Kép forrása

Az elfeledtetéshez való jog születése az Európai Unió Bíróságának 2010-es Google Spain döntéséhez [Google Spain SL, Google Inc. v Agencia Española de Protección de Datos, Mario Costeja González (2014)] köthető. Az ügyben a spanyol származású Mario Costeja González az internetes oldalakat böngészve azzal szembesült, hogy a Google keresőjének találati listáján a La Vanguardia nevű katalán napilap online kiadásának 1998-as cikkére mutató internetes link jelent meg, amely rá vonatkozóan idejétmúlt adatokat közölt. A napilapban megjelent írás González köztartozása miatt folytatott végrehajtással kapcsolatos információkat tartalmazott, amely ügyek rendezése miatt a cikkek tartalma a keresés időpontjában már meglehetősen elavult volt. Az eset a spanyol hatóságokon keresztül az Európai Unió Bíróságához vezetett, amely a Google-ügyként elhíresült eljárásban mérföldkőnek számító ítéletet hozott, kimondva, hogy González-nek joga van ahhoz, hogy az internet „elfelejtse” őt. Az említett bírósági ítéleten túl egy viszonylag új uniós szabályozás, az EU Általános Adatvédelmi Rendeletének (GDPR) 17. cikke is rögzítette az elfeledtetéshez való jog (right to be forgotten) létét és alkalmazásának feltételeit. E jog tartalmát tekintve végső soron garantálja, hogy a felhasználók a Google-tól, valamint más keresőmotor-szolgáltatóktól bizonyos feltételek megvalósulása esetén kérhessék a velük kapcsolatba hozható információkra mutató linkek törlését. Az ügyben a Bíróság a döntését az akkor hatályban lévő Adatvédelmi Irányelv előírásaira, valamint az uniós Alapjogi Charta 7. és 8. cikkére alapozta, melyek közül az előbbi a magánélet védelmét, utóbbi pedig a személyes adatokkal való rendelkezés lehetőségét biztosítja.

Az elfeledtetéshez való jog tényleges érvényesüléséről mindezidáig kevés információval rendelkeztünk. A Google azonban a közelmúltban közzétett ún. nevezett átláthatósági jelentésében e jog alkalmazásának adatairól informálta az internetes felhasználókat. E jelentésben a Google összegzi, hogy a kérelmek öt URL címhez kapcsolódtak leginkább, és összesen 2,43 millió URL cím elmozdítását célozták meg. A jelentésből az is kiderült, hogy a kérelmek 43%-át a Google teljesítette. Ezek közül 41.000 esetben celebek kérvényezték a linkek „elvágását”, míg politikusok és kormányzati alkalmazottak megközelítőleg 34. 000 esetben fordultak a vállalathoz a törlés érvényesítéséért. A Google jelentése szerint megközelítőleg 1000 rendszeresnek mondható kérelmező volt, amelyek leginkább különböző ügyvédi irodákhoz, vagy valamilyen olyan hírnév menedzsment szolgáltatóhoz köthetők, melyek üzletszerűen foglalkoznak mások jó hírnevének védelmezésével.

Az érintett oldalak leginkább social media platformok, híroldalak, kormányzati oldalakhoz kapcsolhatók. Érdekesnek mondható, hogy a kérelmek több mint a fele csupán három országhoz: Franciaországhoz, Németországhoz valamint az Egyesült Királysághoz köthetők. A Google esetről esetre jár el, és minden egyes ügyben azt vizsgálja, hogy hogyan érhető el a közérdek legmagasabb szintű védelme. A jelentésben kifejtettek szerint azonban nehéz megmondani, hogy az érintett tartalom közérdekű-e, mert ennek meghatározása számos tényezőtől függhet, ideértve annak vizsgálatát, hogy az egyén szakmai életéről van-e szó, egy múltban elkövetett bűncselekménnyel van-e összefüggésben az információ, az egyén által szerkesztett tartalomról van-e szó, a tartalom a kormányzati tevékenységhez kapcsolódik, vagy esetleg újságírói tartalomhoz kötődik. Mindent egybevetve a Google e tevékenységének folytatására való jogosultsága nem jelent mást, minthogy egy magánvállalatnak kell meghatároznia, mely információk minősülhetnek közérdekűnek. Ez pedig Meg Ambrose professzor szerint hatalmas terhet jelenthet a vállalatóriás számára, ugyanakkor erőfölény biztosítására is alkalmas lehet.

Összegezve a jelentés által közzétett adatokat, arra a következtetésre juthatunk, hogy bár az elfedtetéshez való jog a gyakorlatban igen nagy relevanciával bír, az óriásvállalatnak érdemes lenne abban a kérdésben is egyértelmű iránymutatást adnia, hogy melyek azok a paraméterek, amelyek alapján a kérdéses információ „feledésbe merülhet” a Google találati listáján. Továbbá célszerű lenne átláthatóvá tenni, hogy a Google pontosan milyen kimunkált szempontok mérlegelésével hozhat döntést abban a kérdésben, hogy az érintett információt eltávolítja-e vagy sem a keresési eredmények közül. A vállalat ugyanis az ilyen esetekben arról dönt, hogy megfossza-e a nyilvánosságot a kérdéses információtól a kérelmező jogainak védelme érdekében vagy sem.

A tét a nyilvánosság információhoz való hozzáférésének garantálása, amelynek biztosítása elengedhetetlen egy demokratikus társadalom működéséhez. A Google pedig napjainkban vezető szerepet tölthet be ennek meghatározásában.

Szeghalmi Veronika