóztatásától és elriasztásától.
Kanadában is hasonló a helyzet, a kanadai kreatív ipar is kiszolgálója Hollywoodnak. Ennek ellenére a kanadai Rádió-Televízió és Távközlési Bizottság bejelentette, hogy 2024. szeptember 1-től azon külföldi streaming szolgáltatások, amelyek legalább 25 millió dolláros bevétellel rendelkeznek Kanadában, mint a Netflix, a Disney+, a Spotify és az Amazon Prime Video, kanadai bevételeik 5%-ában hozzá kell járulniuk a helyi sugárzott hírműsorok, valamint az őslakos és frankofón közösségek video- és audiotartalmainak finanszírozásához.
A streaming szolgáltatások szabályozása tehát világszerte folyamatban van, aminek célja a helyi tartalomgyártás védelme, így annak az elérése, hogy a globális streaming szolgáltatások befizetésekkel vagy gyártással részt vegyenek az egyes országok audiovizuális piacának fejlesztésében. A folyamat elején tartunk, de egy-egy jól átgondolt szabályozás, mint például az EU-ban az AVMSD, számokban kifejezhetően is meghozza az eredményeket.
Forrás: European Audiovisual Observatory elemzése az Ampere Analysis adatai alapján
Megjegyzések:
* 2021 végén a Netflix, a Prime Video, és a Disney+ Európa 189 millió előfizetésének 71%-át tette ki az Európai Bizottság 2023 májusában közzétett European Media Industry Outlook jelentésének adatai szerint. Ugyanez a jelentés rámutat arra is, hogy a kínálatukban az amerikai filmek és tévésorozatok dominálnak, a katalógusok 47% -át és a nézési idő 59% -át teszik ki ezek a platformok.
** Audiovisual Media Services Directive – az az irányelv, ami megadja a keretet az uniós országok számára az audiovizuális médiaágazatuk szabályozásához
*** Ez azért lényeges, mert mint közismert, a streaming szolgáltatások általában au EU egy-egy országában vannak bejelentve, de az EU teljes területén szolgáltatnak.
**** Az Ofcom igen magas bírságokkal dolgozik, súlyos esetben akár 250 000 font (312 000 dollár) bírsággal is sújthatók a törvényszegő vállalatok.