A Fox News riportere a coloradói Auróra moziban elkövetett tömeggyilkosságról szóló exkluzív összeállításában két bűnüldöző forrásra hivatkozva arról számolt be, hogy a gyanúsított, James Holmes a denveri Colorado Egyetem egyik pszichiáter professzorának elküldött egy notebookot részletes tervekkel, rajzokkal, illusztrációkkal, hogyan készült a mészárlásra. A Fox News információi szerint tizennégy rendőr és nyomozó tagadta eskü alatt, hogy Jana Winternek lett volna az informátora.

A Denver Post értesülései szerint Carlos A. Samour Jr. bíró első végzésében kijelentette, hogy a new yorki újságírónő hat havi szabadságvesztésre számíthat, ha megtagadja a tanúvallomást. Bár Winternek meg kellett még jelennie áprilisban egy kihallgatáson, még nincs végleges döntés arról, hogy kötelezik-e tanúskodásra egy későbbi időpontban. Egyelőre haladékot kapott a bírótól, aki úgy döntött, nem rendeli el tanúskodását mindaddig, amíg el nem dönti, engedélyezi-e, hogy a notebookot első számú tárgyi bizonyítékként vegyék figyelembe.

Winter arra hivatkozott, hogy Colorado állam pajzstörvénye (Colorado Press Shield Law) értelmében nem kötelezhető forrása személyazonosságának felfedésére, mert tudósítása közérdeket szolgált. A törvény 3. szakasza kimondja, hogy hírek, információk csak akkor képezhetik az eljárás tárgyát, ha közvetlenül relevánsak és lényegesek az ügy eldöntése szempontjából, más ésszerű módon nem szerezhetők meg és az arra irányuló nyomós érdek magasabb rendű, mint az Amerikai Egyesült Államok Első Alkotmánykiegészítésében foglalt véleménynyilvánítás szabadságának védelme.

Ez a dilemma nagy felháborodást váltott ki szakmai körökben és kiállt Jana mellett Judith Miller újságíró is, akit hasonló okból 2005. április 19-én [In re Grand Jury Suppoena: Judith Miller, 397 F. 3d 964, D.C. Cir. (2005)] 4 hónap börtönbüntetésre ítéltek. Az oknyomozó újságíró szakmai etikai megfontolásból a bíróság felszólítása ellenére sem volt hajlandó tanúvallomást tenni arról, hogy ki szivárogtatta ki egy fedett CIA-ügynök, Valerie Plame nevét. Az Egyesült Államokban bűncselekménynek minősül a központi titkosszolgálatnak dolgozó ügynök személyazonosságának közlése. Plame a tömegpusztító fegyverek szakértőjeként dolgozott a kémszervezetnek. Az ő férje, Joseph Wilson egykori amerikai nagykövet 2003. június 3-án a New York Times hasábjain cáfolta az amerikai elnök korábbi állítását, miszerint Szaddám Huszein uránércet akart volna az afrikai Nigerben beszerezni atomfegyverprogramjához – George Bush ezzel a bejelentéssel a bagdadi rezsim elleni katonai fellépést igazolta. Wilson a CIA megbízásából maga járt utána a híresztelésnek Nigerben, ahol egykor nagykövet volt. Miller ugyan találkozott Dick Cheney alelnök kabinetfőnökével, aki beszélt neki Plame-ről, de az újságírónő a bizalmas beszélgetések után nem írt a témáról, és nem fedte fel Plame-et. Ezt először egy konzervatív publicista, Robert Novak tette meg: megírta, hogy a diplomata felesége – Valerie Plame – a CIA munkatársa, és ő javasolta férjét a nigeri küldetésre. Ezután akarták Millert is kihallgatni, aki nem működött együtt a hatóságokkal. A szövetségi legfelsőbb bíróság 1972. évi döntésének értelmében ugyanis – bár a bűncselekményt a kiszivárogtató követte el – az alkotmány sajtószabadságot biztosító kiegészítése nem mentesíti a sajtó képviselőit a tanúvallomás kötelezettsége alól, ha az fontos egy bűncselekmény feltárásában, és ilyenkor az sem számít, ha forrásaik a nevük elhallgatását kérték.

Miller nem volt túl bizakodó a döntés kimenetelével kapcsolatban, elképzelhetőnek tartja, hogy kollégáját szabadságvesztésre ítélik, ha nem működik együtt a hatóságokkal, bár hangsúlyozta, hogy a szóban forgó információk már nyilvánosságra kerültek, és egyébként is a hatóságok tudomására jutottak volna, tehát nem áll fenn az a feltétel, hogy a szükséges információ megszerzéséhez nem áll a bíróság rendelkezésére más eszköz, mint az újságíró kényszerítése a forrás azonosítására.
Az ügy kimenetele rendkívül érdekes az újságíró, a forrás és a közönség szempontjából is. Számos információ ugyanis csak úgy jut el a sajtóhoz, hogy a nyilatkozó fél csak névtelenül maradásának garantálása esetén járul hozzá a közvélemény tájékoztatásához. A források titokban tartása integráns elemét képezi a sajtószabadságnak, ilyen garancia hiányában a média számos közérdekű információtól esne el, és ez hátrányosan érintené a közönség tájékozódáshoz való jogát.