A legújabb brit vizsgálat jelentős számú szóbeli és írásbeli nyilatkozat – beleértve 1089 (11 és 25 év közötti) fiatal által kitöltött online kérdőív –, közösségi médiavállalatok, mentálhigiénés szakemberek és gyermekvédelmi szervezetek bevonásával folyt, annak érdekében, hogy feltárják a „cyberbullying” hatásait a gyermekek és a fiatal felnőttek mentális egészségére.

A Tulane University friss tájékoztatója szerint a „cyberbullying” (cyberstalking, harassment) nem más, mint egy olyan megfélemlítő magatartássorozat, ami digitális médiumokon keresztül történik: telefonon, számítógépen és minden egyéb eszközön, amelyekkel a háborgató chat felületek, üzenetek, kommentek, fórumhozzászólások elérhetőek. Az internetes zaklatás e változatának legfőbb jellemzője (és veszélyforrása), hogy a kiszolgáltatott személy verbális sanyargatása időtől és helytől függetlenül, anonim módon, gyakorlatilag korlátok nélkül történhet, ez pedig fiatalkorban visszafordíthatatlan pszichés károsodásokhoz, esetenként végzetes következményekhez is vezethet. Hogy két legaktuálisabb (nyilvánosságra is került) esetet kiemeljünk: ez év januárjában egy 12 éves diáklány, Gabriella Green floridai otthonában akasztásos öngyilkosságot követett el, mivel nem bírta tovább elviselni két vele egykorú osztálytársa vulgáris, becsmérlő kommentjeit, míg a 14 éves ausztrál Amy Everett többéves szenvedés után vetett véget életének, miután egyik kortársa közölte vele, „mindenkinek szívességet tenne azzal, ha felvágná az ereit…”.

Olyan neves gyermekjogvédő és segítő szervezetek, mint a Children’s Society és a YoungMinds több mint ezer fiatal megkérdezése alapján arra jutott, hogy az Egyesült Királyságban minden második fiatalkorú tapasztalta már, hogyan taszíthatnak valakit a fenyegető, megfélemlítő, gyalázkodó közösségi médiából származó közlések az öngyilkosság szélére, valamint a megkérdezettek 45%-a tapasztalt már mentális problémákat korábban. A felmérés alapján készült hivatalos jelentés hangsúlyozta a közösségi média addiktív hatásait is:

• A megkérdezettetek 61%-a már 12 éves kora előtt rendelkezett profillal, annak ellenére, hogy a legtöbb közösségi oldal a regisztrációt a 13. életév betöltéséhez köti.
• A résztvevők 44%-a szerint naponta átlagosan több mint három órát tölt a közösségi médiában.
• Ugyan 62% szerint összességében pozitív hatással volt a közösségi média a társas kapcsolataikra, eközben 38% arról vallott, hogy a közösségi oldalak negatívan befolyásolták az önképüket, saját magukhoz való viszonyulásukat.
• A megkérdezett fiatalok 60%-a látott már cyberbullying-ot, 39%-a tapasztalt személyesen is online megfélemlítést élete során, 27% pedig ezt az elmúlt egy éven belül élte meg.
• Tízből egy fiatalnál bevett szokás, hogy minden éjjel éjfél után is belép a fiókjába, azt droghoz hasonlítva elégedetlenséget és kirekesztettséget érez, ha nem tud a magáénak elégendő kedvelést vagy követőt.
• A válaszadók túlnyomó többsége, összesen 83%-a úgy érezte, a közösségi média platformok „magukra hagyták őket”, és hiányolták a szolgáltatók keményebb fellépését az őket ért támadásokkal szemben.

Felmerül azonban a kérdés: mit tehet valójában a közösségi médiaszolgáltató? Az említett kutatás nem kívánt egyoldalú lenni, a szakma szakértői és a legnagyobb közösségi médiaszolgáltatók képviselői ugyancsak részt vettek a vizsgálatban. A felmérés eredményeképp született fenti jelentés elsődleges célja az, hogy biztonságosabbá tegye a fiatalok számára az online teret. Hangsúlyozza továbbá, hogy a feltárt problémák és kérdések megoldása a közösségi médiaszolgáltatók, a kormányzat, az iskolák, a családok és az iparág együttműködésével valósulhat csupán meg, ahol egy olyan online környezet kerül kialakításra, amely gátat szab a cyberbullying terjedésének és a fiatalokra gyakorolt negatív hatásainak. A jelentés végeredményben nyolc javaslatot fogalmaz meg:

1. A közösségi médiaszolgáltatók biztosítsák a korhatár érvényét, és a vezessék a fiatalokat abban, hogyan használják az adott platformot, a 13 év alattiaknál pedig érvényesüljön a szülői beleegyezés és kontroll.
2. A közösségi médiavállalatoknak módjukban áll megértetni a gyermekekkel és fiatalokkal jogaikat, kötelezettségeiket, beleértve másokkal való viselkedésük következményeit.
3. A közösségi médiaszolgáltatók kötelesek időzített, hatékony és következetes válaszreakciókat adni az online zaklatásokra.
4. A közösségi médiavállalatok oldalaikon kiemelten promotálják a gyermekek és fiatalok érzelmi egészségének és komfortjának fontosságát.
5. A kormányzatnak bővíteni szükséges a közösségi médiaszolgáltatók számadási kötelezettségét azzal, hogy megkívánja annak közzétételét, miként lépnek fel és kezelik az online zaklatásokat.
6. További kutatásokra van szükség az online zaklatások típusainak és hatásainak feltárására.
7. Az internet-biztonsági kérdések kialakításában a kormányzatnak a gyermekek tapasztalatait kellene kiindulópontként figyelembe vennie.
8. A kormányzat feladata, hogy megtanítsa a gyermekeknek és fiataloknak a biztonságos és felelős online létet, valamit gondoskodnia kell arról, hogy elsajátítsák, miként feleljenek pozitívan az olyan online bántalmazásokra, mint a cyberbullying.

Matthew Reed, a Children’s Society vezérigazgatója hangsúlyozza, a közösségi média számos pozitív hatást is hoz a fiatalok életébe, az már a tinédzser életvitel része, a feladat pedig nem más, mint hogy támogassuk őket a biztonságos online létben, beleértve körültekintőbb oktatást és a szülők tájékoztatását is. Sarah Brennan, a YoungMinds igazgatója szerint döntő jelentősége van annak, hogy az online világ a fiatalok számára élvezetes és egyben biztonságos hely legyen, e felmérés pedig világossá teszi: itt az ideje, hogy a közösségi médiaszolgáltatók felálljanak és cselekedjenek az internetes zaklatások visszaszorítása érdekében.

Monori Zsuzsanna Éva