A Charlie Hebdo francia szatirikus hetilap szerkesztősége ellen – egy Mohamedről készült karikatúra miatt – 2015. január 7-én elkövetett – összesen 12 halálos áldozatot, valamint 11 sebesültet követelő – terrortámadás egész Európát megdöbbentette. A média alig ocsúdott fel, amikor több mint 120 élelmes személy már azzal a megkereséssel fordult a francia Nemzeti Szellemi Tulajdon Intézetéhez (INPI), hogy a JesuisCharlie márkanevet bejegyeztessék, és ezáltal azt kizárólagosan használhassák. Az INPI indoklása az alábbi volt:

„A hatóság …. arra hivatkozással megtagadta a bejegyzést, hogy a szlogen megkülönböztető funkciónak nem felel meg, a szlogen így egyetlen gazdasági szereplőé sem lehet kizárólagosan, mivel azt eredetileg is széles közösség használja.  A szlogent azért nem szerezheti meg tehát egy gazdasági szereplő, mert széles körben használt.”

Joachim Roncin, a közösségi oldalakon elterjedt „#jesuischarlie” létrehozója tehát fellélegezhet, mivel nagyon csalódottan és felháborodottan vette tudomásul, hogy a drámaian történelmi pillanat emlékére alkotott jelmondatát gazdasági célból ki akarnák használni. Az egyébként a Stylist magazin művészeti igazgatójaként dolgozó szerző elmondása szerint a logót spontán módon és ingyenesen dolgozta ki, és azt szeretné, hogy ne tartozzon egyénhez. (Annak világszerte elterjedt sikerét egyébként számos kereskedő kihasználta, a kereskedelmi honlapokon (pl. e-Bay.com) kaphatóak a Kouachi fivérek 12 áldozatának támogatását jelző pólók, bögrék és egyéb hasonló tárgyak.) Roncin ügyvéddel is tárgyalt az ügyben és elmondása szerint a végsőkig harcolni fog annak érdekében, hogy a jelmondat mindenki számára hozzáférhető legyen.

A vonatkozó francia szabályozás értelmében ahhoz, hogy egy nyelvi, figuratív vagy hangzó jel védjegyként bejegyezhető legyen megkülönböztetőnek és hozzáférhetőnek (ti.: más jogosult nélkülinek)  kell lennie. A védjegyoltalom bejegyzése Franciaországban viszonylag egyszerű eljárással megszerezhető.

A tragédiára való emlékezésből húzott anyagi haszon a fogyasztás őshazájában is nagy port kavar. Tavaly májusban nyílt meg a 2001. szeptember 11. napján New Yorkban történt terrortámadás áldozatainak emlékére létesített 9/11 Memorial and Museum. Mint az ilyen helyeken gyakran, itt is található ajándékbolt, amelynek bevétele teljes egészében az intézmény fenntartását célozza. A mentőkutyákat megjelenítő plüsskutyák, 9/11 feliratú vizes palackok, illetve egérpadok a sok látogató számára felháborodást okoztak. Akadt olyan újságíró, aki szerint egy ilyen intézmény boltjában inkább papír-zsebkendőt és nyugtatót kellene árusítani.

Egy évvel korábban megesett, hogy bocsánatkérésre szorult az egyik nagy telefontársaság vezetője, amiért a terrortámadás évfordulóját önreklámra használta fel Twitter-oldalán. A bejegyzés egy New-York éjszakai látképe előtt egy telefont mutat, amelynek kijelzőjén a lerombolt ikertornyokra emlékeztető fénycsóvák jelentek meg, azzal az üzenettel, hogy „Sohasem felejtjük”. A vezető a felháborodott hozzászólásokra reagálva közleményében azt írta: „Ez egy olyan nap, amelyet sosem szabad elfelejtenünk, és soha, de soha nem szabad üzletet csinálnunk belőle.”

Érdekes, hogy bár az emberek nagy részének erkölcsi érzéke tiltakozik az ellen, hogy a számos ártatlan ember halálát okozó tragédiák emlékéből egyesek üzletet csináljanak, viszont van kereslet ezekre a termékekre. A berlini Zsidó Múzeumban nyílt ajándékbolt, – bár javarészt papírtermékeket árul – nem keltett általános felháborodást. Az sem kizárt tehát, hogy a közelmúltbeli tragédiák időbeli közelsége meghatározó a kérdés megítélésében.