Norvégiában egy ismert zenész pár esküvőjéről a Se og Hør magazin egy két oldalas cikket tett közzé, amelyhez több fényképet is mellékelt. A fényképek kb. 250 méterre az eseménytől készültek, és a menyasszonyt ábrázolják, ahogyan édesapja, valamint tanúi kíséretében egy csónakon érkezik az esküvő helyszínül választott szigetre. De a nyilvánosságra hozott képek közül voltak olyan is, amelyek a menyasszonyt és a vőlegényt ábrázolták, amint a vőlegény segít a menyasszonynak a csónakból a partra lépni. Az ügyben az alsóbb fokú bíróságok után végül a norvég Legfelső Bíróság döntött, és kimondta, hogy nem sérült a pár privátszférához való joga, mert konkrétan az esküvői ceremóniáról nem tett közzé a magazin felvételeket. A Legfelső Bíróság kifejtette, hogy bár nyilvánvalóan mindenki maga döntheti el, hogy az esküvője mennyire legyen nyilvános esemény, egy közéleti szereplést vállaló zenészpárosnak számolnia kell azzal, hogy házasságkötésük tényéről és egy közterületen (adott esetben egy szigeten) történt eseményről (csónakon érkezik a menyasszony) a sajtó foglalkozik. A Legfelső Bíróság az Emberi Jogok Európai Egyezményének 8. és 10. cikkére, valamint a Von Hannover no 2. ügyben [application no. 40660/08] kifejtett strasbourgi elvekre hivatkozott.

Az ügy a zenész pár kérelmére ezt követően a Strasbourgi Bíróság (a továbbiakban: Bíróság) elé került. A Bíróság azt vizsgálta, hogy megsértette-e Norvégia az Egyezmény magánélet védelmét ellátó cikkét azáltal, hogy nem adott helyt annak az érvelésnek, hogy a fényképek közzététele sérti a házaspár magánélethez való jogát. A Bíróság a norvég Legfelső Bírósághoz hasonlóan a Von Hannover 2. ügyben kifejtett mérlegelési kritériumokat vette alapul, azaz az ügy eldöntésekor azt vizsgálta, hogy:

1. A fotó és a cikk mennyiben járul hozzá egy közérdekű vitához (‘contribution to a debate of general interest’)?

Ennek kapcsán a szóban forgó esetben Bíróság szerint az esküvő bár a magánélethez tartozik, de van egy közérdeklődésre számot tartó része is.

2. Az érintett személy mennyire közismert, és mi a közlés tárgya?

A ügy érintettjei a Bíróság szerint ismert zenészek voltak, ezért közszereplői minőségük megalapozott.

3. Milyen magatartást tanúsított az érintett személy korábban?

A Bíróság nem rendelkezett kellő információval e kérdés tekintetébe. Megjegyezte azonban, hogy a korábban a sajtóval való együttműködés nem jelent alapot arra, hogy engedély nélkül hírt adjon a sajtó az esküvőről, és egyetértett a norvég Legfelső Bíróság érveivel, mely szerint a közszereplés nem jelenti azt, hogy a magánélet nem részesül védelemben.

4. A cikk milyen formában és tartalommal jelent meg?

A Bíróság szerint cikk nem tartalmazott kritikát, nem jelentett az érintett párra nézve negatív értékelést, és nem tartalmazta a házasságkötés pillanatait sem, így nem az esküvő legszemélyesebb pillanatait mutatta be a közönségnek.

5. Milyen körülmények között készült a fénykép? (Különbséget kell tenni aközött, ha valakiről a hozzájárulásával készül a kép, illetve ha beleegyezése, sőt tudta nélkül.)

A Bíróság szerint tény, hogy a pár nem egyezett bele a felvételek elkészítésébe, és az újságíró teleobjektívval, távolról készítette a fényképeket. Azonban a sziget, ahol az esküvő, és az előkészületek zajlottak, a közönség számára nyitva álló helyiségek, és a felvételek nem a ceremónia személyes részleteit hozták nyilvánosságra.

A Strasbourgi Bíróság mindezen indokok  alapján [Application No.13258/09, [2014]] helyben hagyta a norvég Legfelső Bíróság ítéletét, amely nem ítélte sérelmesnek a fényképek elkészítését és közzétételét. Mindezekből leszűrhető, hogy a Strasbourgi Bíróság alkalmazza azt a kritériumrendszert, amelyet a Von Hannover 2. ügyben állított fel a magánélet védelméhez való jog és a szólásszabadsághoz való jog egyensúlyának megítélésére. Ugyanakkor számos ország következetesen beépíti jogalkalmazási gyakorlatába a Strasbourgi Bíróság által kifejlesztett elveket, és így ez utóbbi is egyre jobban elfogadja a nemzeti bíróságok döntéseit.