Az Európai Unió Bírósága 2014. május 14-én hozta meg szóban forgó ítéletét. A döntés előzménye Mario Costeja spanyol férfi ügye volt, aki korábban a spanyol hatóságokhoz intézett kérelmében arra hivatkozott, hogy a bank által visszakövetelt házának árverési oldala még mindig elérhető a Google keresőjében, amely sérti a magánszférájához fűződő jogát. A férfi korábban azt kérte a spanyol hatóságoktól, hogy távolítsák el a hivatkozást, mivel korábban már rendezte az adósságát. A spanyol hatóságok jóváhagyták az elévült információ eltávolítására irányuló kérelmet, a Google azonban megtagadta a kérést, és bíróságon támadta meg az ügyet. Az Európa Unió Bírósága azonban megállapította, hogy az irreleváns, az adatfeldolgozás célján túlmutató, valamint az elavulttá vált adatok eltávolítását bárki kérheti a keresőóriásától.

A Bíróság az ítéletében a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24‑i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre hivatkozott, amelynek célja a természetes személyek alapvető jogainak és szabadságainak (többek között magánélethez való joguknak) a védelme a személyes adatok kezelése során, illetve az ilyen adatok szabad áramlásával szemben támasztott akadályok megszüntetése. Az említett ítéletében a Bíróság kifejtette, hogy a keresőmotor működtetője az interneten fellelhető információkat rendszerezett módon kutatja, és ezáltal az adatok irányelv értelmében vett „gyűjtését” végzi. A Bíróság szerint működtető „visszakeresi”, „rögzíti” és „rendszerezi” ezeket az adatokat, majd szerverein „tárolja”, illetve „közli” és „hozzáférhetővé teszi” a felhasználók számára. Mivel az irányelv kifejezetten és feltétel nélkül rendelkezik ezekről a műveletekről, azokat „adatkezelésnek” kell minősíteni, és a Bíróság szerint a keresőmotor működtetőjét kell „adatkezelőnek” tekinteni, mert az üzemeltető az, aki meghatározza az adatkezelés céljait és módját. E tekintetben a Bíróság rámutat, hogy mivel a keresőmotor tevékenysége a weblapszerkesztők tevékenységéhez kapcsolódik, és alkalmas arra, hogy jelentősen érintse a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való alapvető jogot, a keresőmotor működtetőjének biztosítania kell, hogy tevékenysége megfeleljen az irányelvben foglalt követelményeknek. Az irányelv szerinti garanciák csak így fejthetik ki valamennyi joghatásukat, és így lehet megvalósítani az érintettek jogainak hatékony védelmét.

A Bíróság továbbá megállapítja, hogy bizonyos feltételek megvalósulása esetén a keresőmotor működtetője köteles arra, hogy egy konkrét személy nevére való keresés nyomán megjelenő találati listáról kérésre, eltávolítsa a harmadik fél által közétett és e személyre vonatkozó információkat tartalmazó internetes oldalakra kalauzoló linkeket. A Bíróság hozzáteszi, hogy ez a kötelezettség abban az esetben terheli a működtetőt, ha önmagában amúgy az említett, harmadik fél által üzemeltetett oldalakon történő közzététel jogszerűnek bizonyul. A Bíróság kifejezésre juttatja, hogy bizonyos információk esetlegesen érintik a magánélet számos vonatkozását, és az említett keresőmotor közreműködése nélkül nem lehetne azokat összekapcsolni. A Bíróság szerint az érintettet megillető jogok megelőzik az internethasználók érdekét, ennek megítélése azonban egyes egyedi esetekben a konkrét információ jellegétől, illetve attól is függ, hogy az információ mennyire „intim” az érintett személy magánélete szempontjából, illetve hogy a közönségnek mennyire erős érdeke fűződik az említett információk megszerzéséhez, amelyet többek között az határoz meg, hogy e személy milyen szerepet játszik a közéletben.

Az Európai Unió Bíróságának alapvetően a szólás- és kifejezés szabadságát és a magánszférához fűződő jogot, a személyes adatok fölötti szabad rendelkezést kellett tulajdonképpen mérlegre tennie. Értékelve és minden kételyt eloszlatva az Európai Bíróság döntése nem az információ eredeti közlőjét kötelezheti a tartalom eltávolítására, hanem a keresőóriást, amelynek segítségével az érintett tartalom elérhető. Tény, hogy a törlés lehetőségének biztosítása beláthatatlan következményekkel járhat, ugyanis nehéz egységes mérce szerint megállapítani, hogy bárki “irrelevánsnak” vagy “elavultnak” minősítsen személyét érintő hírt, és követelje annak a keresőből való eltávolítását. Az ítélet tulajdonképpen – ahogyan Viviane Reding, az Európai Bizottság igazságügyi ügyekben illetékes alelnöke is kimondta – az adatvédelmi szabályok szigorításának uniós törekvéseit igazolja.